A bajnok elleni meccs hozta el a Gera-éra eddigi legjobb játékát, de továbbra is el vagyunk átkozva a kapu előtt

Tanácstalanul ülök a képernyő előtt, mert nem tudom, hogy kezdjek hozzá ehhez a bejegyzéshez. A Fradi elleni meccs ugyanis egyszerre volt alkalmas arra, hogy ne változzon semmi és arra is, hogy fordulópont legyen. Ha más tekintetben nem is, akkor a hozzáállásomban.

Kezdjük ott, hogy sokadjára is leszögezzem, hogy Szabó István elküldését hibának tartom, de értem, hogy a vezetőség miért érezte úgy, hogy váltani kell. Jobban örültem volna, ha türelmesebbek, de hát istenem, próbálták megfordítani a csapat rossz irányba robogó szekerét. Utólag úgy tűnhet, hogy ez a próbálkozás olyasmi volt, mint a sportszeletes csávó közbenjárásai, aki mindig csak segíteni akart, aztán csak kárt okozott. Itt azonban nem egyértelmű, hogy rosszabb lett-e a helyzet, mint Pistával volt, hiszen gyakorlatilag ugyanott vagyunk, mint vele a szakításkor: képtelenek vagyunk gólt lőni, a vereségek pedig gyűlnek. Pista elküldését azonban azzal tetőztük, hogy az új vezetőedzőt három nappal meccs előtt neveztük ki, ráadásul egy olyan sorozat előtt, amikor a mentálisan maga alatt levő csapatnak a tavalyi szezon első négy helyezettjével kell játszania. Na ennek a négy meccsnek értünk most a végére (plusz a Karcag elleni kiesés). Mondhatjuk azt, hogy nagyjából semmi nem változott. A KTE jelenlegi formájában várható volt, hogy a Felcsút, a Paks, a Fehérvár és a Fradi ellen is kikap. Mondhatjuk, hogy Szabó Pistával lehet, hogy összekapartunk volna pár pontot ezeken a meccseken, de biztosak nem lehetünk benne, hiszen az idény korábbi szakaszában sem ment úgy a csapatnak, hogy ilyen kijelentésekre ragadtassuk magunkat. Azt talán megkockáztatom, hogy Pistával nem kapunk egy hatost a Fehérvártól, mert valamivel kockázatkerülőbb edzőnek tűnik, mint Gera, de nem kizárt, hogy ennek ellenére vele is kikaptunk volna a Vidi ellen. Talán a kupából sem hullottunk volna ki vele, bár a Karcag ellen sem a játékkal volt a fő probléma, hanem a helyzetkihasználással, ami már Pista alatt is ramaty volt. Most azonban túl vagyunk Gera első öt meccsén, öt vereséggel. Lehangoló, de nem feltétlen azért, mert arra számítottunk volna, hogy Zoli pont ezeken a meccseken fogja szállítani a pontokat, hanem azért, mert újabb 4 bajnoki ment le úgy, hogy nem kerültünk közelebb a bennmaradáshoz. Amire így néggyel kevesebb meccsünk maradt.

