1-1-es döntetlent játszott a csapat Békéscsabán, ami nagyjából megfelel a meccs képének, mégis többet vártam. Egy győzelemmel pontszámban befoghattuk volna a harmadik helyen álló Honvédot, így viszont csak a hatodik helyről tekintgetünk felfelé. Igaz, a feljutó helytől mindössze 3 pont választ el bennünket.
A Szentlőrinc elleni Nagy Fordítást követően azt mondtam, hogy nem vagyunk még olyan jó csapat, mint amennyire jó csapatnak tűntünk Timár első két-három meccsét követően (Újpest, Honvéd, Ajka). Ezt a gondolatot szerintem gyönyörűen húzta alá a Békéscsaba elleni fellépésünk, mert ezt a meccset könnyedén kellett volna nyerni. Ha olyan jók lennénk, mint amennyire akkor tűntünk.
Tímár kezdőjében nagy meglepetést nem lehetett felfedezni. A sárgák miatt eltiltott Haris helyét Bocskay vette át (ez egyébként felvillantott egy problémát, amiről majd később). Emellett két változás volt még a szentlőrinci kezdőhöz képest: bekerült Debreceni Szojma helyére, ehhez viszont az kellett, hogy még egy fiatalszabályos játékos is a kezdőben kapjon helyet, így Eördögh helyett Bolgár kezdett. Ez egyébként is felvet egy érdekes kérdést, mert Debreceni és Szojma egyelőre egyaránt meggyőző, előbbi valamivel tapasztaltabb és kicsit stabilabb, de utóbbi mellett szól a fiatalszabály. Én úgy látom, hogy bármelyikükkel jól nézünk ki, de ez a helyzet azt is jelenti, hogy mindketten több percet érdemelnének, mint amennyit kapnak. A kezdő tehát így nézett ki:
Varga B. – Szabó A., Belényesi, Debreceni – Győrfi, Bocskay, Derekas, Bolgár – Banó-Szabó, Beke – Pálinkás
Ez egy viszonylag kezdeményező kezdőcsapatnak tűnt, aminek nem a vereség elkerülése, hanem a győzelem megszerzése a célja és arra is számítottam, hogy dominálni fogunk. De ez volt az is, ami az első félidőben nem történt. 45 percen keresztül ugyanis nem sikerült a csapatnak fölényben játszania, amit szerintem azokkal a célokkal, amilyenekkel ennek a szezonnak nekimentünk nem engedhetjük meg magunknak. A második félidő ebből a szempontból már jobb volt, voltak időszakok, amikor nagyjából egy passzra voltunk a góltól, ha akkor jobb döntések születnek, akkor többszörösen le lehetett volna zárni a meccset. A Csató Sándor csapata egyébként elég jól állt a lábán, stabilan, jól szervezetten védekeztek, ráadásul nem is feltétlenül visszahúzódva, inkább egy közepes blokkban, a félpálya környékén felvéve az ellenfelet. Más kérdés, hogy megugorhatatlan feladat elé sem állítottuk őket. A hosszú labdáink ezen a meccsen nem igazán ültek, sokszor fájóan pontatlanok voltak olyan játékosoktól is, akik az elmúlt meccseken ebben a műfajban elég pengék voltak (Varga, Belényesi). A meccsen amúgy is kifejezetten sok párharc volt, amikből eddig általában nagyon jól jöttünk ki, most viszont meggyűlt a bajunk a csabaiakkal, pláne a második labdák összeszedésében. És itt merül fel a korábban érintett kérdéskör: Harist nem tudtuk pótolni a meccsen. Bocskay és Haris nagyon különböző típusú játékosok és amiben előbbi erős (visszalép a labdákért, jól elosztja, meghatározza a ritmust és az építkezést), annak ezen a meccsen kevesebb jelentősége volt. Hiányzott viszont az a kéttüdejűség, amit Haris visz a pályára, akár a párharcokban, akár a labdák összegyűjtésében. Derekas ezen a meccsen egyedül kevés volt ezen a téren, kellett volna mellé valaki, aki kisegíti. Ezt a fajta játékot láttuk korábban Szabó Pistánál is, hogy ha nem nyílik ki az ellenfél, akkor megkreáljuk magunkat azokat a szitukat, amikor úgy tudunk működni, mintha „kontráznánk”. A magas emberre fellőtt labdákra lendületből megérkezés pedig csak akkor működőképes, ha össze tudjuk szedni a második labdákat.
Az első félidőben nem tudtunk helyzetet kidolgozni, Pálinkásnak volt egy jónak tűnő kilépése, ami a blokkról mellécsorgott és talán Debreceni fejesét említhetem, ha jóindulatú vagyok. Banó gólja nem volt helyzet, viszont egy remek észrevétel, mert ez a szabadrúgásgól nem azért a kapusé, mert a nem tudta védeni a röviden, hanem mert nem lehet úgy felállítani a sorfalat, hogy amellett a támadó el tudja találni a rövidet. Ezeken kívül sem távolról, sem közelről nem voltunk veszélyesek az első félidőben. A másodikban aztán ahogy említettem már képesek voltunk nyomást helyezni az ellenfélre, de ezt nem tudtuk komoly helyzetre konvertálni. A védekezésünk szerintem percalapon jól működött, a meccs nagy részében szinte semmilyen veszélyt nem tudott kialakítani a Békéscsaba, de volt három olyan szituáció, amikor megbillentünk. Balla ziccerénél én biztos voltam a kétgólos csabai vezetésben, emellett pedig kétszer is rosszul helyezkedtünk: Viczián góljánál és a második félidőben Daru fejesénél is ijesztően üresen volt a hazai játékos a kapunk előtt.
