Másfél éve újra az élvonalban

Nem kisebb csodát hajtott végre Szabó István és szakmai csapata, mint azt, hogy NB3-ból felkerülve, 4 játékost (Vágót, Szalait, Grünvaldot és Gált) megtartva, jobbára az NB2 második feléből, onnan kieső és harmadik vonalbeli csapatoktól igazolva nemcsak, hogy bent maradtak újoncként a másodosztályban, de ott ezüstérmesek is lettek! És itt még nincs vége a menetelésnek, mert egy évvel később az élvonalban is második helyen végeztek szinte ugyanazzal a kerettel, ami példátlan a magyar sporttörténelemben.

Sokan keresték mi a csoda titka, de nincs titok, csak jó szem kell a kiválasztásnál és sok-sok munka. Máshol átlagos felfogás, hogy ha 10 új igazolásból közül kettő-három bejön, az már jó. Nálunk ennél lényegesen jobb volt az eredményességi mutató, alig volt olyan, akiben később csalódtak a kiválasztó szakemberek.

Mint a táblázaton látjuk szinte kizárólag NB2-ből és NB3-ból érkező játékosokkal kezdtük az NB1-es pontvadászatot. Élvonalbeli tapasztalata csak Meszhinek volt korábban Mezőkövesden, és Urosnak a szerb ligában, de míg előző Vágó jó cserepartnerének bizonyult (miközben az ellenfél kapujára is egyre veszélyesebb!), Uros Djuranovic sajnos nem alkotott maradandót Kecskeméten. A többiek alacsonyabb osztályból érkeztek, mivel Zeke már kiesett a Gyirmóttal az NB1-ből, mikor ide igazolt, és Szabó Alex, Hadaró Valentin és Nagy Krisztián csapata is már harmadosztályban volt a bajnokság végén, mint ahogy Vágó Levente is, mikor hozzánk aláírta szerződését. Ketten jöttek az élvonalból, a keret egyik fele a második vonal alsó feléből, másik fele a harmadosztályból, sőt Soma a megyei bajnokságban játszott mielőtt leigazoltuk. Nem csoda, hogy sokan nem sok jövőt jósoltak a csapatnak az élvonalban, de azért többeknek már bizonyítottunk az NB2-es évben. Azt persze senki nem várta, hogy újra ezüstérmesek leszünk. Ahhoz kellett a mi jó szereplésünk mellett az is, hogy egyrészt a sérülések elkerüljenek minket, másrészt kellett a többi csapat gyenge szereplése is. A Fradinak a harmatgyenge tavasza, a Lokinak az első nyolc pontszegény fordulója, a többi csapatnak egész éves kritikán aluli teljesítménye, így sikerült/sikerülhetett csak ilyen szépen előző bajnoki évünk.

Kis költségvetésű klubként mivel nem túl hosszú a kispad nagy szerepe volt annak, hogy komolyabb sérülések nélkül megúsztuk az előző bajnokságot. Keretünk gyakorlatilag majdnem egyben maradt, habár Krisztofer és Zeke csak az EKL meccs illetve pár bajnoki forduló után csatlakozott újra a csapathoz. Hiányzik Katona Bálint, de az ő hiányánál nagyobb probléma volt az, hogy többen kiestek sérülés miatt a középpályáról. Kiesett a mindig váratlant húzni tudó örökmozgó Nikitcher, kiesett nyolcasunk és tízesünk, így nem volt igazi csapatjáték, a csatársort nem látták el megfelelően játékszerrel hátulról, többet kellett védekezni, amiből óhatatlanul több gólt kaptunk.
Bizakodásra adhat okot, hogy tavasszal már újra itt lesz Krisztofernek ‘játszótársnak’ Banó-Szabó, és visszajött Luki is, akiről Szabó István tudja mire képes, hol kell szerepeltetni ahhoz, hogy kihozza a maximumot magából, ami legjobban szolgálja a csapat érdekét.

Új érkezőnk Derekas Zoltán, akiben ha nem is az új Somát, de lehet, hogy valami hasonlót lát a szakmai stáb. Legyen igazunk, kíváncsian várjuk hogyan hozzák ki belőle a legtöbbet.

Távozóként felmerült Tóth Barna neve, akivel a klub többször próbált új szerződést kötni, de ő ezeket visszautasította. Ügyvezetőnk korábban már jelezte, hogy nincs azzal semmi gond, ha valaki „kinövi” klubunkat (ami azért dicsőség is nekünk, mert visszaigazolás, hogy jó munkát végzünk), ha van aki kivásárolja élő szerződéséből tegye, ha a játékos is menni akar menjen. DE! Amíg itt van addig elvárjuk, hogy igazi sportemberhez méltó módon tegyen meg  mindent a csapatáért, hogy nyáron emelet fővel válthasson szabadon igazolhatóként klubot, ha a téli átigazolási szezonban nem jön össze neki a klubváltás.

Érkezőként felmerülhet még Helmich Pál neve, aki Pesterzsébetről csatlakozna hozzánk. Ő 19 éves, több évig német korosztályos csapatok tagja volt. Próbajátékon, edzőmeccseken és az edzőtáborban meggyőző teljesítményével bizonyíthatta a szakmai stáb számára, hogy szükség van rá.