Mi van a bikini alatt?

Az a helyzet, hogy ramatyul mutat a tabella, ha viszont a számokat nézzük, akkor valamivel jobban nézünk ki, mint csupán a táblázat alapján. Nem nagyságrendekkel, de annyival éppen, hogy ne a kiesőhelyen kelljen ücsörögnünk. A probléma az, hogy a végén a tabella mondja majd meg, hogy ki megy és ki marad.

Kezdésként némi magyarázattal tartozok a cím miatt. Moldova György írja az Akit a mozdony füstje megcsapott című, a MÁV-ról szóló riportkönyvében, hogy

A statisztika olyan, mint a bikini: sok mindent megmutat, de a legfontosabb dolgokat el kell, hogy takarja, mert kitör a botrány.

A KTE esetében az a helyzet, hogy a számok egy része jelenleg azt mutatja, hogy a helyezés dacára nem a Kecskemét a leggyengébb csapat a ligában, azt viszont elég jól elrejti, hogy akkor miért is dadog a teljesítmény. Pedig botrány sem lenne belőle, ha tudnánk.

Szabó István csapata az első 8 bajnokiján mindössze 5 pontot szerzett, ami az ETO-val holtversenyben a legkevésbé imponáló szám a mezőnyben (bár a győrieknek ehhez eggyel kevesebb meccs is elég volt). A szezon elején meglehetősen nehéznek ígérkező meccseket játszott a csapat, de viszonylag vállalható módon leikszeltünk az európai kupainduló Fehérvárral, csak eggyel kaptunk ki a Fraditól és pontot szereztünk a mindig veszélyes Loki ellen is, hogy aztán az újonc ETO ellen meglegyen az első győzelmünk. Azt már akkor is felvetette több szurkoló, hogy kevés gólt szerzünk, de az első 4 meccs után nagyon nagy okunk nem volt a panaszra. Azóta azonban lement négy újabb meccs, és mindegyiken kikaptunk. Persze lehet mondani, hogy Diósgyőrben lehet veszíteni, az Újpest meg éppen most erősödött meg, de a ZTE és a Nyíregyháza olyan ellenfelek voltak, akiket illett volna megcsípni, ha feljebb akarunk lépni. Innen nézve valóban elég mélyen vagyunk, a közvetlen riválisok is legyőztek bennünket, jogos az utolsó hely. Ugyanakkor az elmúlt két meccsen a KTE kifejezetten törekedett a dominanciára. Ezt a Kozármisleny elleni kupameccsen lehetett először kifejezetten érezni, de az magyarázható volt azzal, hogy egy másodosztályú csapat ellen ez is a dolgunk (pedig ha visszaemlékszünk például tavaly a Nyíregyháza vagy a Veszprém elleni kupameccseinkre, akkor közel sem voltunk ennyire meggyőzőek). Aztán az ott látott laposan építkező, kombinatívabb játékot igyekezett a csapat bemutatni a ZTE, majd a Szpari elleni meccsek kezdetén is. Olyannyira igyekezett magához ragadni az irányítást Szabó István, hogy Egerszegen és itthon a Nyíregy ellen is meghaladta a 60%-ot a labdabirtoklásunk (bár ehhez nyilván kell az ellenfél szándéka a visszahúzódásra is). Ami a két meccsben közös, hogy addig a pontig, amíg nyílt a találkozó, jobban játszottunk az ellenfélnél, aztán amikor hátrányba kerül a csapat, mintha valami megtörne. Ez így volt a legutóbbi meccsen, amikor 27 percig gyakorlatilag azt vártuk, hogy mikor szerezzük meg a vezetést és így volt a ZTE ellen is, amikor szintén nagyrészt kezdeményezőbbek voltunk a hazaiaknál, egészen a vezetésig. Valamiért úgy tűnik, hogy a semmiből kapjuk a gólokat. Sajbán gólja két hete nem igazán volt megalapozva, de onnan még visszajöttünk egálra Lukácsnak (és Katona Levinek) köszönhetően, de aztán Csóka szabadrúgás utáni találata is váratlan volt, éppúgy ahogy Kovácsréti bombájának sem volt igazán előszele. Onnantól viszont, hogy hátrányba kerülünk, borzasztó görcsössé válik a játékunk, ráadásul egy visszább záró ellenfelet kellene feltörnünk, ami Banó-Szabó és Kovács Barna sérülése miatt kihívás a csapat számára.

