Úgy hoztuk a kötelezőt, ahogy az elvárható, de ahogy az elmúlt meccsek alapján talán nem vártuk

Bár „csak” a kupában és „csak” egy másodosztályú ellenféllel szemben, de kiborult a ketchupos köcsög és végre tudtunk sok gólt szerezni egy meccsen. Alapnak jó lesz, erre kell építkezni a továbbiakban.

Nem tudom, hogy mennyire érzett nyomást a csapat a meccs előtt. Utólag azt mondanám, hogy semennyire, de azért némi teher volt a KTE-n. Egyfelől nyilván nem akartunk az első adandó alkalommal kihullani a kupából, pláne nem egy NB2-es ellenféllel szemben, másrészt pedig az elmúlt időszakot tekintve ez a meccs ideálisnak tűnt arra, hogy a támadásainkat kicsit gatyába rázzuk, hogy kiegyenesítsük a formánkat. Szabó István a meccset arra használta, hogy játéklehetőséget adjon olyan embereknek is, akiknek ilyen tekintetben volt elmaradásuk. A kapuban Varga Bence állt, aki előtt megmaradt Belényesi és Katona Levente, Szabó Alex helyét azonban a visszatérő Rjaskó Mihály vette át. A két szárnyvédő Nagy Krisztián és Kotula Máté lettek, a középpálya közepét pedig a dupla szülinapos Vágó Levi (a saját születésnapján született meg a gyermeke is) és Bocskay Bertalan igazgatta, a támadásokért pedig a Katona Bálint – Tófol Montiel – Lukács Dániel, meglehetősen mozgékony hármas felelt. Kíváncsian vártam tehát a meccset, mert három olyan játékos is a kezdőben kapott helyet, aki még sosem játszott tétmeccset a KTE-ben. A Kozármisleny padján a Honvédnál megragadni nem tudó Pinezits Máté ült és feldobott egy olyan csapatot, amelyből heten is kezdők voltak a Vasas 4-2-es megcsapkodásánál, tehát nem állíthatjuk, hogy nagyon félretette volna a Kupát a prioritási sorrendben.

Ennek megfelelően a hazaiak a meccs legelején két alkalommal villantak: előbb Cipf fejelt mellé nagyon tisztán Nagy Krisztián mellől, majd ugyanő ballal próbálkozott a tizenhatoson kívülről, de nem talált kaput. Ha ezek közül bármelyik (főleg a fejes) beakad, akkor könnyen lehet, hogy görcsössé vált volna a kecskeméti játék, de ez csak egy „ha”, és mivel nem így történt, a KTE elkezdett magára találni. Kiegyenesedtünk, dominálni kezdtünk, a Kozármisleny építkezését egy elég magas blokkal fojtogattuk, támadásban pedig a szélekre orientáltuk a játékot, hol a felfutó szárnyvédők (Nagy és Kotula), hol a pozíciójukat gyakran váltogató Katona Bálint és Montiel irányába. Ugyan pont tőlünk nem a legszerencsésebb, ha a pályával foglalkozunk, de a tényszerűség kedvéért említsük meg, hogy a zuhogó esőnek köszönhetően elég nehéz volt a talaj, ami mindkét oldalon szült technikai hibákat, ráadásul több esetben is úgy éreztem, hogy volt köze az eladott labdákhoz, de kritikus módon nem befolyásolta a játék minőségét. A 19. percben jött az első nagy helyzetünk: Bocskay nagyon jól indította el Katona Bálintot, aki egy védő kíséretében lőtt kapura, Oroszi viszont védte a lövést. A szöglet után azonban a másik Katonát, Levit rúgták meg a tizenhatoson belül, Derdák pedig büntető ítélt. Lukács nagyon hamar magához vette a labdát és az ő helyzetében ebben volt némi kockázat. Luki ugyanis hiába adott már két gólpasszt a szezonban, nem volt kifejezetten jó formában, ha pedig a büntető is kimaradt volna, akkor könnyen lehet, hogy egy kifejezetten mély gödörbe ragadt volna. Dani viszont túl akart lenni a hullámvölgyön, magához vette a labdát és biztos lábbal belőtte a büntetőt. 8 perccel a büntető után egy tipikus mágnestábla-gólt lőtt a KTE. A szépen kicsalogatott védelem mögé Bocskay dobta be a labdát, Kotula megfutotta, megnyerte a párharcát és pontosan centerezett, Luki pedig érkezett és az üres kapuba passzolta a második gólját. Mire pedig a Misleny igazán magához térhetett volna, érkezett a harmadik: Nagy Krisztián szabadrúgását Vágó Levente fejelte be. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy 32 perc elteltével azt lehetett érezni, hogy a továbbjutás el is dőlt, mert Szabó István csapata nagyon magabiztosan játszott. Kevés időt engedett labdával az ellenfélnek, nagyon higgadtan, lapos passzokkal építkeztünk, hogy aztán gyors súlypontváltásokat illesszünk a pályára. Ötletes volt a csapat buildup-ja, több olyan támadásunk is volt, amibe 20 fölötti passzt  diktáltunk bele. A kezdeti bealvás után tehát irányítottuk és kézben tartottuk a meccset.