Ahogy látom többen emlegetik a játékvezetést, de szerintem több szerencsénk volt a bíróval, mint amennyi a Csabának. Banó-Szabó második gólját ugyan elvették, de szerintem Derekas valóban akadályozta a kapust (ha nem is ütközte le, a karjával azért lenyomta valamelyest Takács kezét), ráadásul két alkalommal is volt olyan helyzet, amikor VAR-ral lehet, hogy ellenünk ítélnek büntetőt, mert Debreceninek és talán Derekasnak is volt olyan eset, amikor a kezét is érintette a labda a saját boxunkon belül.
Mit állapíthatunk meg tehát? Egyrészt Tímárral továbbra is veretlenek vagyunk, ami nem lebecsülendő dolog, 6 meccsen 4 győzelmet és 2 döntetlent hozott az új vezetőedző. Ez egy fontos tudássá válhat idővel, a győzelmi (vagy „nem kikapni”) attitűd, egyelőre úgy néz ki, hogy elfelejtettünk veszíteni, ami nagyon jól hangzik, kérdés, hogy igaz-e. Mindenesetre valóban nagyon jól indult a KTE-nél Krisztián, ez a hatmeccses veretlenségi sorozat elég jól néz ki. Talán nem mindenki gondolná, de nem olyan nagyon régen volt hasonló, még Gera Zoltánnal 2024. novembere és 2025. februárja közt 7 meccsen nem kaptunk ki senkitől (3 győzelem, 4 döntetlen). Az is látszik, hogy hátrányban nem omlik össze a csapat, én ezen a meccsen a békéscsabai gólnál már nem is idegesítettem fel magam annyira, mint szoktam, volt bennem egy érzés, hogy a jelenlegi KTE ezt a helyzetet kezelni fogja. Ugyanakkor az is feltűnő, hogy hiába nem esünk össze hátrányban, ha mégis folyton hátrányba kerülünk (az elmúlt 3 meccsen ötször). Felállt, zárt védelemmel továbbra sem nagyon tudunk mit kezdeni, sokszor nehézkesek vagyunk az ilyen helyzetekben. Ezt a fajta bontást persze időigényes feladat jól leoktatni, Gerával sem sikerült megoldani (és egyébként Szabóval sem igazán, vele is folyamatosan szenvedtünk az ilyen helyzetekben), Tímárnak pedig egyelőre nem működik igazán, de neki még van rá ideje, hogy ezen változtasson. Jelenleg az ilyen szituációkban a fizikumra építünk, jönnek a beadások és Pálinkás, Bolyki és a többi magas erős ember próbálja magának kiverekedni a fejes lehetőségét. Ez eddig működött is (a góljaink 42%-át szereztük fejesből, 19-ből 8-at), de nem lenne baj, ha volna alternatívánk.
Ezzel a döntetlennel elszalasztottunk egy lehetőséget ahhoz, hogy rátapossunk a dobogó sarkára, ami ugyan nem tragédia, hiszen az élmezőny nagyon sűrű, mégis van egy olyan érzésem, hogy az ilyen meccsek megnyerése és meg nem nyerése jelentheti a különbséget feljutó és itt maradó csapatok között. A Békéscsaba ellen reális elvárás volt a győzelem a KTE-től, ilyen szempontból nem tudom megszerzett egy pontként értékelni a döntetlent, sokkal inkább elvesztett kettőként. Pozitív, hogy Tímár is hasonlóképpen látta, egy félidőnyi ellenfélnek adott előnyről beszélt és arról, hogy nyernünk kellett volna. Mondom, nincs dráma, nagyon szoros a mezőny, vannak botlásai a többi élcsapatnak is, így kisebb a jelentősége egy-egy megingásnak, de halmozni nem kellene őket.
