Egy pont és más semmi

Egészen egyedi élménnyel gazdagodhattak azok, akik elkísérték a csapatot Paksra, de végső soron azok is, akik a a tvben követték a meccset. Futballnak mondjuk nem biztos, hogy nevezném, de kétségkívül különleges tapasztalás volt a Paksi FC-Kecskeméti TE mérkőzés, amelynek forgatókönyvét teljességgel átírta az időjáráshoz „alkalmazkodni próbálás”. Felcsúton játszott már a csapat özönvíz után, Kecskeméten (szintén a Felcsút ellen) tejködben, most jöhetett a szél. Remélem, hogy a szezonban még összejön mondjuk egy hóvihar, esetleg bozóttűz.

 

A hazaiak sérülés miatt nem tudták bevetni Szabó Jánost, Szélpál Norbertet, Lenzsér Bencét és Nagy Richárdot sem, de visszatért Bőle Lukács a kezdőbe, míg Szabó István a múlt héten még eltiltott Vágó Leventét és Banó-Szabó Bencét is a kezdőbe nevezte, Horváth Krisztofer pedig a kispadról nézte, ahogyan elkezdődik a mérkőzés. Mégsem ez gyakorolta a legnagyobb hatást a meccsre, hanem a sárkányeregetős/vitorlázós idő. A paksi stadion ugyanis nem minden oldalról zárt, ezért izgalmas szélcsatornák tudnak létrejönni, amikor bizonyos helyeken besüvít az iszonyat, ami felettébb kiszámíthatatlanná teszi ezt a szép játékot. Az első félidőben ennek ellenére gondolhattuk azt, hogy jól járhatunk, mivel Vágó Levi választhatott térfelet, ekkor még bennünket támogatott a szél. Labda nélkül ennek megfelelően léptünk fel, igyekeztünk ellehetetleníteni a lapos passzos építkezést, aminek a leglátványosabb megnyilvánulásai Nagy Gergely kirúgásai voltak. Mivel a paksiak kapusa elől az összes lapos passzopciót lezártuk, kénytelen volt felemelni a labdát, az erős szembeszél azonban visszatolta azt a levegőben (a 21. percben egészen konkrétan szögletre). Ennek megfelelően a hazaiak nem igazán tudtak felépített támadásokat vezetni, néhány átlövéssel próbálkoztak Szabó Bálint vagy Haraszti révén. Utóbbi veszélyt is tudott teremteni az egyik próbálkozásával, de Varga Bence a kapufára ütötte az átlövést (nehéz megállapítani, hogy ebben a formájában bravúrt mutatott be Benyó vagy rosszul ért a labdához, ezért lett belőle végül kapufa). Támadásban ugyanakkor egyáltalán nem tudtunk élni azzal, hogy az időjárás minket támogatott. Persze valójában ez nem akkora segítség, mint amekkora hátrány az ellenfélnek, mert a magas labdák hosszát és a lövések ívét hátszélben is nehéz megtervezni. Ennek megfelelően a hosszú labdáink szinte egytől egyig pontatlanok voltak, de ami a nagyobb bajt jelentette, hogy a földön is sok hibával játszott a KTE. Sokszor fordult elő, hogy amint megszereztük a labdát, azon melegében vissza is adtuk azt a Paksnak, így viszont gyakorlatilag kilátástalanná vált, hogy veszélyes támadásokat tudjunk vezetni. A kiutat a pontrúgások jelenthették volna, de mivel a földre leállított labdát is elfújta a szél, ezért Nagy Krisztián és Szuhodovszki Soma is igyekezett minél gyorsabban elvégezni a szabadrúgásokat/szögleteket, aminek általában kapkodás és nem jól előkészített mozdulat, majd pontatlanság lett a vége. Az első félidőben tehát egyáltalán nem tudtuk kihasználni a szelet, az egyetlen valóban veszélyes szituációt Nagy Krisztián egyik szabadrúgása jelentette, de ezen kívül nem jelentett veszélyt a kapura a Kecskemét.

