Előlépett a tulajdonos

Ejha. Kiszaladt nem is egy, de két interjú is Dr. Kovács Andrással. Mondott érdekeseket, megnyugtatókat és sok olyat, ami szerintem a szurkolók egy részének nem volt tiszta.

Kovács egyfelől beszélt a KTE-hez fűződő kapcsolatáról majd az aktualitásokról is. Átfutunk a két interjú lényegesebb pontjain.

• „Sosem láttam szükségét annak, hogy szerepeljek a médiában. Mindig is úgy gondoltam, hogy a munkánk és az eredményeink beszélnek helyettünk. A neveltetésem és az életfelfogásom szerint a vezetőnek nem a reflektorfényben, hanem a háttérben kell dolgoznia.”  — Az eredmények pedig egy ideig nem is csak beszéltek, de egyenesen üvöltöttek a KTE háza táján, most azonban talán már ő is úgy érezte, hogy előrébb kell lépnie.
• „Nem értek jobban a futballhoz, mint a szurkolók. Az én szerepem az, hogy a megfelelő embereket a megfelelő helyekre tegyem megfelelő támogatás nyújtásával, és velük együtt dolgozzak a közös célokért.”  — A KTE-hez némi játékosmúlt is köti, de tulajdonosként hagy majd mélyebb nyomot: a megyében vette át a csapatot, azzal a céllal, hogy egy stabil NB2-es csapatot építsen fel. Persze azt tudjuk, hogy ezt messze túlszárnyaltuk, ennek pedig szerinte a kulcsa a szervezetépítés.
• „A KTE nemcsak egy csapat, hanem Kecskemét és a régió büszkesége is. Az én célom az, hogy ezt az értéket tovább építsük, és hosszú távon fenntartható sikereket érjünk el. (…) A legnagyobb álmom, hogy a klub hosszú távon is a város büszkesége maradjon, és hogy minél több kecskeméti fiatal kapjon lehetőséget a labdarúgásban.”  — Ez annyiból mindenképpen örömteli, hogy az én félelmem az volt, hogy nehogy abba a hibába essünk, mint annak idején a kizáráskor, hogy olyan módon hajkurásszuk az eredményeket, amit a klub anyagilag már nem bír el, az pedig a működést veszélyezteti. A fenntarthatóság és a hosszú távra tervezés hangsúlyozása tehát tetszik.
• „Tehetségeink nagy részét 12–14 éves korukban elviszik a kiemelt akadémiák. Ez a rendszer rendkívül megnehezíti, hogy saját nevelésű játékosokra építsünk az NB I-ben vagy akár az NB II-ben. (…) A második csapatunkban olyan 17-18 éves tehetségek kapnak szerepet, akik már most helyt tudnak állni a felnőtt futballban. A tavalyi U17-es játékosaink közül néhányan már az NB III-ban bizonyítanak, és reményeink szerint hamarosan a nagycsapat keretében is helyet kaphatnak.”  — Ezt szerintem kifejezetten fontos leszögezni. Valószínűleg mi sem hangsúlyoztuk eléggé, hogy a jelenlegi magyar futballstruktúra hatalmas különbségeket hoz létre a kiemelt és nem kiemelt akadémiák lehetőségei között, amelyek a megtartóerejükben is meglátszanak. Emiatt nincs igazán realitása annak, hogy ha már nem vagyunk elég tőkeerősek, akkor majd saját utánpótlásból megoldjuk. Akadhat néhány jó példa, de a jelenlegi rendszerben nincs realitása, hogy erre építkezzünk.

Na és akkor az a két téma, ami az elmúlt időszakban igazán foglalkoztatta a szurkolókat: az edzőváltás és az átigazolások.

