Nagyon régen jelent meg új bejegyzés az oldalon, ami nem tippverseny, így elhatároztam, hogy majd jól megírom a KTE-Győr beszámolóját. Optimális választásnak tűnt a visszatéréshez, a csapat kezdi visszanyerni a színét, a Győr ellen meg hazai pályán mindig menők vagyunk, annyira, hogy egyik győri haverom már azzal fenyegetett, hogy inkább lilába öltözik és a Kecskemétnek fog szurkolni, hátha akkor végre a KTE kap majd ki. Azzal viszont senki nem számolt, hogy ilyen tróger idő lesz, és hogy ebből nem lesz beszámoló…
Solymosi a kezdősípszóval befújta a Széktóiba a szar időt, jött az özönvíz, jött a villámlás (csodálatos, férfias futballra való időjárás, nem is értem a fanyalgókat), de a meccs elkezdődött, ráadásul elég jól is kezdtünk. Helyzeteink voltak, kapufát lőttünk, nyomtunk, nem adtak meg egy olyan gólt, amit nagyon meg kellett volna (állítólag Balázs kivezette a labdát a vonalon, de én nem vagyok erről meggyőzve), aztán a szó szerinti hideg zuhany után jött egy a Győrtől is: Strestik gólt lőtt. És nem estünk össze, és mentünk előre tovább, és hamar egyenlítettünk Szavke fejesével. És ami talán a legfontosabb, hogy ilyen körülmények között (itt gyorsan meg is jegyzem, hogy nagy gratula azoknak a szurkolóknak, akik kimentek a meccsre) tudott úgy játszani a csapat, amilyet már nagyon régen láthattunk tőlük. Mentek, hajtottak, vállalkoztak, öröm volt nézni őket. Aztán a második félidőben érthető okokból végett vetett a meccsnek Solymosi. „Ezen a pályán nem érdemes futballozni” – üzente a bírósporttárs, még akkor sem, ha a két csapat igyekezett elhitetni mindenkivel, hogy mégis. Ez azonban nekünk nem jó.
A Versenyszabályzat azt meséli, hogy:
Amennyiben a mérkőzés a második félidőben szakadt félbe, versenyrendszert kiíró szövetség Versenybizottsága dönt, hogy a teljes mérkőzést újrajátsszák a csapatok, vagy a mérkőzés félbeszakadáskor kialakult eredmény lesz a végeredmény. Az újra lejátszandó mérkőzés rendezője az eredeti pályaválasztó csapat.
Lenyomtunk egy elég jó hatvan percet a Győr ellen, jól játszottunk, valós sanszunk volt arra, hogy nyerjünk. Ezért nyilván nem lenne fain, ha 1-1 maradna. De akkor meg újra kell játszani, a mi csapatunk meg nincs azon a szinten, hogy annyira kiegyensúlyozott legyen, hogy egy ilyen sanszot ki tudjunk dobni az ablakon. Egyik megoldást sem érzem fair playnek, jól megszívtuk ezzel a helyzettel, várjuk a döntést, aztán majd lesz valahogy. Mert ki garantálja, hogy még egyszer ennyire jól futunk majd az ETO ellen? Ki garantálja, hogy Szavke megint gólt fejel majd? Hogy Balázs úgy fog játszani, hogy a győri védők azt sem tudják, merre van? Hogy Bebeto nem csak a tegnapi napra tanulta meg a labdalevételt? Aggódom kicsit. Sokkal több nincs a tarsolyomban…