Ebből a négy bajnokiból egyértelmű, hogy a Fradi ellen számolhattunk legkevésbé a pontszerzéssel, pláne egy olyan összeomlás után, amit Fehérváron mutatott be a csapat, mégis, messze a legimpozánsabb teljesítményt mutatta a csapat a bajnok ellen, megkockáztatom azt is, hogy az idény eddigi legjobb játékát mutattuk bajnoki meccsen az FTC ellen. Az, hogy így sem szereztünk pontot egyfelől nagyon fájó, másfelől tökéletesen illeszkedik az eddigi szezonunkba. A problémáink ugyanazok voltak, mint korábban: vagonnyi helyzetet (ráadásul nagy helyzetet) szerencsétlenkedünk el az ellenfél kapuja előtt, hátul pedig egyszer csak megérkezik a hiba. Persze a Fradi ellen lehetett rá számítani, hogy nem bírja a csapat védelme végig a nyomást, de óriási nyomásról nem beszélhettünk, nem záporoztak a lövések Kersák kapujára, sőt, Rolinak komoly védést csak egyszer kellett bemutatnia, akkor mondjuk fantasztikusat védett. A védekezés tehát abszolút rendben volt a meccs nagy részében, pedig a Ferencvárosnál komolyabb tesztet nem nagyon kívánhatunk ilyen szempontból és ez még akkor is igaz, ha érződött az ellenfél játékán némi fásultság. Támadásban pedig nem csak hogy eljutottunk a Fradi kapujáig, hanem konkrétan ziccerek vagy ziccerközeli helyzetek és megindulások sokaságát dolgoztuk ki, amiket annak rendje és módja szerint ki is hagytunk. Oké, fél órát emberelőnyben játszottunk, egyébként teljesen jogosan, mert bárki bármit mond, Kady már kiszabadította a kezét, amikor elkezdett dőlni, ilyenkor pedig a természetes mozdulat az, hogy leteszed a karod magad elé tompítani, nem az, hogy ökölbe szorított kézzel visszacsapsz. Második sárgát kényelmesen megért a mozdulat. Emellett szerintem Zeke felborítása is érhetett volna büntetőt, de legalább egy videózást (szerintem azt a szituációt mezőnyben le kellett volna fújni, ha pedig valami mezőnyben szabálytalan, akkora tizenhatoson belül is), de nem akarok nagyon nagy svunggal rátenyerelni erre a gombra, mert Varga Barna egyik lövése meg Rjaskó kezéről pattant le, amit én a kéz test melletti helyzete miatt nem fújtam volna be, de el tudok képzelni olyan bírót, de méginkább olyan VAR-t, ami erre büntetőt dob. Összességében ez a meccs bőven lehetett volna döntetlen, sőt, tekintve, hogy azzal a döntetlennel a Fradi is elégedett lett volna (Botka nyilatkozata alapján), nagy fantázia ahhoz sem kell, hogy megnyerhettük volna a találkozót. A baj, hogy az előző két mondatban négyszer is szerepel a „volna” szó, ami sosem jelent jót.

És akkor most jön az a rész, hogy mit is gondoljunk most a KTE helyzetéről. Ilyen tekintetben nem szeretnék tanácsokat osztogatni, azt viszont el tudom mondani, hogy én mit gondolok. Nem biztos, hogy találkozik azzal, amit akár csak 3 nappal ezelőtt gondoltam, mert elég komoly hullámvasúton vagyok ilyen tekintetben, az egyik pillanatban apátiában vagyok és csendesen várom a kiesést, a másikban pedig feltámadást vizionálok, csak sajnos ez utóbbira egyre kevesebb időnk van. A Fradi ellen tehát újra kikaptunk és újra nem lőttünk gólt még a legnagyobb helyzetekből sem, de nem csak megszorongattuk a Fradit, hanem a meccs bizonyos pillanataiban konkrétan rájuk is ijesztettünk. Valóban, ez ugyanannyi pontot ér, mint amikor összeomlunk és kapunk egy hatost a Viditől. De hát az első játszott az utolsóval és ennek fényében ez komoly meló volt a KTE-től, amit lehet, hogy az ezüstös évben is megtapsoltunk volna. És emiatt vagyok jelen pillanatban reménytelibb. Lehet, hogy már holnap változik, lehet, hogy csak egy hét múlva, lehet, hogy így marad, nem tudom. De most abba kapaszkodok, hogy a Fradi elleni teljesítményre lehet építeni, ráadásul most először lesz Gerának egyben két hete a csapattal úgy, hogy nem jön közben mérkőzés. A válogatott szünet után megyünk a szintén nem élete formáját taposó Debrecenhez és a magára találó újonchoz Győrbe, hogy utána fogadjuk a Diósgyőrt és meglátogassuk a megtorpanó Újpestet. Tudom, hogy a csapat jelenlegi formáját nézve ez sci-fi, de ha a Loki és az ETO ellen tudnánk 4, de leginkább 6 pontot szerezni, akkor az adhatna lendületet a következő két meccsre is, nem beszélve arról, hogy a téli szünet után a ZTE-Nyíregyháza-MTK hármassal kezdünk, kétszer otthon, egy nagyon nagyon optimista forgatókönyv alapján még a jelenlegi helyzetből is ki lehetne menekülni. Persze mindez a cukormázas történet csak akkor tud működni, ha a következő két meccsből legalább egyet, de inkább kettőt nyerünk. A DVSC és az ETO ellen két döntőt játszunk, ha azokon nincs eredmény, akkor valószínűleg hamarabb vége a szezonunknak, minthogy beköszöntene a tél. De addig még van két döntőnk, amin fel kell tűrni az ingujjat, bele kell köpni a tenyérbe, meg kell vívni a harcot és ha úgy van, akkor ordenáré csúnya meccseken, a térdünket lekoptatva, de pontokat kell szerezni.

