Nem lesz izgi… (jegyzet)

Elég sokat gondolkodtam azon, hogy mit lehet írni úgy általában egy KTE – Pápáról, de erről a KTE – Pápáról még nehezebb írni, mint bármelyik másikról. Ezért nem jött poszt vasárnap, meg tegnap sem, pedig a hosszú szünet után, ami itt honolt a blogon és aminek a csendjét a tippversenyek szakították meg, megfogadtam, hogy erről a meccsről írni fogok, ha beleszakadok is. Közel voltam hozzá…

Nagyon hamar vezetést szereztünk és egy kicsit talán reménykedhettünk egy sokgólos győzelemben, de Szavics büntetője után talán az volt a legizgalmasabb, hogy miért nincs Póti és Varga, meg hogy Vuka mit tud mutatni a védelem szélén. Volt idő ilyeneken gondolkodni, mert szinte semmi nem történt. Mi félgőzzel próbálkoztunk, de a teljesen motiválatlan Pápa ellen még ez is elég lehetett volna egy sima három-négy gólos győzelemhez is. Gyakorlatilag tényleg ez a maximum, amit magáról a meccsről el lehet mondani.

Sokkal érdekesebb ennél az, hogy vajon innentől a maradék két meccsünkön is erre kell számítanunk? Mert ennek a meccsnek abszolút nem tett jót, hogy egyik csapat számára sincs már tét a szezonban. A két hátralevő meccsünkön az Újpest és a Pakadémia a két ellenfél. Újpesten gyakorlatilag ugyanaz a helyzet, mint Pápán, nem hiszem, hogy sokkal jobban rápörögnének az utolsó két meccsre, pláne, hogy nekik még Magyar Kupa döntőjük lesz a Diósgyőr ellen. A Puskás még kieshet, ha nagyon matekozunk, de nincs az az ég, hogy a Kövesd megnyerje mindkét utolsó meccsét, úgyhogy kimondhatjuk, hogy náluk is már csak a szezon végét várják.

Könnyen lehet, hogy két nagyon langyos meccs vár ránk a szezon végén, amin lehetne felszabadultan játszani, közönséget szórakoztatni, taktikát gyakorolni, vagy valami. De nézve a hétvégi meccsünket, látva, hogy mennyire tönkre tudja tenni a játékot egy olyan csapat, mint a Pápa, nem vagyok ennyire optimista.

Két rossz meccsel zárjuk a szezont. Ne legyen igazam!