3/3. Tímár továbbra is hibátlan a kispadon, ezúttal az Ajkát sikerült lepofozni, bár ez azért a vártnál nehezebb volt. Az új edzővel először látszott, hogy nem ül minden úgy, ahogyan az az öltözőben el lett képzelve, Krisztián viszont egészen jól menedzselte a helyzetet, aminek köszönhetően a 7. forduló után nagyjából ott vagyunk, ahova képzeltem magunkat korábban. Hittük volna ezt néhány héttel ezelőtt?
Egy hét alatt a harmadik meccsére készült a KTE vasárnap az Ajka ellen. Lehet erre csípőből rádobni, hogy „hát ez a dolguk”, „bírják már ki” vagy „a topligákban ez megszokott dolog”. Csak ugye ez nem egy topliga, hanem az NB2, ezekkel a játékosokkal pedig nem gyakran fordul elő az ilyen sűrű meccsnaptár. Ez pedig még akkor is igaz, ha a Honvéd elleni hétközi csak rövidített menet volt, mert ugye előtte az Újpest ellen meg túlóráztunk. Tímár összeállítása tehát figyelemmel volt a játékidőmenedzsmentre is, így végül négy helyen változtatott a Kispest elleni győzelemhez képest: kikerült Debreceni, Haris, Kovács és Bolgár, a helyükre pedig Szojma, Bocskay, Derekas és Czékus lett bedobva. Ennek köszönhetően így kezdtünk tehát Ajkán:
Varga B. – Szabó A., Belényesi, Szojma – Győrfi, Bocskay, Derekas, Czékus – Banó-Szabó, Beke – Pálinkás
Tímár Krisztián először volt abban a helyzetben, hogy elvárás a győzelem a KTE-től (az Újpest és a Honvéd ellen sem mi voltunk az esélyesek), de nem is aprócska nehezítés volt, hogy az ajkaiak kifejezetten erősek hazai pályán, a meccset megelőzően 133 napja volt veretlen otthon Horváth András csapata. Az első félidőben a KTE próbált kezdeményezni, de ez komoly helyzetben nem mutatkozott meg. Előbb Banó-Szabó átlövését tolta ki a bal alsóból Szabados, majd Derekas fejelt fölé egy szöglet után. Az álmos tempó az egész félidőre jellemző volt, a 23. perctől pedig már a lehetőségek is elmaradtak. Előtte még Kirchner nézte el nem sokkal a kecskeméti kaput, tőlünk pedig Czékus is fölé vágott egy lecsorgót, hogy a félidő érdemi része aztán le is záruljon az említett 23. percben: Banó-Szabó legurítását Beke emelte Szabados kezébe. Bár mi tettünk többet a vezetésért, ezt nem úgy kell elképzelni, hogy megszakadtunk volna érte. Azt hamar észleltük, hogy az ajkai labdakihozatalok a jobbhátvédre, Kovács Nikolaszra támaszkodnak, így igyekeztünk őt kivonni a játékból, de ez nem mindig sikerült. A hazaiak azonban nem igazán tudtak mit kezdeni a labdával, a védelem mögé igyekeztek belőni azt, de ebből nem alakult ki helyzetük. A játék viszonylag csapongó volt, én személy szerint nem annyira éreztem azt a kontrollt, amit az előző két meccsen még labda nélkül is fel tudtunk mutatni és amit egyébként Tímár a meccs után is említett. Ráadásul viszonylag sok technikai hibát láttam, amit én első blikkre a pálya számlájára írok, bár ezt éppen nekünk nem kellene kritizálni: az ajkai pálya ránézésre éppen olyan, mint amilyen a Széktói volt a felújítás előtt.