Szabó István a félidőben lekapta a lendületesen, de sokszor pontatlanul bemutatkozó Montielt és adott egy félidőt Kovács Kolosnak, a játék pedig hasonló mederben zajlott, mint korábban. Az 56. percben aztán végleg eldöntötte a meccset a csapat, amikor Katona Bálint és Lukács visszalépései kimozgatták a védelmet, Vágó elindította Lukit, aki a második hullámban érkező Báló elé tálalt, ő pedig a visszatérése utáni második meccsén megszerezte az első gólját. A Kozármisleny még ekkor sem mondott le legalább a szépítésről és Vargának a meccsen először védenie is kellett Kirchner átlövésénél. Ebben a kategóriában Báló is jelentkezett egy szép példánnyal, amit Oroszinak kellett fölésimítania, de az igazán nagy esélyeink továbbra is a pontosan megrajzolt és szépen végigvitt kontráink voltak. Egy ilyen végén a második félidőben Kotula indította el az időközben beálló Pálinkást, aki a hosszún érkező Kovács elé passzolt, Kolos azonban nem talált kaput. A meccs végére Meszhi mellett beállt még a szintén új igazolás Berki Marcell is Nagy Krisztián helyére, aminek köszönhetően Kovácsot megnézhettük szárnyvédőként is, Berki pedig Pálesz mögött egyfajta árnyékékként, támadó középpályásként játszott. A kapott gól nélküli meccsünk a végén egyszer még veszélybe került, amikor Barkóczi lövésénél Vargától a bravúr is kellett, válaszul pedig Pálinkás előtt adódott két nagy helyzet, de a fejesét Oroszi védte, a bal lábas lövésével pedig nem talált kaput.

Egy Kozármisleny elleni 4-0-t nem kell túldimenzionálni, de a sikerélmény mindig jól jön a csapatnak, pláne amikor a támadások nem úgy ülnek, ahogy szeretnénk. Nem beszélve arról a futballközhelyről, hogy a kupában egy meccsen bármi történhet, a kiscsapat bármikor veszélyes lehet a nagyobbra (azt most hagyjuk, hogy mennyire karakteridegen magunkra úgy hivatkozni, mint „nagyobb csapatra”). Ezúttal nem csak nem vált valósággá a közhely, de a KTE nagyon magabiztosan rendezte le a továbbjutás kérdését. Időnként kifejezetten ötletes kombinációkat tudtunk bemutatni, de a két csapat közötti osztálykülönbség leginkább talán a játék sebességében érződött. Az új játékosok kifejezetten biztatóan mutatkoztak be, igazából egyikükről sem állíthatjuk, hogy ne lenne benne fantázia, hogy a ZTE ellen melyiküket láthatjuk a pályán is, az nehéz megjósolni. Mindenesetre azt a Misleny ellen pályára lépők elérték, hogy Szabó Istvánnak nehezebb dolga legyen, amikor a kezdőt akarja összeállítani, mert aki most lehetőséget kapott igyekezett élni vele.  A következő három meccs mindegyike nyerhető, ha sikerülne ebből az etapból kijönnünk 6, 7, 9 ponttal, akkor egészen más színezetet kaphatna a bajnokság.

