“Sírjunk, vagy nevessünk?”
Gyakran előfordult már, hogy egy jónak, eredményesnek látszó felkészülési szakasz után egy csapatnak
nem megy majd annyira a bajnokságban a játék, nem jönnek úgy az eredmények, mint az edzőmeccseken.

Félre a búval, mert ezek a sorok nem a Lika Ködre jellemzőek. Sajnos vannak olyan meccsre járók (mert szurkolóknak őket azért nem nevezném), akiknek semmi se jó, mindenben a rosszat keresik, a rosszat látják, mert bele akarják látni. Első bekezdésemmel nekik próbáltam kedvükbe járni. 😉

Nézzük ezután részletesen hogyan sikerült a felkészülési időszak:

5 és fél héttel ezelőtt találkozott először a csapat, akkor kezdték meg a felkészülést. A csapat nagy része kicserélődött, de szerencsére a felkészülési időszak elejére az új igazolások nagy része már megérkezett, így a csapat nagy része már öt hete ismeri egymást.

Az első 1-2 nap az állapotfelmérésről szólt, megtudni ki milyen állapotban kezdi meg a felkészülést, hogy ahhoz lehessen igazítani majd a terhelést.

Harmadik közös napjukon egy rövid bemelegítés után egymás elleni játékban láthattuk a fiúkat a műkertben, erről itt olvashattatok.

Az első teljes hét a terhelésről, erőgyűjtésről szól, amit csak nehezített a nagy kánikulai hőség. Ennek a hétnek a végét is az előző szombatihoz hasonlónak a műkertben egymás elleni játékkal zárták a fiúk.
Erről itt írtam.

Következő hét újra az erőnlét fejlesztéséről szólt, a hét végén a kisFradival játszottunk egy edzőmeccset.
Ez volt az első alkalom, hogy meccsen láthatta a közönség alakuló csapatunkat.

Ezt követően edzőtáborba vonult a csapat, ami a tudósítások alapján eredményes volt.
Sikerült elvégezni az edzéstervet, az edzőmeccsek is elérték céljukat, a csapat is jobban összekovácsolódott.

Szlovéniából visszatérve pár nappal később a békéscsabaiakkal játszottunk edzőmeccset. Ez abból a szempontból is hasznos volt, mert össze tudtuk hasonlítani magunkat egy előző évi másodosztályú csapattal.

Erre a hétvégére a Budaörs volt betervezve edzőpartnernek a terhelés fokozása miatt, de mivel a bajnoki rajton is ellenük kezdünk nem lenne egyik csapatnak se szerencsés, ha nagyon kiismernénk egymást, ezért helyettük a Makó csapatával játszottunk. Sajnos ezen az edzőmeccsen Bodor Zoli olyan sérülést szenvedett, hogy rá valószínűleg már csak tavasszal számíthatunk. Vele lett volna teljes a keret, így átigazolási szezon végéig (ami augusztus 31.) jó lenne még egy középpályást igazolni.

Az előző hét már a csapatrészek összecsiszolásáról, a csapat játékstílusának kialakításáról szólt.
Tegnap a Szeged elleni felkészülési meccsel zártuk a felkészülési időszakot. A csapatok kérésére ez zártkapus volt.


“Be van fejezve a nagy mű, igen. A gép forog, az alkotó pihen.”

Erről szó sincs, a neheze csak ezután jön, mivel a sorsolás szeszélye
folytán az ősz első fele nehezebbnek ígérkezik, mint a második fele.


Térjünk vissza a poszt elején leírt aggodalomra.
“Az edzőmeccsek eredményeiből nem szabad messzemenő következtetéseket levonni.”
Ezt sokan hajlamosak elfelejteni, pedig aranyigazság. Az edzőmeccsek nem a nézőknek, hanem a szakmai vezetésnek szólnak. Itt tudják kipróbálni a különböző csapatszerkezeteket, játékvariációkat.
Ennek ellenére szomorkodnunk sem kell az edzőmeccsek eredményei miatt. A képről leolvasható adott edzőmeccs első, és második félidejében ki játszott, átlós áthúzás jelzi a gólszerzőt, a félidők és a meccsek háttérszínjelzése pedig jelzi annak eredményességét.


Habár a mai napra ígértem a tippjátékról új információkat, de ezt halasszuk holnapra.
Holnap is legyen mit olvasgatni. 🙂