Habár az almát a körtével nem lehet összehasonlítani, egy kósza kísérletet azért tegyünk az NB3 három csoportjának összehasonlítására. Másoljuk egybe mindhárom tabellát, ezután rakjuk a csapatokat a klasszikus rendezés szerinti sorba: több pont – több győzelem – jobb gólkülönbség. Ezután bontsuk ezt a hosszú listát újra három felé a könnyebb értékelés érdekében: lesz egy NB3-as felsőház, egy középrész és egy kiesőszektor. Nézzük akkor ezeket a tabellákat:
A tabellákat a Pécs, a Füzesgyarmat és az Érd vezeti, mindhárom csapatnak két pont az előnye az őt követő csapat előtt. A Közép csoportban 6 pont az éllovas előnye az NB2-ból kieső Monor előtt, Keleten négy pont az előnye van az élen állónak a tavaly még NB2-es Cegléd előtt, míg nyugaton 9 pont a hátránya az NB2-ből kiesett Mosonmagyaróvárnak a tabella elején állóhoz képest, tehát itt tűnik valószínűnek, hogy maradnak a harmadik vonalban.
Ennek a tabellának érdekessége még, hogy a 10 újonc csapat közül egy található itt, sorszáma sárga háttérszínnel jelölve. Nem is lesz a KTE-nek olyan egyszerű dolga a hónap végén a Lipót ellen a Magyar Kupa meccsen …
Nézzük ezután a közép-tabellát:
Néhány csapatról pár szóban:
– felértékelődött a kispestiek elleni győzelmünk annak fényében, hogy milyen szépen beindultak,
– meglepő a Mosonmagyaróvár vergődése,
– a Szekszárd az erős kezdés után kezd leszállóágba kerülni,
– döcögősen, döntetlenekkel kezdett az előző év meglepetéscsapata a Sényő, de vasárnap meglepetésre otthon 5:1-re verték a Ceglédet,
– Kecskemét a közép közepén, de álljunk meg egy szóra:
12 évvel ezelőtt azért jöttem ki a Széktóiba és ragadtam itt, mert megtetszett a JÁTÉK. Kaptunk és rúgtunk gólokat, voltak fájó vereségek is, mint minden csapat életében de ami igazán tetszett, az a játék. Elképzelés, taktika, rögtönzés, és képesség valami látványosat, valami érdekest adni a nézőknek, szurkolóknak. Ezt hiányoljuk a mostani csapatból! Igaz, hogy a kimondott cél a dobogó, de az is egyre távolabb kerül, már hét pontnyira van, és bár a tabella közepén vagyunk a kiesőhely csak 3 pontra van tőlünk!
– meglepőnek tűnik a Dabas-Gyón jó szereplése, de ha belegondolunk ki a csapat trénere már nem annyira meglepő, mert tudjuk, hogy Aczél jól tudja motiválni/fanatizálni csapatát.
Nézzük az alsó harmadot, a kiesés szempontjából veszélyeztetetteket:
Nézzük előbb a fehér háttérszínű csapatokat:
– a Szabadkikötő ott folytatja, ahol előző év nyarán abbahagyta, a kiesőhely szélén,
– a Sárvár ugyanakkor került fel a harmadik vonalba, mint mi, nekik nem sikerült középcsapattá válniuk,
– a Felcsút-kettő Visinka Edével előző évben stabil dobogós volt, most lassan kiesőhelyen,
– az újonc Hatvan Török Lacival próbál megkapaszkodni, ami nem is olyan könnyű, mert úgy tűnik most is ez a csoport adja majd a leggyengébb 13. helyezett kiesőt, és velük szemben csak két pont az előnyük,
– nem sikerült az Eger ‘csoda-edzős’ fellángolása, ők is Hatvanhoz hasonló nehéz helyzetben vannak,
– a Loki-kettő is szenved, mint ahogyan a többi csikócsapat is a kispestiek kivételével.
Jöjjenek ezután a piros hátterű, jelenleg kiesőhelyen állók:
– közülük előbb az Ózdot emelném ki. Kuntic távozása után Várhidi Péter vette át a csapatot, 10 meccs után győzelem nélkül, nyolc döntetlennel és két vereséggel kiesőhelyen állnak.
– Középen vagyunk érdekeltek, így ennek a csoportnak a csapatairól ejtsünk még pár szót: újoncként megragadni is nehéz, de második évben bent maradni talán még nehezebb, példa erre Taksony esete; a kelenföldieket csodacsapatként könyveltük el, mituán a Békéscsaba II. ellen megnyerték az osztályozót, de úgy tűnik minden csoda három napig tart, és nem lesznek hosszú életűek a harmadik vonalban; vergődik, szenved a Dunaharaszti, lehet, hogy három fővárosi/Pest megyei kieső lesz Középről?
Nincs még semmi lefutva, lehetnek és lesznek is még mozgások a tabellákon, de kezdenek kialakulni az erőviszonyok. Van ahol alaposan beerősítettek, semmi kétséget se hagyva afelől, hogy feljutás a céljuk, mások igyekeznek elkerülni a kiesést, a többség helyezkedik középen.