Pedig, ahogy egy hete már utaltam rá: a helyzeteink minősége nem lóg ki lefelé a mezőnyből. A meccsenkénti várható góljaink száma azon a szinten mozog, mint a Fehérvár vagy az Újpest esetében, előzzük az MTK-t és a DVTK-t is. Ez alapján lehet arra számítani, hogy hosszú távon kiegyenesedik a lőtt góljaink száma, hiszen nem fogunk egy teljes szezonon át mindent kihagyni. Csak ugye addig sem kellene túl nagy hátrányt összeszedni. Érdekesség ebben a témában, hogy a sokak által kritizált Pálinkás Gergő esetében például egyáltalán nem a helyzetbe kerüléssel van a probléma, hanem a helyzetek kihasználásával. A Wyscout adatai szerint a várható gólok és gólpasszok terén Geri az egész mezőnyben a harmadik legjobb (!), 3.47-es mutatóval. Ez azt jelenti, hogy Pálesz közel 3.5 gólnyi helyzetet hozott össze magának vagy a csapattársaknak, mindezt úgy, hogy nincs még gólja, emellett az egész mezőnyben a hatodik legtöbb lövést produkálja meccsenként. Persze erre mondhatjuk, hogy nem sok haszna van egy csatárnak, aki nem tudja kihasználni a helyzeteit, de a tavalyi szezonból láthatjuk, hogy Geri tud gólt lőni, egyszerűen beragadt egy negatív spirálba (a mezőny legtöbb kihagyott nagy helyzete is az övé, 4), magyarra fordítva: rohadtul kellene egy gól a lelkének. Mindezek mellett az ellenünk összehozott meccsenkénti xg mértéke a KTE esetében a legrosszabb, de ebben például szerepet játszik az is, hogy amikor elkezdünk futni az eredmény után, akkor már az ellenfél vígan kontrázgathat ellenünk, több lehetőségük van nagy helyzeteket kialakítani.

Ebből kellene valahogy a Szpari elleni meccsre kötnöm, de végsősoron csak ismételni tudnám magam. Szűk félórán keresztül irányítottunk de képtelenek voltunk gólt szerezni, aztán pedig hátrányban már erőlködtünk. Persze ebből az erőlködésből is akadtak lehetőségek, főleg a meccs végén, de két gólos hátrányban már nagyon nagy bajban van a mai KTE, amíg meg nem nyílik a gólcsap. A második kapott gól nem csak azért volt probléma, mert le is zárta a meccset, hanem azért is, mert az egy klasszikus védekezési hiba volt, míg az első bármilyen meccsen előfordulhat. Kovácsréti eltalálta úgy a labdát, ami ugyanúgy gól lett volna a Fradi és a Loki ellen is, Navratil viszont egy olyan gólt rúgott, ami bőven elkerülhető lett volna.

Hogy kell-e pánikolni, avagy lenne-e botrány a bikini nélkül? Az tény, hogy egyelőre úgy néz ki, hogy leginkább a bikiniben, vagyis a statisztikában bízhatunk. Abban, hogy a KTE helyzetkialakítása nem annyira rossz, mint az eredmények mutatják. Mivel azonban a helyzetkihasználás elég ramaty, ráadásul a védelmünk is elkezdte dobálni a hibákat, talán nem meglepő a rossz szereplés. Szabó István szerint a támadásainkon kell dolgozni és ez részben így is van. Sok gondunk megoldódna, ha elkezdenénk belőni a helyzeteket, de a koncentráció hiánya nem csak elől, de hátul is okozott problémákat ebben a szezonban. A jelenlegi helyzet mentálisan elég megterhelő a csapat számára. Sajnos éppen olyan jellegűnek tűnik a problémánk, aminek a megoldása a mentális talpra állás lehet.

