Nyolc nap leforgása alatt megjártuk a skála két végpontját

Az Újpest elleni mérkőzés, a teljesítmény és az eredmény is totális ellentéte volt a Ferencváros elleninek, ami némileg azért meglepett, mert ilyet nem nagyon láttunk még a csapattól. Ahogy egy szurkoló találóan megjegyezte: most játszottunk úgy, ahogyan a szezon elején várták tőlünk.

A meccs előtt még arra számítottunk, hogy a Ferencváros elleni győzelemből merítve idegenben is támadólag és győzelemre törően lépünk pályára, na meg arra is, hogy nem földtől elrugaszkodott igény a pontszerzés. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az Újpest milyen nehézségekkel küzdött a védelem összeállítását tekintve, akkor kifejezetten bizakodóan állhattunk a meccshez. Vignjevics ugyanis három belső védős rendszerre váltott, azonban a három szerepet kapó játékos közül ketten eredetileg nem középhátvédek (Kasztrati és Onovo), a harmadik pedig épp csak nem most debütált (Fehér Csanád). Arra azonban előzetesen nem számítottunk, hogy Szabó István is ennyire mélyen kell, hogy a kezdőjébe nyúljon: az eltiltott Nikitscher mellett hiányzott a keretből Zeke és Horváth Krisztofer, ugyanakkor visszakerült a maszkban játszó Szuhodovszki. Mivel a klub előre nem szokta kommunikálni a betegségeket és sérüléseket, ezért nem tudtuk mi miatt volt szükség a változtatásokra, de hamar kiderült, hogy a pályán levők koncentrációja sem annyira erőteljes, mint megszokhattuk. Már a második percben hanyagnak bizonyult a letámadásunk így a vonalak között Jevtovszki fel tudta venni a labdát, majd Gourét indította, aki Belényesi lábai között Csoboth felé passzolt. Szabó Alex lerántotta az újpestiek legjobbját és csak a VAR és a minimális leshelyzet mentett meg bennünket a büntetőtől (Alex sem reklamált, egy tiszta büntetőt úszott meg nekünk az a tény, hogy Csoboth térde kb két centivel közelebb volt a kapuhoz). Bár a videóbíró molyolása miatt 3-4 percet állt a játék, mégis beszédes, hogy az első 10 percben nem jártunk a támadó harmadban, ráadásul Csoboth sebessége láthatóan okozott gondokat a védekezésben is. A 24. percben adtunk először életjelet egy Nagy Krisztián-Szabó Alex-Katona Bálint összjátékot követően, aztán a szögletet Belényesi fejelte fölé. És nagyjából ilyen helyzeteink voltak a meccsen: beadásokat követően olykor fejeltünk az egyébkén meglepően erélytelen újpesti védők mellett, de Banainak nem kellett védenie egyetlen esetet leszámítva.

A hazaiaknak a kényszervédelembe is bele kellett nyúlniuk, miután Kasztratit szándéktalanul bár, de igen keményen ütötte el a Hadaró-vonat (szerencsére az elég rémisztőnek tűnő szituációnak komoly következmény nem lett, mert bár a lecserélt koszovói még a kispadon is elájult, a hírek szerint „csak” agyrázkódásról van szó), ekkor Pauljevics lépett vissza a védelembe és Simon érkezett a jobb szélre. Az érezhető volt, hogy védekezéskor nem a labdát támadjuk, hanem a célpontokat próbáljuk őrizni, így Onovo sokszor nyomás nélkül gondolkodhatott a megfelelő döntéseken. Ez nem volt eredendően rossz ötlet, mert zárt védekezéssel megnehezíthettük volna az Újpest támadásépítését, azonban ezúttal éppen abban bizonyultunk könnyűnek, ami korábban az erősségünk volt.  38. percben Szabó Alex veszített párharcot Mörschel mellett a 45.-ben pedig Nagy Krisztián maradt alul Gouréval szemben. Az első félidőben álmosak és puhák voltunk, támadásban pedig kirívóan lassú tempót mutattunk be, ami viszonylag kevés kihívást jelentett a hazaiaknak. 