A második félidő aztán villámrajtot vett. Egy elég esetleges támadás végén Szabó Alex adott be jobbról, Pálinkás pedig remekül, erőből érkezve, Bacsát megverve fejelt távolról az ajkai kapuba. Szinte egyből a középkezdés után jöhetett volna a válasz: Szabó Máté könnyen fordult le Alexről, még Belényesit is elküldte egy csellel, de csúnyán fölé lőtt. Ezt aztán szerencsére megbüntettük, amikor az 52. percben egy felívelt labdát Szojma fejelt vissza, Beke indult szólózni, aminek a végén Szabados védte a lövését, a kipattanót pedig Pálinkás pofozta a kapuba. A 2-0 minket sokkal jobban elaltatott, mint amennyire megtörte volna az Ajkát. A hazaiak átálltak egy direktebb játékra, ez a sok párharcot hozó foci meglepetésre viszont mégsem nekünk kedvezett. A második labdákat sorra Horváthék szedték össze és be is tudtak szorítani minket. Vargának Cipf gyengécske átlövésénél kellett bemutatnia az első védését a 60. percben, de 10 perc múlva már ott tartottunk, hogy kifejezetten szorítottak a farpofák, a KTE nem tudta megtartani a labdákat, amikor pedig mégis, akkor nem tudtuk végigvinni a kontrákat a kinyíló Ajka mögé. A 72. percben Herjeczki szabadrúgását Tar lőtte keresztbe a kapu előtt, aztán Katona István lövésébe kellett Szabónak belevetődnie. Ha az első félidőben csak éreztem, hogy nincs meg a kontroll, eddigre már biztosan hiányzott, a KTE pedig nem kezelte jól azt a káoszt, ami a pályán ekkoriban volt. A hazaiak érezték is, hogy ezen a ponton lehetne megfogni a Kecskemétet, Tímár pedig érezte, hogy bele kell nyúlni a meccsbe. Levette az addigra besárguló Bocskayt és Czékust (érkezett Haris és Bolgár), az egyre élénkülő bal oldali ajkai támadásokkal szemben pedig behozta Eördöghöt Győrfi helyére. Ez még úgyis jó megoldásnak bizonyult, hogy rögtön a cserék után gólt kaptunk: ezúttal a jobb oldalon indított Kovács Nikolasz, Katona István pedig Belényesi mellől, a kicsit talán feleslegesen kilépő Varga Bence felett a kapuba emelt. A szépítő gól egy kicsit ugyan megfogta a csapatot, sőt Bacsa nagy helyzetben az egyenlítést is meglőhette volna, de aztán szépen beállt a cserék hatása: a középpályán ismét sikerült párharcokat nyerni, az ajkai bal oldal is jobban kordában lett tartva, a 87. percben pedig Bacsa hibája után Pálinkás passzolt Bekéhez, aki a sokadik kontrát már végigvitte és a léc alá lőtt. A meccs végére aztán Pálesz helyére érkezett Farkas Balázs, aki rögtön egy jó szólóval nyitott, aminek a végén Harisnak volt helyzete, de végül ugyanúgy 3-1-re nyertünk, mint eddig mindig az Ajka ellen.