Értékelések (tízes skálán osztályozunk, az osztályzás alapja itt található):

Varga Bence: Négyszer védett a meccsen és mind a négy alkalommal elég kellemetlen helyzetben tette mindezt. A támadásépítésekben ezúttal nem volt annyira pontos, de a klasszikus kapusfeladatokat nagyon jól oldotta meg, a gólokról nem tehetett. 6

 

 

Rjaskó Mihály: Már a félidőben lekapta Szabó István és ez valószínűleg annak köszönhető, hogy kevés párharcot vállalt és a passzpontossága is elmaradt a másik két középső védőtől. Ezen kívül nem volt kiemelkedő rossz meccse, de körülmények miatt akadtak technikai hibái is, amiket többször is korrigálnia kellett. 4

 

 

Belényei Csaba: Az elmúlt időszakban benne van a játékában némi bizonytalankodás, de ennek ellenére is a védelem vezére tud lenni. A tavalyi nagyon magas színvonalat egyelőre keresi és a sárga lapokból is többet gyűjt be, mint korábban, de még így is egy korrekt meccse volt. 5

 

 

Katona Levente: Ő viszont ebben a szezonban jobban teljesít, mint amire számítottam tőle. Kapura is veszélyes tud lenni, védekezésben pedig nagyon odaadó, hatalmasat melózik. Az első félidőben volt egy nagy hibája hátul, de azt végül fontos blokkokkal, szerelésekkel feledtette, ráadásul 2 kulcspasszt is kiosztott. 6

 

 

Nagy Krisztián: Holtversenyben a legtöbb szerelést mutatta be a mezőnyben, de támadásban is aktív volt, övé lett a legtöbb kulcspassz (5). Ugyanakkor a második kapott gólnál szerintem ő hibázott védekezésben. Mindemellett  főleg az ő oldalán futottak a támadásaink, és három lövésig is eljutott. 6

 

 

Nikitscher Tamás: Ő is megpróbálkozott három lövéssel, de nem igazán volt veszélyes a kapura. Párharcok tekintetében kiemelkedő volt a meccsen, ez a fajta fizikalitás fontos része a kecskeméti játéknak. Két sárgalapot is kiharcolt a meccsen, de főleg a védekező mutatókban volt jó, támadásban szürkébb volt. 5

 

 

Vattay Márton: Először kezdett az idényben és bár nagyon sokat nem volt játékban, ő harcolta ki a legtöbb szabálytalanságot a csapatból. Van benne fantázia, nem gyámoltalan, de fizikálisan lehetne még fejleszteni. 5

 

 

Bocskay Bertalan: Szerintem ő nagyon fontos játékosa lesz a csapatnak, mert látható, hogy az irányítás leginkább rá van bízva. Támadásban bátran vállalja fel a rizikósabb mélységi passzokat is, lövéssel is szívesen kísérletezik, de viszonlag kevés párharcot vívott meg (bár erre ott volt mellette Niki). Úgy érzem, hogy még mindig van benne, ennél bőven többre képes. 5

 

Zeke Márió: Védekezésben voltak jó momentumai, de arra még most is keresem a választ, hogy az jó vagy rossz hír, hogy nem volt faltja a meccsen. A passzjátéka a kezdőcsapatból a legpontosabb volt, de az ő oldalán sokkal kevesebbet próbálkoztunk, az pedig nagyon problémás adat az esetében, hogy nem volt pontos beadása a meccsen. 4

 