A szünetben Szabó István hármat cserélt, de igazán érdemi változást nem láthattunk, bár Májer elfutását követően egy lepattanó labdát Banó-Szabó a védőjébe püfölt. Ha egy kevés reményünk maradt volna, az az 55. percben el illant, amikor Gouré úgy lépett ki a védőink között, hogy épp csak a vörös szőnyeget nem terítettük le elé. Szabó István ezt követően lekapta Belényesit és beküldte Polyákot, és bár eddig is fúrta az oldalamat, hogy hogyan lehetséges, hogy ennyire nem vagyunk élesek, ezen a ponton szinte sikoltott a fülembe a gondolat: mi van a srácokkal? Napszúrást kaptak? Azért a szezonban végig a védelem vezéreként viselkedő Belényesi helyére küldeni egy tapasztalatlan védőt az 57. percben még akkor is fura, ha Csabi árnyéka sem volt önmagának. Aztán a meccs végén Vágó Levente is utalt nehézségekre és gondokra, amikkel meg kellett küzdeni a csapatnak, úgyhogy nem kizárt, hogy többen sem voltak 100%-os állapotban azok közül, akik pályára léptek. A meccs végére aztán mintegy habként a tortára Rjaskó is kiállíttatta magát, de ez addigra már nem igazán számított.

Mire idáig érsz az olvasásban, úgy tűnhet, hogy kellően kritikus vagyok a csapattal, mert való igaz, hogy sok jót nem tudtam elmondani erről a meccsről: lassúak voltunk, erélytelenek, a középpályás jelenlétünk a korábbiakat sem védekezésben, sem támadásban nem közelítette meg és Szabó István is próbálta magára és a stábra vállalni a felelősséget, mondván a hétközi felkészülés és az alkalmazott stratégia nem működött jól. Ugyanakkor valójában semmi nem változott a Fradi elleni győzelem utáni helyzethez képest. Továbbra is ugyanaz az egy pont kell a dicsőséghez, mint akkor, csak most már azt is tudjuk, hogy melyik meccsen kell azt megszerezni. Az egyetlen dolog ami miatt aggódtam, hogy egy ilyen sima vereség mentálisan rányomja-e majd a bélyegét a Várda elleni hazai meccsre, de idő közben Szalai Gabit meghívták a válogatottba, ez pedig a lehető legjobbkor jött, mert felszabadíthat olyan energiákat a csapatban, amik feledtethetik az újpesti vereséget. Remélem nem vagyok naiv, amikor azt mondom: nem tudom elképzelni, hogy otthon, telt ház előtt ne szerezzünk legalább egy pontot a Kisvárda ellen. Ha mégsem, akkor harmadikok leszünk. Sose legyen nagyobb bajunk.

Értékelések (tízes skálán osztályzunk, az osztályzás alapja itt található):

Varga Bence: Az az igazán meglepő, hogy nem is kellett tőle igazán jó teljesítmény. Amit védett, az a testére érkező lövés volt, amit meg nem védett, azt nagyjából nem is védhette, bár talán kimozdulhatott volna a két beadásra. A hosszú labdái többnyire pontosak voltak és az ellenfél indításaiból is összegyűjtött néhányat. 5

 

Nagy Krisztián: Az első félidőben nem láthattuk a megszokott Kriszt, de a második félidőre némileg feljavult, főleg támadásban. Gouréval szemben fájóan könnyedén maradt alul. 5

 

 

Szabó Alex: Ugyan volt egy kulcsfontosságú mentése, de azért mégiscsak arra fogunk emlékezni, hogy előbb lerántotta Csobothot (azt még megúszta), majd párbajt vesztett Mörschel ellen. Nem a legjobb meccse volt, de valójában senkinek sem. 4

 

 

Belényesi Csaba: Én szerintem még sosem láttam ennyire indiszponáltnak. Sok párharcot vesztett és a harmadik gólnál látványos volt, hogy milyen lassan ért vissza a védelembe. Még egy meccs van, arra fel kell pörögnie, mert fontos játékos. 4

 

 

