… vagyis mi lehetünk az első olyan csapat a négy közül visszakerülhet az NB1-be, amelyik a 2015- ben létszámcsökkenés áldozataként kikerült onnan, pedig mi indultunk legtávolabbról akkor, mégis mi állunk legközelebb az élvonal kapujához.
…
A kizárással mindegyik csapat NB3-ba kapott indulási jogot. Kettőt segített városuk, kettőt nem.
A Győr és a Nyíregyháza folytathatta a harmadik vonalban.
A Rába-partiak két év után feljutottak az NB2-be, ahol azóta legjobb eredményük egy hatodik hely volt.
A nyírségiek egy év alatt felkerültek a második vonalba, itt azóta 5. pozíciónál jobbat nem sikerült elérniük.
A pécsiek egészen a megyei bajnokságig zuhantak, de azonnal visszakerültek a Nemzeti Bajnokság vérkeringésébe. 4 év harmadosztály után az előző bajnokságban újoncként majdnem sikerült nekik egy kisebb csoda, a duplázás, az azonnali feljutás magasabb osztályba, mert a 21. fordulóban még a második helyen álltak, a bajnokság végére viszont meg kellett elégedniük a negyedik hellyel.
6. 5. 4. a fenti három csapat legjobb NB2-es év végi eredménye az elmúlt hat évben, ezt a sormintát rontaná el a Kecskeméti TE azzal, ha másodikként befutna a bajnokság végére.
Miért is indult legmesszebbről a Kecskeméti TE?
2015-ben gyakorlatilag megszűnt a csapat, KTE néven 3 évig nem volt foci városunkban. A Kecskeméti LC 2018-ban megnyerte a megyei bajnokságot, az osztályozón kivívott feljutási jogot kihasználva kérte és kapta vissza a csapat KTE nevet.
Annak ellenére, hogy 3 éves NB3-as tagságunk utolsó éve nem a legszebben végződött (téli hat pontos előnyünket elszórakozva csak második helyen végeztünk) legjobb csoport-másodikként feljutottunk és bizakodva vágtunk neki az NB2-nek. A klubvezetés júliusban első nyilatkozatában elmondta elvárásait, ami ugyanaz volt, amit bármelyik frissen feljutó szeretne: 8.-12. hely, stabil bentmaradás. Habár első nyilatkozatában Szabó István megígérte, hogy a felkészülési időszak végén, a bajnokság indulásakor ő is elmondja hova várja csapatát a bajnokság végére ezt nagyon bölcsen mégsem tette meg. Nem, mert ő ugyan érezte, tudta, hogy egy jó csapatot rakott össze, azt viszont nem tudta, nem is tudhatta a többi csapatnak hogyan sikerült a nyári erősítés, mennyire ütőképes csapatot sikerült másoknak összerakniuk, mire leszünk mi képesek az új közegben. Az első 6-8 meccs azért már jelezte, hogy ha nagy gondok nem jönnek közbe azért bentmaradási gondjaink nem lesznek.
Mi indultunk tehát legmesszebbről, és nekünk van legnagyobb esélyünk elérni a feljutást, mert négy fordulóval a vége előtt feljutóhelyen állunk. Az elvártakat pontokban, játékminőségben jóval túlteljesítette már eddig is a csapat, erre teheti fel a koronát azzal, ha a hátralévő négy meccsen legalább ugyanannyi pontot szerez, mint a DVTK és megtartva második helyét feljut az NB1-be. Hatalmas kudarc és csalódás az se lenne, ha nem sikerülne –a feljutás a diósgyőrieknek kötelesség, nekünk csak lehetőség–, de az utóbbi hetekben látható játék alapján bízunk benne, hogy tudják tartani az eddigi formát a fiúk, és meg lehet a feljutás.
Hajrá lilák, hajrá KTE!
Ezt a sormintát rontaná el a KTE….mert akadt egy megfelelő tudással rendelkező, helyben gyökeredzett szakember, akit a jelenlegi vezetés végre leszerződtetett, és nem azt hangoztatta, hogy nehéz vele együtt dolgozni.
– Külön kell szólni a megmentő KLC-ről. Ma már egyértelműen bebizonyosodott, egy nehéz időszakban, amikor a városvezetés megvonta a támogatást a felnőtt labdarúgástól, országos szinten elsők között, érdemes volt megalapítani, a fiatal ambiciózus szakembereket, országos diákolimpiát nyert „lánchidas” játékosokat, /közülük ma már többen edzőként szolgálják a magyar labdarúgást/ foci őrült szülőket magához vonzó klubot. Ez utóbbi közegből emelkedett ki a KTE jelenlegi vezetőedzője, Szabó István is. A köszönetnyilvánításból a projektet támogató önkormányzat, annak kulturális és sportbizottsága sem maradhat ki. Az elismerő szavakat hosszú sorokon keresztül lehetne ismételni, két nevet – Karakas Ferenc-S.Juhász Attila – azonban érdemes kiemelni. De térjünk vissza a KTE-hez, mely hosszú, rögös úton jutott el a jelenlegi megsüvegelendő eredményig. A helyezés bizakodásra ad okot, mégis amondó vagyok, ne ringassuk magunkat illúziókba, Kecskemét nem a profi sportot kiemelkedően támogató városok között tartják számon. Különben anno az illetékesek kihúzzák a lila-fehér klubot a csávából, megépül a tervezett Széktó Aréna, ahol a fiatal tehetségek kiemelt akadémián, a felnőttek a legfelsőbb szinten, nemzetközi küzdőtéren rugdosnák a gólokat. Ehelyett, mint azt a sportújságban is olvashattuk, nem rendelkezünk megfelelő feltételekkel. Ráadásul az alap is rogyadozik, a megyei csapatok fogynak, és mint legutóbb tapasztalhattuk, már teljes létszámmal sem tudnak kiállni. Mi több, a feljutás valószínűleg vezetőedző cserével is járna. Jó lesz nekünk az NBII, és majd ha egyszer minden követelményt teljesíteni tudunk, jöhet az elit.
Hajrá lilák, hajrá KTE, hajrá KLC!!!