Értékelések (tízes skálán osztályozunk, az osztályzás alapja itt található):

Varga Bence: Nem volt nagyon sok dolga, legalábbis ami a védéseket illeti (bár így is volt bravúrja). A labdakihozatalokban sokkal hangsúlyosabb szerepe volt, mint korábban, gyakrabban vonták be a passzjátékba és ezen a téren egészen jól is teljesített. Összességében jó meccset tud maga mögött. 6

 

 

Rjaskó Mihály: Misa egy év után tért vissza Kecskemétre és nagyjából ott folytatta, ahol abbahagyta. Védekezésben stabil volt, volt fontos szerelése és labdaszerzése is, a passzjátékban pedig szintén hárult rá szerep, ebben azonban már váltakozó sikerrel vett részt. Ugyanakkor olyan teljesítményt nyújtott, amivel joggal pályázhat a kezdőcsapatra is. 6

 

Belényesi Csaba: Újabb meccset játszott végig és főleg a második félidőben volt nagyon meggyőző. Szinte mindenhol ott volt, mindenhova odaért és ez még akkor is igaz, ha a védelmünkre nem nehezedett nagy nyomás. 7

 

 

 

Katona Levente: Domináns teljesítményt nyújtott a védelembe, nem nagyon lehetett átjátszani. Kiemelendő a fejjátéka is, nem csak belefejelt a labdákba, hanem ésszel, irányítottan fejelte meg azokat. A kiharcolt büntetővel együtt egy kifejezetten jó meccset írhatunk a neve mellé. 7

 

 

Nagy Krisztián: Az első félidőben aktív volt, hasznosan segítette a támadásokat és egy gólpasszt is felírhattunk a neve mellé, bár akadtak pontatlanságai. A második félidőre már kevesebbet szerepelt, bár akkor sem játszott rosszul. Ez a teljesítmény már egészen hasonlított a sérülés előtti Krisztiánra, könnyen lehet, hogy hamarosan bajnokikon is a kezdőben szerepel majd. 6

 

Vágó Levente: Az első félidőben elképesztően hasznos volt, ipari mennyiségű labdát gyűjtött be és ezúttal a passzjátékban is jól szerepelt, ráadásul egy gólt is szerzett. A második játékrészben is érkeztek a szerzett labdák tőle, de kevésbé éreztem aktívnak, mint a meccs első felében. Mindent összevetve érezhetően fel volt dobva a családi események után, felszabadultan játszott. 7

 

Bocskay Bertalan: Bár az első percekben több bosszantóan elszórt labdája is volt, utána nem csak feljavult a meccshez, de kifejezetten jól játszott. Elkérte a labdákat, mutatta magát a társaknak, a mélységi indításaiból akár több gólt is lőhettünk volna. Ha ilyen teljesítményt nyújt, akkor a középpályára újabb remek játékost találtunk. 7

 

Kotula Máté: Tetszett az a játékstílus, amit a pályára visz, egy rakkolós, kemény melótól nem visszarettenő szárnyvédő. Fizikailag nehéz féken tartani, ezt a mislenyi védők is megtapasztalták. Gólpasszal mutatkozott be, ami az ő posztján delikát és ez még a néha becsúszó pontatlanságok ellenére is így van. 6

 

 

Katona Bálint: Már az Újpest ellen is így éreztem, de ezen a meccsen meg pláne úgy gondoltam, hogy nagyon jót tesz az érkezése a KTE-nek. Kreatív játékos, aki szereti a labdát, szeret színt vinni a játékba, de nem ragaszkodik tíz körömmel ahhoz, hogy ő csillogjon. Látványos dolgokra képes, ami szintén nem mellékes. Ez a talaj nem segítette túlzottan a játékát, de megrúgta a maga gólját, jó meccset tudott maga mögött. 6

 

Tófol Montiel: Kíváncsian vártam Monti bemutatkozását és bár nem mondhatjuk, hogy lenyűgöző volt, azért az látszik, hogy agilis játékos, akiben van ötlet, technika és sebesség is. Ha viszont Bálónál azt mondtam, hogy nem kedvezett neki a talaj, akkor ez Montielre még inkább igaz, nem ültek a megoldásai. Kezdésnek nem volt ez rossz, de szinte biztos, hogy lesznek még ennél jobb meccsei is. 5