Értékelések (tízes skálán osztályozunk, az osztályzás alapja itt található):

Kersák Roland: Már sokadjára bizonyítja, hogy nem kell pánikolni, ha Varga Bence nem elérhető. A gólnál viszont érződött a különbség a stílusuk közti, az ilyen helyzetekben Bence jellemzően bevárja a támadót és igyekszik pozíciót fogni, Roli pedig eléfutott a szitunak, ami ezúttal nem vált be. Ugyanakkor ezen kívül jók voltak a kimozdulásai és egy hatalmas bravúrt is bemutatott. 6

 

Rjaskó Mihály: Misa Szabó Alex eltiltása miatt került a kezdőbe és a korábbi meccseken mutatott hullámzó formája miatt volt bennem félsz, de kifejezetten jól védekezett a meccsen. Hat tisztázás fűződik a nevéhez, ami a legtöbb volt a meccsen és egy utolsó pillanatos mentést is láttunk tőle. Labdával viszont nem volt erős, pontatlan volt a játéka, de ezen a meccsen főképp a védekező készségeire építettünk. 6

 

Belényesi Csaba: Ugyanúgy, ahogy a másik két középhátvédünk, ő is jó teljesítményt nyújtott, a pontszámából nálam azonban visszavett az a tény, hogy a gól előtt hibázott azzal, hogy a passzt akarta elvinni, nem pedig az embert követte. Ezen kívül viszont tisztázások, blokkolt lövések és közbeavatkozások is feltűntek az eszköztárában, nem teljesített rosszul. 5

 

Katona Levente: Ha csak ebből a meccsből indulunk ki, akkor szerintem visszaépítette azt a bizalomdeficitet, amit a Felcsút elleni gyenge játékával kialakíthatott Gerában, mert a Fradi ellen jól teljesített. A párharcait jó arányban nyerte meg, volt szerelése, közbeavatkozása, tisztázása is és még egy kulcspasszt is kiosztott a meccsen. Könnyen lehet, hogy vissza tudta magát küzdeni a kezdőcsapatba. 6

 

Nagy Krisztián: Nem voltak nagy megingásai a meccsen, de a labdás készségei miatt támadásban többet vártam tőle. A beadásai nem ültek és egyébként is keveset volt játékban, de labda nélkül nem dolgozott rosszul, főleg, amikor nem kellett párharcokat vívnia. 5

 

 

Vágó Levente: A szokásos robotoló munkáját láttuk az első félidőben. Labdával is meglepően jó volt, volt kulcspassza, jó beadása, de azért főleg a védekezésben volt fontos a jelenléte. A sérülése után féltem tőle, hogy a középpályás védekezésnek nem tesz majd jót a kiválása és a párharcerősség valóban visszaesett, de csapatmunkával tudtuk pótolni valamelyest. Nem látványos amit csinál, de nagyon fontos. 6

 

Nikitscher Tamás: Mindig bajban vagyok a megítélése kapcsán, mert érezhető, hogy az ő fizikai jelenléte nagyon fontos a csapatnak és főleg védekezésben egészen jól is dolgozik. Ugyanakkor tudat alatt mindig ahhoz viszonyítok, hogy egy válogatott játékosról beszélünk, pedig nem biztos, hogy igazságos azt várni, hogy egyedül oldjon meg mindent. Labda nélkül erős volt, labdával pedig hullámzó. 5

 

Zeke Márió: Az idényben biztosan ez volt a legjobb meccse, de valószínűleg az összes KTE mezben lejátszott találkozója közül is a top3-ban van a Fradi elleni. Főleg a második félidőben volt nagyon hangsúlyos a jelenléte, Makreckist gyakorlatilag felfalta a szélen, ha csak azokat a helyzeteket fejezzük be jól, amiket ő alakított ki, akkor gólokkal nyerünk. Remélem tartani tudja ezt a formáját, mert ez nagy fegyver lehet a későbbiekben is. 8 (MVP)

 