Katona Bálint: Hasonló a helyzet vele, mint Zekével. Az a teljesítmény, amit mutattak nem volt rossz, de saját magukhoz képest kevés. Báló bátran vállalkozott lövésre, de csak egy lökete jutott el a kapuig, a többit mind a blokkba lőtte, ráadásul az ő esetében az egyetlen kiharcolt falt is nagyon kevés. Ennek ellenére jelenleg a legveszélyesebb játékosunk, akire folyton figyelnie kell az ellenfeleknek. 4

 

Lukács Dániel: Volt veszély a játékában, de az egyetlen helyzetét nem tudta kihasználni. Jóval kevesebbet volt játékban, mint amennyit szurkolóként látni szeretnénk, de így is felrajzolt a pályára három kulcspasszt. 5

 

 

 

Cserék:

Szabó Alex: Úgy tűnt, hogy Misa kiszorította a csapatból, de most jobb teljesítmény nyújtott nála. A hosszú labdáira láthatóan épít a csapat, ezúttal is bátran vállalkozott indításokra. Nem igazán emlékszem hibájára. 6

 

 

 

Tófol Montiel: Érezhető benne az ötlet, a technika, és bár igazán kiemelkedni nem tudott, de aktívan játszott a második félidőben. A hosszú labdái jók voltak, a beadásai nagyjából fifti-fifti arányban értek célt, de kiosztott egy félidő alatt 4 kulcspasszt is. Lövésre is vállalkozott, így mondhatjuk, hogy a legaktívabb embereink között volt. 6

 

 

Vágó Levente: Amikor bejött, azt éreztem, hogy a fejjátékára már hamarabb is szükség lehetett volna.  párharcait jó arányban nyerte, de a meccsre igazán nagy befolyása már nem volt, bár az egyik lefejelt labdájából akár gólt is lőhettünk volna. 5

 

 

Pálinkás Gergő: A számok alapján egészen jó szűk 20 percet hozott le, mert volt lövése, 100%-os cselmutatója, kulcspassza is, ráadásul a földön minden párharcát megnyerte. Ugyanakkor a meccset nézve nem feltétlen volt érezhető ez a nagyon jó szereplés, bár rossznak sem volt nevezhető. Nagyon kell neki a gól, szerintem csodákat művelne vele. 5

 

Máshogy láttad? Szavazd meg itt, hogy kik voltak a legjobbak a Nyíregyháza ellen:

Kecskeméti TE – Nyíregyháza Spartacus FC – StrawPoll.com

What is your opinion? Vote now: Varga Bence, Rjaskó Mihály, Belényesi Csaba, Katona Levente, Nagy Krisztián, Bocskay Bertalan, Nikitscher Tamás, Vattay Márton, Zeke Márió, Katona Bál

Jegyzőkönyv:

NB1, 8. forduló
2024. 09. 28. 17:00

Kecskeméti TE 0-2 Nyíregyháza Spartacus FC
(FI: 0-2)

Széktói Stadion (Kecskemét)
Nézőszám: 1413 fő
Vezette: Derdák Marcell (Huszár Balázs, Berényi Ákos, vb.: Oláh Gábor)

KTE: Varga B. – Nagy K., Rjaskó (Szabó A. 46.), Belényesi, Katona L., Zeke – Nikitscher, Bocskay (Vágó 77.), Vattay (Montiel 46.), Katona B. – Lukács (Pálinkás 77.). Vezetőedző: Szabó István

Nyíregyháza: Tóth B. – Gengeliczki, Alaxai, Keresztes – Navratil, Keita, Toma (Pinte 74.), Nagy B. – Kovácsréti, Babic (Ramos 62.), Nagy D. Vezetőedző: Tímár Krisztián

Gól: Kovácsréti (27.), Navratil (43.)

Sárga lapok: Belényesi (7.), Rjaskó (33.), Bocskay (43.), Nagy K. (61.), Szabó A. (82.), Pálinkás (83.), Montiel (95.) ill. Nagy D. (12.), Toma (52.), Keita (83.)

Kiállítva: –