„Amikor nagy dolgok születtek, sose indult az idény győzelemmel.”
(Az idézet Vincze Miklóstól, a csapat „krónikásától”,
a ‘Kis magyar fociláz’ könyv szerzőjétől származik.)
Nézzük csak mire gondolhatott:
2008-ban a mostanihoz hasonló, előkelő tabella-pozícióból kezdtük a tavaszt és rögtön az elején beleszaladtunk Makón egy 3-0-as vereségbe. Ezt egy 14 meccses győzelmi sorozat követte zsinórban a bajnokság végéig.
Nem sikerült az első tavaszi fordulóban gólt rúgnunk. Így volt ez ősszel is, akkor sem szereztünk gólt az első fordulóban, de azután a többi meccsen mindegyiken rúgott a csapat gólt, nem is keveset.
Nem kell aggódni, nincs semmi gond.
Egy másik vélemény a meccsről a csapat facebook-oldalán:
„… ez egy verhető csapat volt főleg az előkészületi mérkőzések eredményei alapján …”
1. Nem látta a meccset, de tudja, hogy ez egy verhető csapat volt? Honnan tudja?
2. A másik, hogy helyén kellene tudni kezelni az edzőmeccseket mindenkinek. Ezek azért vannak, hogy az edzők kialakíthassák a végleges keretet, kipróbálhassanak különböző variációkat, játékhelyzetet, összeállításokat. Jártuk a fórumokat, de sehol nem találkoztunk olyan hozzáállással ahol bárki is felértékelte volna a másodosztályú Békéscsaba, vagy a Tiszakécske elleni három gólos sikerünket a felkészülési meccsen. Mert a felkészülés nem az eredményről szól!
3. NB1-es tartalékcsapat esetén azután tényleg mindegy milyenek voltak a felkészülései meccsek, hiszen a visszajátszók személye nagymértékben befolyásolhatja adott csapat erejét.
… ettől függetlenül természetesen eredményesebbek lehettünk volna az ellenfél kapuja előtt!
Ezek nem magyarázatok, magyarázkodások, csak pár gondolat.