 

Lukács Dániel: Nagyon szerettem volna, hogy megtörjön a gólcsendje, ezen a meccsen pedig a két gólja mellett egy gólpasszt is bemutatott, aminél többet nem is nagyon lehet kívánni egy támadótól. Én már csak annyit tennék hozzá, hogy ezzel lekerült róla egy olyan teher, ami eddig csomót kötött a lábaira. 8 (MVP)

 

 

Cserék:

Kovács Kolos: Talán először láthattuk a felnőtt csapatban jelentősebb játékidővel és bár voltak hullámvölgyei, de nekem nagyon tetszett a vállalkozókedve. Kolosban van fantázia, jó a rúgótechnikája, van benne sebesség is, de még érnie kell. Ezen a meccsen is nagyjából ezeket lehetett leszűrni. 6

 

Nikitscher Tamás: A válogatott szünet után csak szűk félórát kapott, de ennyi idő alatt is olyan domináns volt a jelentléte, amivel az ellenfél nem nagyon tudott mit kezdeni. Fizikálisan kiemelkedő, nehéz elvenni tőle a labdát, de mindezek ellenére sem befolyásolta nagyon a meccs alakulását. 5

 

 

Pálinkás Gergő: Nagyon örültem volna, ha ő is be tud találni, mert Lukihoz hasonlóan neki is nagy szüksége van a gólra. Pedig a helyzetbe kerüléssel ezúttal sem volt gondja, szűk fél óra alatt három lövése is volt, de ezúttal sem ünnepelhetett, pedig állítom, hogy csodákat tenne vele egy gólt. 5

 

 

Mihajlo Meszhi: Bő negyedórát kapott, ez idő alatt volt két szerelése, de ezen kívül kevés nyomott hagyott a pályán. 5

 

 

 

Berki Marcell: Ő is bemutatkozhatott a KTE-ben, de nem klasszikus csatárként, hanem valamivel hátrébb szerepelt. Nem volt nagy hatással a meccsre, bár érezhetően nagy kedvvel lépett pályára. 5

 

 

 

Máshogy láttad? Szavazd meg itt, hogy kik voltak a legjobbak a Kozármisleny ellen:

HR-Rent Kozármisleny – Kecskeméti TE – StrawPoll.com

What is your opinion? Vote now: Varga Bence, Rjaskó Mihály, Belényesi Csaba, Katona Levente, Nagy Krisztián, Vágó Levente, Bocskay Bertalan, Kotula Máté, Katona Bálint, Tófol Montiel

Jegyzőkönyv:

Magyar Kupa, 3. forduló
2024. 09. 15. 17:00

HR-Rent Kozármisleny 0-4 Kecskeméti TE
(HT: 0-3)

Kozármislenyi Stadion (Kozármisleny)
Nézőszám: 500 fő
Vezette: Derdák Marcell (Ország Péter, Kulman Tamás, vb.: -)  

Kozármisleny: Oroszi – Rácz, Gajág, Debreceni – Schuszter (Barkóczi 72.), Major, Horváth D., Turi (Koszovcsuk 62.) – Kiss B. (Lépő 62.), Kirchner (Beke 72.), Cipf (Horváth P. 62.). Vezetőedző: Pinezits Máté

KTE: Varga B. – Rjaskó, Belényesi, Katona L. – Nagy K. (Berki 72.), Bocskay (Nikitscher 62.), Vágó (Meszhi 72.), Kotula – Katona B., Montiel (Kovács K. 46.) – Lukács D. (Pálinkás 62.). Vezetőedző: Szabó István

Gól: Lukács D. (21., 29. – az első büntetőből), Vágó (32.), Katona B. (57.)

Sárga lapok: Turi (31.), Cipf (45.), Koszovcsuk (81.) ill. Belényesi (53.)

Kiállítva: –

Első meccs: Bocskay Bertalan, Kotula Máté, Tófol Montiel, Berki Marcell

 

A játékpercek alakulása a szezonban:

Játékpercek 2024/2025

Beautiful, easy data visualization and storytelling