Először láttam azt, hogy milyen az, amikor nem az történik a pályán, amit Tímár akar és a reakció összességében tetszett, jól nyúlt hozzá a meccshez. Amikor az Ajka magához tért és be tudott szorítani minket, abból lehetett volna baj. Nem feltétlenül azért, mert olyan kidolgozott helyzetei voltak az ellenfélnek, a védekezésünk színvonala ma is jó volt, komoly lehetősége kevés akadt a hazaiaknak, Vargának mindössze kétszer kellett védenie a meccsen, egyszer sem nagyot. De az a csapongás, ami a játékban volt ebben az időszakban, az a fajta káosz, amit nem tudtunk kezelni, bármit előidézhetett volna. Furcsa volt, hogy amint az ellenfél nem akart labdakihozatalokkal bajlódni, hanem ráment a direktebb játékra, nehezebben találtuk a ritmust és a második labdákat sem mindig tudtuk összeszedegetni. Ez persze lehet a hét végére megérkező fáradtság miatt is, ami nem lesz egy állandó tényező a szezonban. Én úgy gondolom, hogy ekkor kissé elveszett a keménység a játékunkból, például Bocskay és Czékus sárgalappal már óvatosabbak voltak. Tímár ekkor jól nyúlt bele: Haris bevállalhatta a faltokat Bocskay helyén és a támadóbb felfogású Győrfi Eördöghre cserélése is hozott némi stabilitást. Nehezebb meccs lett ebből, mint hittem, de a kihívásokat elég jól kezelte a csapat és a stáb is. Az önbizalom most az egekben, a kupából kiütöttük az NB1 egyik legtehetősebb klubját, az elmúlt 5 bajnokiból pedig négyet megnyertünk (kettőt még Gerával). Ezzel a KTE feljött oda, ahova én nagyjából képzeltem a csapatot az ősz kezdetére: az élmezőnybe. Három pont a lemaradás az első helytől, helyrebillent a morál, újraírtuk magunkat, mondhatjuk, hogy szinte most kezdődik a szezonunk.
Értékelések (tízes skálán osztályozunk, az osztályzás alapja itt található):
Varga Bence: Nem sok lövés jött a kapujára, amikor igen, akkor többnyire nagy magabiztossággal kezelte azokat. A beadásokra is jól mozdult ki, de a kapott gólnál szerintem nem jól döntött. 5
Szabó Alex: Kicsit hullámzó volt a játéka, a hosszú labdái változó minőségűek voltak és labdával többször is rossz megoldást választott. Nem úgy a második félidő elején, amikor szép gólpasszt adott, de rögtön utána nagy helyzet alakult ki a hibájából. Ha mindent mérlegre teszünk, ez közepes volt. 5
Belényesi Csaba: Nem szokták ennyiszer faltolni, ez biztosan új volt neki is. Volt hibája, például Bacsa helyzeténél nagyon behúzódott a kapu elé, de több alkalommal is nagyon fontos szerelést mutatott be. 6
Szojma András: Komoly hete volt, az Újpest támadói talán még mindig a zsebében vannak, aztán a Honvéd ellen is jól szállt be és összességében most is jó teljesítményt nyújtott sok szereléssel, megnyert párharccal. Van benne potenciál. 6
Győrfi Milán: Tímárnál át került a bal oldalról a jobbra, de itt is megbízhatóan teljesít. Főleg a támadó készségei lehetnek veszélyesek az ellenfelekre, de most védekezésben is voltka jó megoldásai, bár a második félidejében az ő oldalán erősödött fel az Ajka. Kiharcolt egy sárgát is, nehezen tartották a védők, de szükség van tőle egy kicsit még jobb döntéshozatalra. 5
Bocskay Bertalan: Szerintem ezen a meccsen is hasznosan futballozott, kár hogy kicsit megfogta a játékát a korai sárga. Ennek ellenére a lap után is voltak jó megoldásai, sőt, határozott szerelései is, de érthető volt, hogy Tímár nem vállalta a kockázatot, hogy egy besárgult belső középpályással fejezze be a meccset. 5