Szalai Gábor: Bár többször szerzett labdát, de volt néhány hajmeresztő passza, amiket nem szoktunk meg tőle. Messze volt a legjobb teljesítményétől, de még így is az ő teljesítménye volt a legjobb a védőhármasból. 5

 

 

Hadaró Valentin: Zeke Máriót kellett pótolnia és nagyon gyakran váltogatták egymást az olyan jelenetek, amikor úgy tűnt, hogy sikerül, meg az olyanok, amikor látszott, hogy nem. Utóbbiból volt több, bár mindent összevetve talán a legveszélyesebb játékosunk volt. 5

 

 

Vágó Levente: Az ő játékában is sok pontatlanság volt, a középpályás védekezésünk súlytalansága pedig neki is köszönhető, de azért így is összeszedegetett jó néhány lecsorgó labdát. 5

 

 

Szuhodovszki Soma: Nehéz megítélni, hogy mennyire zavarta a sérülése a játékát, de talán az ő teljesítményén lehet legjobban lemérni, hogy mennyire lassú volt a játékunk. Alig volt játékban, amikor pedig igen, akkor sem tudott ezúttal tempót és fazont adni a támadásoknak. 4

 

 

Katona Bálint: Azt lassacskán kijelenthetjük, hogy Bálónak a szezon hajrájára visszaesett a teljesítménye, bár ez nagyrészt annak köszönhető, hogy Horváth kiszorította a kezdőből. A váratlan húzások még mindig benne vannak a játékában, de kevésbé sikerülnek, így kevésbé kerül helyzetbe is. A faultokat viszont továbbra is szép számmal harcolja ki. 5

 

Banó-Szabó Bence: Talán túl erős jelző egy védőről lepattanó lövésre ilyet írni, de a legnagyobb helyzetünk előtte adódott. Ezen kívül viszont sok labdát vesztett és a beadásai sem ültek igazán, ezen a meccsen nem nyújtott jó teljesítményt. 4

 

 

Tóth Barna: Nagyot melózott megint, de nagyon magára volt hagyva a meccs nagy részében, értem ezt a támadásra és a védekezésre is. Ő nem az a fajta játékos, aki egyedül megoldja, neki kellenek a társak, akiket majd ő is jobbá tesz, nélkülük viszont ezúttal felőrlődött a küzdelemben. 5

 

 

Cserék

Rjaskó Mihály: Egy ideig úgy tűnt, hogy stabilizálja a védelmet Alex helyén, de aztán be-becsúsztak hibák, amikor pedig az elvesztett labdáját egy piros lappal korrigálta, azzal megpecsételte a saját meccsét. 3

 

 

Katona Máté: Talán meglepő, hogy ezt mondom, de nálam ő volt a KTE legjobbja. Hajtott, szerelt, jól indult be az üres területbe, többnyire jó döntéseket is hozott. Bár az osztályzata lehet, hogy magasnak tűnik, de az egész csapat letargiájához képest üdítő volt a játéka, még úgy is, hogy még több felelősséget vállalhatott volna. 6 (MVP)

 

Májer Milán: Harciasan kezdett, össze is szedett egy sárgát, de ennek ellenére voltak egészen tetszetős megoldásai. A kapura nem volt veszélyes, de mezőnyben biztató dolgokat mutatott. 5

 

 

Polyák Kristóf: Az érezhető volt, hogy gyors lábú ellenféllel szemben zavarba hozható, de az is, hogy ezzel az alkattal fizikai párharcban nehéz megverni. Voltak egészen jó megoldásai, de például a Benyónak hazatett labdájánál felszisszentem. 5

 

Grünvald Attila: Engem meglepett, hogy nem Meszhi érkezett (és Katona Máté lépett a védelem jobb oldalára), hanem Grüni, de így megkaphatta a lehetőséget a 100. KTE-ben játszott meccsére. Nem sokat volt labdaközelben, egy párharcot elvesztett, de volt egy szerelése is. Imádni való karakter, minden percnek örülök, amit pályán tölt. 5

 

Újpest FC – Kecskeméti TE

Kiket láttál a legjobbnak a meccsen a KTE-ből? Három játékost választhatsz.