Kovács Barnabás: Fontosnak tartom a csapatjáték szempontjából, hogy maga mögött tudja a sérülését, mert technikailag a csapat legjobbjai között van és a játékintelligenciája is kiemelkedő. Az olyan meccseken, mint a Fradi elleni, nem ő fog legjobban villogni, de Barnától még mindig várom azt a teljesítményt, amire már nem csak én, hanem mindenki felkapja a fejét. Benne van. 5

 

Lukács Dániel: Nehéz reálisan értékelni a támadóink teljesítményét, mert az a tény, hogy a Fradi ellen ennyiszer helyzetbe tudnak kerülni, az nagyon nagy pozitívum, de amilyen helyzetek maradtak ki, az pedig nagy kritika is rájuk nézve. Luki derék módon próbálkozott, a legtöbb lövése volt a meccsen, de benne maradt a gól, ami miatt nem adnék jó szívvel többet egy ötösnél. 5

 

Pálinkás Gergő: Méltatlannak tartom azt, ami a kommentekből rá zúdul, mert mezőnyben borzasztó hasznos tud lenni, védekezésben pedig a posztjához képest elég jól dolgozik. A Fradi ellen is remek arányban nyerte a légi párharcokat, jól került helyzetbe és jól hozta helyzetbe a társakat is, de óriási helyzetekben hibázott, így nem pontozhatom magasabbra, mint Lukit. 5

 

Cserék: 

Bocskay Bertalan: Nagyon jó passzhatékonysággal és egy kiharcolt kiállítással érkezett meg a meccsbe, ugyanakkor alig vállalt párharcot, ami az ő posztján azért minimum furcsa. Várom a több játéklehetőségét, mert látom benne a potenciált, de egyelőre úgy tűnik, hogy Geránál csak a padon kezd, amin lehet, hogy Vágó sérülése fog változtatni. 5

 

Katona Bálint: Meglepett, hogy nincs a kezdőcsapatban, de utólag azt mondom, hogy az ő nem annyira direkt játéka lehet, hogy kevésbé élt volna meg a meccsen. Báló hajlamos több érintéssel játszani, mint indokolt, szereti a labdát és szereti színezni a focit, de az ilyen meccseken erre kevesebb mód van. Összességében nem volt kiemelkedő, de nem is játszott rosszul. 5

 

Májer Milán: Elég kevés időt kapott, de ennyi idő alatt is kétszer vesztett párharcot és ezáltal labdát is. Bár nem lehet elvárás vele szemben, hogy ennyi idő alatt ő fogja megfordítani a meccs menetét, de úgy éreztem, hogy nem tudta felvenni a meccs tempóját abban a pár percben. 4

 

 

Máshogy láttad? Szavazd meg itt, hogy kik voltak a legjobbak a Ferencváros ellen:

Kecskeméti TE – Ferencvárosi TC | StrawPoll

What is your opinion? Vote now: Kersák Roland, Rjaskó Mihály, Belényesi Csaba, Katona Levente, Nagy Krisztián, Vágó Levente, Nikitscher Tamás, Zeke Márió, Kovács Barnabás, Lukács Dán

Jegyzőkönyv:

NB1, 13. forduló
2024. 11. 10. 18:00

Kecskeméti TE 0-1 Ferencvárosi TC
(FI: 0-0)

Széktói Stadion (Kecskemét)
Nézőszám: 4732 fő
Vezette: Káprály Mihály (Georgiou Theodoros, Szalai Dániel, vb.: Berke Balázs)

KTE: Kersák – Nagy K. (Májer 86.), Rjaskó, Belényesi, Katona L., Zeke – Nikitscher, Vágó (Bocskay 46.), Kovács B. (Katona B. 82.) – Lukács, Pálinkás. Vezetőedző: Gera Zoltán

FTC: Dibusz – Makreckis (Traore 80.), Botka, Gartenmann, Ramírez (Kaján 80.) – Rommens, Abu Fani (Maiga 68.) – Zachariassen (Kehinde 68.), Kady, Csivics – Varga B. (Saldanha 68.). Vezetőedző: Pascal Jansen

Gól: Kehinde (86.)

Sárga lap: Katona L. (35.), Pálinkás (49.), Rjaskó (49.), Bocskay (63.)

Kiállítva: Kady (62. – második sárga lap)

 

A játékpercek alakulása a szezonban:

Játékpercek 2024/2025

Beautiful, easy data visualization and storytelling