Derekas Zoltán: Nagyon kedvelem a játékát, szerintem ezen a meccsen is jól, keményen, harciasan focizott. Beleállt a párharcokba, szerelt, labdát szerzett, a meccs végére aztán többször faltolt is, de az összkép nálam kifejezetten pozitív. Stabilitást adott a csapatnak. 6
Czékus Ádám: Úgy tűnik Tímár tényleg a bal oldalon képzeli el, ez pedig meglepő módon nem áll neki rosszul. Az Újpest ellen extrát játszott itt és most is voltak kifejezetten jó periódusai, de nem tudott ugyanolyan minőséget tenni a focijába, mint egy hete. Olykor pontatlan volt és a támadásaiban sem volt elég veszély. A fizikalitása és sebessége viszont érezhetően kellemetlen ellenféllé teszi. 5
Banó-Szabó Bence: Figyeltek rá az ajkaiak, ennek ellenére is érkeztek tőle a veszélyes beadások az első félidőben. Ezen kívül azonban most nem jött ki belőle az az extra minőség, ami benne van. Húzta a lábát, amikor lejött, reméljük, nincs gond. 5
Beke Péter: A védőmunkája kiemelkedő, támadásban pedig van benne lendület és ötlet is, de sok ígéretes támadás akad el a pontatlanságán. Ennek ellenére olyan mennyiségben vállalkozik cselre, lövésre, kulcspasszra, hogy még ha nem is jön be minden, folyamatos figyelmet igényel. Megvan a második gólja és emellett is veszélyes tudott lenni. 6
Pálinkás Gergő: Indokolatlanul magasnak tűnhet a pontszáma, főleg a többiekéhez képest, de nem vagyok benne biztos, hogy ez a meccs nélküle is meglett volna. Két gól és egy gólpassz, minden találatban benne volt, és beletette a meccsbe a szokásos melóját is. Örülök, hogy végre kijött neki a lépés, nagy szükségünk van rá. 8 (MVP)
Cserék:
Merényi Ádám: Nagy lendülettel érkezett a meccsbe, érkezett is pár jó beadás tőle, de ezúttal is inkább védekezésben volt hasznos. Várom tőle az áttörést. 5
Eördögh András: Nem volt annyira látványos a teljesítménye, mint korábban, de hozott szilárdságot a jobb oldali védekezésbe. Kiharcolt egy sárgát, de nem volt sokat játékban. 5
Haris Attila: Begyűjtötte a menetrendszerű sárgáját, de kellett is, hogy egy olyan játékost tudjunk a pályára hozni, aki meglépheti a ütközéseket. A végén még egy lehetősége is akadt. 5
Bolgár Botond: Nem sok momentuma akadt a meccs végén, de volt egy jó szerelése és szerzett labdája, emellett egy bosszantó elvesztett labdája is. 5
Farkas Balázs: Nagyon kevés időt töltött a pályán, mégis kis híján gólt hozott össze. Ilyen rövid idő alatt is igyekezett mutatni valamit. 6
A Lila Köd szerint a három legjobb KTE-játékos a meccsen:
I. Pálinkás Gergő
II. Beke Péter
III. Belényesi Csaba
Jegyzőkönyv:
NB2, 7. forduló
2025.09.21. 17:00
FC Ajka 1-3 Kecskeméti TE
(HT: 0-0)
Ajkai Városi Sportcentrum (Ajka)
Nézőszám: 1000 fő
Vezette: Móri Tamás (Szécsényi István, Sinkovicz Dániel)
Ajka: Szabados – Kovács N., Bacsa, Tarr, Garai (Tóth G. 69.) – Csizmadia (Mohos 81.), Kenderes (Sejben 52.) – Doncsecz (Herjeczki 46.), Cipf, Szabó M. – Kirchner (Katona I. 69.). Vezetőedző: Horváth András
KTE: Varga B. – Szabó A., Belényesi, Szojma – Győrfi (Eördögh 79.), Bocskay (Haris 79.), Derekas, Czékus (Bolgár 79.) – Banó-Szabó (Merényi 57.), Beke – Pálinkás (Farkas B. 90.). Vezetőedző: Tímár Krisztián
Gól: Katona I. (80.) ill. Pálinkás (48., 52.), Beke (87.)
Sárga lapok: Garai (22.), Mohos (90.) ill. Bocskay (35.), Czékus (71.), Haris (81.)
Kiállítva: –
Első gólját szerezte a KTE-ben: –
Első meccsét játszotta a KTE-ben: –
Az eddigi játékpercek:
Játékpercek 2025/2026
Beautiful, easy data visualization and storytelling