 

Ekkor tarthattunk tőle, hogy a második félidőben majd megbosszulja magát, hogy nem éltünk a hátszéllel, de valójában szinte ugyanaz történt, mint az első játékrészben. Szabó István ugyan próbált frissíteni a szünetben azzal, hogy Katona Bálint helyére Horváth Krisztofert küldte a pályára (bár engem meglepett ezzel, mert Banó-Szabó játékát gyengébbnek éreztem, mint Bálintét), amivel valamelyest élénkebbé vált a KTE, de számottevően nem változott a meccs képe. A Paks hátszélben sem tudott igazi veszélyt felmutatni, leszámítva néhány beadást (amelyeket Benyó vagy fogott vagy kibokszolt), illetve egy Sajbán-lövést, amiben viszont nem volt erő. Labda nélkül ők is igyekeztek bennünket a magas átadások felé terelni, aminek az eredményeképp Varga Bence egyik kirúgásából is szöglet lett, de a pontrúgásokat a hazaiak is képtelenek voltak úgy használni, hogy azok valós fenyegetést jelentsenek. Pedig Sajbán nagy bedobásaival nyitottak még egy frontot, de ezeket is rendre kifejelte a kecskeméti védelem. A KTE-ből így is kifutott egy meglehetősen formás kontratámadás, aminek a végén egy Szuhodovszki-Horváth-Szuhodovszki formulát követően Soma lőtt kapura, sajnos Nagy Gergely nagyot védett. A meccs végi kecskeméti szögletekhez Szabó István még próbált centimétert növelni Polyák Kristóf pályára küldésével és két alkalommal azt is hihettük, hogy nyerhet a csapat, de Belényesi előbb az ötös sarkáról lőtt egy lecsorgót Kinyikbe, majd a kapufára csúsztatott egy beadást. Sajnos az ilyen típusú meccseken várható forgatókönyv valósult meg: a nagy szél miatt mindkét csapat igyekszik a levegőbe terelni a másik játékát, ami miatt sok a fejpárbaj, de a kiszámíthatatlan röppályák miatt rengeteg a második labda, amelyekért pedig fizikai párharcok sorát kell megvívnia a csapatoknak. Ebből viszont ritkán alakul ki olyan játék, amit majd az unokáknak is mesélünk. Ezen nem segített az sem, hogy a játékvezetés ügyesen kúszott le a játék színvonalára (Papp Kristóf és Kinyik is sárga nélkül hozta le a meccset, ami minimum meglepő). Mindezek ellenére a Kecskemét egy nagy igénybevételű meccsen, nehéz körülmények között, nem szépen, de tisztességesen melózva szerzett egy értékes pontot Pakson. Ezzel pedig újabb lépést tettünk a bennmaradás kivívása felé.

 

Értékelések (tízes skálán osztályzunk, az osztályzás alapja itt található):

Varga Bence: Bár igazán komolyan nem dolgoztatták, mégis folytonos fókuszt igényelt tőle a mérkőzés, hiszen ilyen időben minden labda íve becsapós lehet. Ennek ellenére újabb kapott gól nélküli meccs a neve mellett. 6

 

 

Nagy Krisztián: Az ő játékára nagyon rányomta a bélyegét az időjárás, pontatlan volt és nem is alakult ki az a típusú futball, amiben ő a legjobban tudna élni. Ennek köszönhetően egy bizonyos ponton már úgy éreztem, hogy a kedve is elment a meccstől. Ezen a mérkőzésen nem ment neki igazán, főleg ha az eddig mutatott formájához viszonyítunk. 4

 

 

Szabó Alex: Nagyon stabil védőmunkát mutatott a meccsen, több kulcspillanatban bemutatott mentéssel és sok megnyert párbajjal. A védelmünk egyébként is egészen jól muzsikált, ehhez pedig vastagon hozzátette a magáét, nem meglepő, hogy kirobbantatatlan a csapatból. 7 (MVP)

 

 

Rjaskó Mihály: Kevésbé látványos játékkal, de nagyon hasznosan védekezett a Paks ellen is. Kifejezetten nagy értéke a csapatnak, hogy nem kell izgulnunk, ha valamelyik belső védőnk nem bevethető, hiszen ilyen emberek ülnek a padon. Valójában az ő esetében ez nem is helytálló, nem beugróként teljesít, hanem kezdőként. 6

