Nyáron a keret kétharmada kicserélődött, ezért nagyon tartottunk attól, hogy nem fogunk nagyon jól szerepelni majd a másodosztályban, gondok lehetnek esetleg az osztályban maradással is. Tévedtünk.
Nézzük meg, hogy az alapos átalakuláson átment csapatunknak hogyan sikerült az őszi idénye.

A nyitómeccs első fél órájában kijött a csapaton az újonc összes rutintalansága, az ellenfélnek három lehetőséget adtunk amit ők kíméletlenül ki is használtak. Ezután mentünk az eredmény után, de vereség lett a nyitómeccs eredménye. De már akkor látszódott, hogy többre vagyunk mi képesek.

Ezután beindult a henger: győzelmek, és a két legesélyesebb feljutó otthonából úgy hoztunk el 1-1 pontot, hogy ők örülhettek a döntetlen eredménynek. Az első döccenő Szolnokon történt. A Tisza-parti csapat az ötödik fordulóig az élmezőnyben volt, simán megverték a diósgyőrieket is, majd valami megakadt náluk, és három meccsen csak egy pontot gyűjtöttek be. Sajnos éppen ellenünk sikerült összekapniuk magukat és egy nehéz, harcos meccsen csak egy pontot hoztunk el a Tisza-ligetből. A Pécs és a Győr elleni meccsek már küzdősebb meccsek voltak, de a korábbi lendületünk, a korábbi sikereken összekovácsolódott csapategység behúzatta velünk ezt a két találkozót.

Következett a 12. forduló, amiben semmi nem jött be. Itt már látható volt, hogy hullámvölgybe kerültünk, reméltük, hogy mihamarabb kikerülünk belőle. Ezen a meccsen semmi nem sikerült: ami korábban befelé pattant most kifelé, a korábban megszokott szerencse is elpártolt tőlünk, büntetőt is hibáztunk. A következő meccsen Békéscsabán is érződött, hogy csikorog a gépezet. Nem a korábban megszokott játékot láthattuk, igaz a csabaiakat is jól összerakta addigra Schindler Szabolcs, ezért nehéz volt ellenük játszani.

Következett egy érdekes három meccses sorozat: két tartalmilag nagyon hasonló hazai meccs között volt egy szegedi túra. A Kerület és a Dorog ellen olyan meccset játszottunk, hogy az első félidőben nagyon nem ment a játék, csak kerestük önmagunkat. Tipikusan olyan meccsek voltak, amilyenekre 10 évvel ezelőtt azt mondtuk a szünetben a nézőtéren, hogy no majd Szivics összekapja az öltözőben fiúkat. Valami ilyesmi történt most is, a szünetben sikerült megtalálni a megoldást arra, hogy a második félidőben dominálva mindkét meccset magabiztosan megnyertük.
Talán Szegeden voltunk a mélyponton. Az volt az a meccs amikor semmi nem sikerült belőni, és kaptunk két gólt. Nem csak az eredmény miatt volt ez a mélypont (mert egy gólnál nagyobb vereségünk egész ősszel nem volt), hanem a játék képe miatt is.

Egy ötös gyengébb széria után utaztunk a megyei rangadóra Tiszakécskére. A hazaiak az életükért küzdöttek, nagyon felspanolta őket, hogy két héttel ezelőtt a Vasast megverték és felcsillant számukra egy halvány reménysugár arra, hogy ne szakadjanak nagyon le a többiektől. Nekünk nem jött be azon a meccsen semmi.

Nyolc napon belül harmadik meccses sorozatban a Haladást fogadtuk, akik hírükhöz méltó módon remekül védekeztek. Találtak egy szerencsés gólt, erre ráültek, és elvitték a három pontot a Széktóiból.

Mikor már azt hittük, hogy no akkor vége, az első 10 meccsen nagyot futottunk, a második tízesben nem lesz jó meccsünk következett a Szentlőrinc elleni összecsapás, amelyiken a fiúk nagyot játszottak. A szöveges tudósításból érezhettük, hogy nagyon jó meccs volt, amin remek KTE győzelem született.

Az első kör utolsó meccse után a tavaszról előrehozott első fordulós, sorrendben a huszadik forduló volt már csak hátra, amin sikerült a Szentlőrinc elleni formát átmenteni, visszavágtunk a nyitófordulóban elszenvedett vereségért annak a Budaörsnek, amelyik egy hete 3 góllal verte a Siófokot. Ezen a meccsen is 3 góllal nyertünk, a tudósítás alapján nem érdemtelenül.


Az eredmények alapján minden várakozáson felüli volt a csapat őszi teljesítménye.
Legmerészebb álmunkban is csak a 10.-12. helyre vártuk a csapatot, ehhez képest 4-5 olyan győzelmet arattak a fiúk, amelyeknél nulla ponttal számoltunk, mivel 13-14 ponttal kevesebb elég lett volna a tabella közepén található helyezés eléréséhez. No de jobb ez így! 😉


Tudtuk, hogy lesz hullámvölgy, lesz amikor nem megy majd a játék. Olyan sokáig voltunk nagyon jó passzban, hogy páran már azt hitték, hogy az a realitás, és mi mindenkit végigverve magasan nyerjük a bajnokságot. Sajnos nálunk is jöttek a sérülések, eltiltások, betegségek, amelyek annyira megtizedelték a csapatot, hogy keretünk hiába tartalmaz két komplett csapatot a végére már alig jött össze az alapcsapat, alig ülhetett le valaki a cserepadra. Nagyon át kellett szervezni emiatt a taktikát és nem olyan volt a végén már időnként a játék amit korábban láttunk, amit korábban megszoktunk. Ezzel együtt is nagyon remek őszt mentek a fiúk, hasonlót remélünk és várunk tavasszal is!


Holnap megnézzük milyen tabellapozícióval vonultak téli pihenőre a csapatok,
melyik gárda mennyire lehet megelégedve őszi teljesítményével.