• „Szabó István vezetőedzői időszaka alatt a KTE folyamatosan túlteljesített. (…) a sikerek miatt az elvárások irreálisan megnőttek, a csapat összetartó ereje viszont nem jó irányba alakult, néhányan az egyéni érvényesülésüket helyezték előtérbe. (…) A sikereinket úgy tudtuk elérni, hogy mindenki a tőle telhető legtöbbet tette, minden idegszálával a munkájára koncentrált, semmi mással nem foglalkozott, ami elvonhatta volna a figyelmét. Akadtak azonban olyanok, akik azt gondolták, hogy a hatalmas siker, a második hely után, mi már a következő bajnokságra felkészültünk, megy ez már, az így felszabadult kapacitást másra köthetik le. De ez nem fért bele. A legegyszerűbb és a legnyilvánvalóbb példa erre a pro licenc-képzés, amely viszonylag sok terhet tesz a résztvevőre, jelen esetben az edzőre. Elvonhatja a figyelmét, láttunk már arra példát, hogy egy edző a tanulmányai alatt marad csapat nélkül. Ez azonban csupán egy folyamat legapróbb része volt. Amíg mindenki minden idegszálával egy célért küzdött, addig tudtunk erőn felül teljesíteni, s ami nagyon fontos: egyénileg és csapatként is fejlődni. Amint ez egy kicsit lanyhult, bármilyen szempontok alapján, akkor szép lassú lecsorgás kezdődött meg.” — Tehát a sikereket követően volt egyfajta meghasonlás a klubon belül, voltak akik már nem voltka képesek úgy motiválni magukat, ahogy az elvárható lett volna, ezen a ponton pedig éppen Szabó Istvánt hozta (apró) példaként a pro licences képzés kapcsán. Ez nekem furcsa volt, mert kívülről nem lehetett érzékelni emiatt konfliktust a szereplők közt, most mégis úgy tűnik, hogy ez lehetett egy tüske. A lényeg viszont a következő: a tulajdonos problémaként azt dekódolta a klubon belül, hogy már nem mindenki 100%.-ig a kitűzött célokra koncentrált, erre a problémára reagált az edzőváltás is.
• „az igazsághoz hozzá tartozik, hogy nyáron felmerült bennem már, hogy nem fog ez menni, de az utolsó percekben elért 6. helyezés és a korábbi közös küzdelmek és eredmények, valamint Ákos véleménye türelemre intettek. Pedig a jelek a klub teljes vertikumában jelentkeztek már. Tehát nem egy konkrét eset vagy az öt plusz egy vereség volt a döntő, hanem a vezetőedző felmentése egy folyamat része, vége volt.” — Ez mondjuk nem mutat jól. Alapvető kellene, hogy legyen, hogy az elért eredmény se pozitív, se negatív irányba ne homályosítsa el a problémákat/értékeket, itt viszont úgy tűnik, hogy ez történt, ami miatt az ő meglátása szerint némi késéssel reagáltunk a felmerülő gondokra. Ha ez tényleg így van, annak komoly ára lehet, mert ha ezek a problémák már nyáron kezelve lettek volna, akkor lehet, hogy nincs ez a nagy lemaradás a bajnokságban sem.
• „Nem voltunk ott, de mivel a felmentés okairól még beszélünk, annyit elöljáróban elmondhatok, nyilván nem is ezen a meccsen múlott a dolog. Amikor a csapatnak rosszul megy, akkor a sportigazgatót naponta nyolcszor hívják fel, hogy kirúgjátok-e a vezetőedzőt, vagy azért, mert ajánlanak valakit. És aztán addig-addig jött elő ez a téma, amíg valamit reagálni kellett, és valóban úgy voltunk vele, hogy akkor nem váltunk. De abban a cikkben azt is elmondta Ákos: ha fölteszik a kérdést, hogy leváltják-e a vezetőedzőt, akkor már van edzőkérdés.” — Már eleinte is nonszensznek tűnt, hogy egy edzőmeccs döntsön Pista sorsáról, itt most Kovács megerősíti, hogy nem erről volt szó (sőt, ott sem voltak a meccsen a vezetők). Tóth Ákos interjúja úgy tűnik, hogy egy reakció volt a menedzserek és újságírók nyomására, amit a rossz eredmények miatt fejtettek ki. Akkor még úgy tűnt, hogy van edzőkérdés, de nincs szándék a váltásra. Hogy végülis mi változott meg néhány nap alatt, az nem derült ki. Ugyan egy folyamat végpontja volt a szakítás, de az általa problematizált eltolódott fókuszpontok és csökkenő motiváció az elmondása alapján már korábban is érzékelhető volt, így nem világos, hogy mi történt a tatabányai meccset követően, ami miatt mégis a váltás mellett döntöttek.