 

 

Belényesi Csaba: Valószínűleg kevés ember számított arra, hogy Csabiról írhatjuk le azt: a végén kétszer is megnyerhette volna nekünk a meccset. Nem lenne igazságos azonban ezt számon kérni rajta, mert előtte remek védőmunkával tett róla, hogy magabiztosan őrizzük meg a kapunkat a góltól. 7

 

 

Hadaró Valentin: Nagyon hullámzó volt a játéka a mai meccsen, mert bár főleg az első félidőben több jó szerelése és felszabadítása is volt, támadásban nem igazán tudott hozzátenni a csapat játékához és sok eladott labdája is volt. 5

 

 

Vágó Levente: A hullámzás nála is fellelhető volt, mert hiába szerzett sok labdát, a meccs bizonyos szakaszaiban nem passzolt jól. A védekezése ezen a meccsen is kemény és hasznos játékot mutatott, előre azonban észrevehetetlen volt. Nem hazudtolta meg önmagát, ahogy visszatért az eltiltásból, össze is szedett egy sárgát. 5

 

 

Szuhodovszki Soma: Az elmúlt időszakban megszokott önmagához képest szürke volt, de ez némiképp érthető, ha megnézzük, hogy mennyire nem az építkezésről szólt a meccs. Ennek ellenére a legkreatívabb megmozdulásokat tőle láttuk és a legnagyobb helyzetünk is a nevéhez kötődik. 5

 

 

Katona Bálint: Engem meglepett a cseréje és nem azért, mert ne kellett volna belenyúlni a meccsbe, hanem mert benne éreztem ötletet az első félidőben. Tény, hogy nem ment neki annyira a játék, ahogyan szokott, de a második félidőben kaphatott volna még egy kis időt. 5

 

 

Banó-Szabó Bence: Ha Nagy Krisztiánról azt mondtam, hogy nem feküdt neki a meccs stílusa, akkor Bencére ez még inkább igaz. Szinte észrevehetetlen volt, amikor pedig labda került hozzá sokszor választott rossz megoldásokat, fájóan sok labdát passzolt el. Ez a típusú mérkőzés az ő erényeit most kiirtotta. 3

 

 

Tóth Barna: Ez a meccs rámutatott arra, hogy mennyire veszélyes, hogy nincs neki helyettese. Birkózott becsülettel és több párharcot meg is nyert, de az ilyen meccseken fognak tőle jönni a faltok is. Amikért olykor kapni fog lapot is, akár többet is. Ha viszont jön az eltiltás, akkor nagyon bele kell nyúlni a játékba, mert Barnát jelenleg ugyanebben a formában nem tudjuk pótolni. Még akkor sem, ha ez a meccse nem sikerült jól. 4

 

 

Cserék:

Horváth Krisztofer: Hozott némi lendületet a játékba és egy ideig úgy is tűnt, hogy fordíthat a meccs addigi folyásán. Sajnos utána már sokszor vesztett labdát, de ennek ellenére is fontos játékosunk lesz tavasszal. Ez viszont most csak átlagos volt. 5

 

 

Zeke Márió: Visszatért a sérülése után és motiváltan lépett pályára. Bemutatott néhány szerelést és labdaszerzést, kiharcolt egy szabálytalanságot és ez dicsérendő, főleg annak fényében, hogy nem töltött sok időt a pályán. 6

 

 

Mihajlo Meszhi: Nagyon nagy elánnal lépett pályára és az, amit tőle láttam ebben a néhány percben, nekem nagyon tetszett. A végén a sárga lapjára is szükség volt, nem szabadott, hogy meginduljon a Paks. 6

 

 

Polyák Kristóf: Bár csak pár percre érkezett és a labdával is csak egyszer találkozott, a jelenléte láthatóan okozott zavart a paksi védelemben. Ezzel a fizikummal egy próbát megért a pályára küldése. 5

 

Katona Máté: Ebben a rövid időben nem tudott hatással lenni a meccsre. 5