Az átigazolások kapcsán csak nagy vonalakban ugrálok végig az állításokon:

• Minden igazolás közös döntés volt, amelyet Szabó Pista, Tóth Ákos és Kovács András együtt hoztak meg.
• Igyekezett reagálni a szurkolói kritikákra azzal kapcsolatban, hogy kit veszünk, kit engedünk el, mire költünk: Tóth Barna üveggyöngyökért ment el, amikor nem fogadta el a szerződéshosszabbítás feltételeit és túl magas összeget kért; a Szalai Gabiért kapott pénzből vettük meg Lukit; Horváth megtartására nem volt valós esélyünk; Szűcs eligazolása meglepetésszerűen történt, de szerencsére előtte hosszabbítottunk vele, így nem jártunk rosszul; Helmich távozása nem volt tervben, de a játékos és Pista konfliktusa miatt nem lehetett megtartani; az első NB1-es évben erőteljesen támaszkodtunk kölcsönjátékosokra, ez mára megszűnt (Varga, Zeke megvásárlása), de ez is komolyabb összegeket emésztett fel, ahogy egyébként Katona Levi vagy Nikitscher megvásárlása is.
• Bár valóban alacsonyabb osztályokból igazoltunk, ez korábban is így volt, a sikeresség vált távozóink is így kerültek a csapathoz. Az alsóbb osztályok piaca azonban beszűkült, mert már több csapat is elkezdett ebben az irányban nézelődni. Ugyan nem mondta ki, de utalt rá, hogy emiatt külföldi játékosok felé is fordul majd a KTE.
• A klubnak jelenleg annak ellenére sincsenek likviditási, pénzügyi gondjai, hogy az NB1 legszerényebb költségvetésével dolgozunk.

És akkor végezetül egy kis Gera, jövő, stb.:

• „Az új vezetőedző személyével kapcsolatban az volt a koncepció, hogy olyan szakembert akartak szerződtetni, akinek komoly nemzetközi tapasztalata van, s akinek nem a KTE a 8. vagy a 10. klubja, mert az csak egy állomásnak tekinti. (…)  a játékosok elismerik, s reméli, hogy majd jönnek az eredmények is. Csizmadia Csaba érkezésével megfelelőképpen karakteressé is vált a szakmai stáb. Ismét körömszakadtáig, nyíltan küzd mindenki a bennmaradásért, s reméli, hogy a szurkolókat is ide sorolhatja, hiszen ehhez a küzdelemhez a csapatot támogató légkörre van szükség a lelátón is.” — Gerával kapcsolatban a korábbi relatív eredménytelensége dacára is sok helyről hallani, hogy nagyon felkészült szakember, nagyon jó lenne, ha ez most már pontokban is megmutatkozna. A bizalom mindenesetre megvan, nem cél, hogy hirtelen váltogassuk az edzőket, ha nem történik valami igazán extrém dolog, akkor Gerával terveznek továbbra is.
• „A másodosztály fenntartása jóval nagyobb terhet jelentene a mostaninál, így eszük ágában sincs feladni a harcot.” — Láttam olyan kommenteket, amelyek arról szóltak, hogy a vezetőség szándékosan akarja kiejteni a csapatot (ugyan miért tenné?), de itt most leszögezte, hogy anyagilag sem könnyebb az NB2. A kieséssel a csapat elesik a közvetítési díjaktól, bizonyos szponzoroktól, támogatásoktól, ami pénzügyileg is nagy nehézséget jelentene a klubnak.
• „A realitásokat nézve azt gondolom, ha jó eredményt tudnánk elérni Debrecenben, az hatalmas lökést adna, és ezek a játékosok, akik most a pályán vannak, a tőlük itt már korábban látott teljesítményük felső határa közelébe fel tudnák magukat húzni. Akkor meg fogunk indulni fölfelé. Ha nem, akkor nagyon nehéz lesz.” — A kulcsmeccs tehát a most hétvégi, Debrecen elleni mérkőzés lehet. Nyilván ezt mi is így gondoljuk, de jó látni, hogy a klubnál is hasonló a felfogás: gyakorlatilag egy döntőt játszunk Debrecenben. Aztán utána további akárhány döntőt.
• „Bármi történik a következő négy meccsen, a télen mindenképpen megpróbálnak erősíteni, és mindent meg fognak tenni a minél jobb szereplésért. Hogy ez elég lesz-e a bennmaradáshoz, vagy nem, az majd utólag kiderül.” —  Én korábban azt mondtam, hogy ha az ősz úgy zárul, hogy akkora a lemaradásunk, ami mellett már nem realitás a bennmaradás kiharcolása, akkor a télen merőben más transzferpolitikát kell folytatnunk, mintha úgy tudnánk fordulni, hogy tapadunk a bennmaradó helyekre. Ennek ellenére Kovács mondataiból azt érzem, hogy a félidei eredménytől függetlenül ugyanúgy a bennmaradásra akarna összpontosítani. Ez sportemberileg egy szép gondolat, de tartok tőle, hogy túl rövidtávú gondolkodás. Mindenesetre meglátjuk, hogy decemberben hogy állunk, és hogy abban a helyzetben a másodosztályra vagy a bennmaradásra érdemesebb összpontosítani.