Értékelések (tízes skálán osztályozunk, az osztályzás alapja itt található):
Varga Bence: Védenie nem igazán kellett a meccsen, a gólról pedig nem tehetett, azt a fejest csak bravúrral lehetett volna védeni. Ezúttal az építkezésben nem tudott olyan hasznos lenni, mint korábban. 5
Szabó Alex: Átlagos meccse volt, a levegőben nem dolgozott rosszul, de a földön nem igazán nyert párharcot. Támadásban két kaput eltaláló kísérlete is volt, ami a legtöbb a mi oldalunkon, ez pedig a csapat nagy kritikája. 5
Belényesi Csaba: Védekezésben a szokásos stabilitását hozta, labdával viszont ezúttal pontatlanabb volt. A sárga lapjára nagy szükség volt, ziccertől mentette meg a csapatot. 5
Debreceni Ákos: A labdás játékban pontos volt, kevés hibával játszott, de nagy kockázatot sem vállalt. Védekezésben sem dolgozott rosszul, de kevés párharcot nyert meg. 5
Győrfi Milán: Meccsek óta biztosak lehetünk benne, hogy az egyik legnagyobb veszélyforrásunk Milán lesz. Agilis, jól cselez, folyamatosan jönnek az oldaláról a beadások. Ezúttal kiharcolt egy sárga lapot és azt a szabadrúgást is, amiből a gólunk született. Bár ezúttal nem kellett hozzá extra teljesítmény, de a csapat legjobbja volt. 6 (MVP)
Bocskay Bertalan: Összességében nem volt nagyon gyenge meccse, de érezhető volt, hogy a középpályáról hiányzik a párharcerő ez ellen a masszív Csaba ellen. Bár a passzjátéka rendben volt, sajnos nem vállalt sok párharcot és azok nagy részét is elvesztette. 4
Derekas Zoltán: Ezúttal is ő elmaradt a saját tempójától és teljesítményétől, de így is belement a párharcokba, amiket főleg a levegőben nyert meg. A hosszú indításai jól ültek. 5
Bolgár Botond: Kicsit szürke volt az első félidőben annak ellenére is, hogy volt egy jól induló, de elhaló szólója és egy jó beadása is. Ha már mindenkinél emlegettem a párharcokat, nála is el kell mondani, hogy a levegőben egyet sem nyert meg és földön sem volt túl eredményes. 4
Banó-Szabó Bence: A gólja remek észrevétel volt, neki pedig meg is van a technikája ahhoz, hogy egy ilyen lehetőséget kihasználjon. Fineszes lövés volt, amivel megmentett egy pontot. Pontosan passzolt ezen a meccsen is, kifutott a lábából két kulcspassz is, de a kapott gól előtt kulcshelyzetben vesztett fejpárbajt. 6
Beke Péter: A szürke támadójátékunk elsősorban az ő indiszponáltságán múlott, talán elég, ha annyit írok, hogy nem volt egyetlen lövése sem, pedig neki nem kell kétszer mondani, hogy tüzeljen. Sokat mozgott és igyekezett mindenhol feltűnni, de ez nem az ő meccse volt. 4
Pálinkás Gergő: Ő sem villogott igazán, bár az első és a második félidőben is helyzetbe tudott kerülni. Sajnos mindkét lehetősége kimaradt és a meccs többi részében őt is keveset láttuk. 4
Cserék:
Szojma András: Jól szállt be a meccsbe, számomra ez az 50 perce is azt bizonyította, hogy lehet rá támaszkodni. Nem mutatott kiemelkedőt, de magabiztos volt. 5
Eördögh András: Valamennyit javított a bal oldalunk teljesítményén, de átütőerőt nem hozott ő sem. 5
Czékus Ádám: Lendületet hozott a csapatba, többször is kifejezetten jól futotta meg a bal oldalt, érkeztek tőle a beadások, képes volt helyzeteket kialakítani. Jó csere volt. 6
Merényi Ádám: Ő is hozott némi fényt a pályára, kihagyott egy nagy helyzetet, ami után nem kizárt, hogy szabálytalanul találták el a lábát. Ha ez így van, büntetőt kellett volna ítélni. Azt nem állítom, hogy jó igazán jó meccse volt, de valamennyit tudott lendíteni a csapaton. 5
Bolyki Andor: Kapott a meccs végén pár percet és megint sikerült fejelnie egy beadás után, de ezúttal nem talált kaput. 5
A Lila Köd szerint a három legjobb KTE-játékos a meccsen:
I. Győrfi Milán
II. Banó-Szabó Bence
III. Czékus Ádám
Jegyzőkönyv:
NB2, 10. forduló
2025.10.20. 20:00
Békéscsabai 1912 Előre 1-1 Kecskeméti TE
(HT: 1-1)
Békéscsabai Kórház utcai Stadion (Békéscsaba)
Nézőszám: 830fő
Vezette: Iványi Gábor (Vígh-Tarsonyi Gergő, Rózsa Dávid)
Békéscsaba: Takács – Szabó B., Hodonicki, Viczián (Márkus 81.), Kuzma, Kotula (Daru 66.) – Balla (Igricz 81.), Zsolnai, Nagy G. (Kovács G. 66.) – Kóródi, Borsos (Harsányi 81.). Vezetőedző: Csató Sándor
KTE: Varga B. – Szabó A., Belényesi, Debreceni (Szojma 46.) – Győrfi, Bocskay, Derekas (Bolyki 89.), Bolgár (Eördögh 46.) – Banó-Szabó (Merényi 72.), Beke (Czékus 46.) – Pálinkás. Vezetőedző: Tímár Krisztián
Gól: Viczián (9.) ill. Banó-Szabó (39.)
Sárga lapok: Kotula (17.) ill. Debreceni (20.), Tímár (41.) Győrfi (46.), Belényesi (86.)
Az eddigi játékpercek:
Játékpercek 2025/2026
Beautiful, easy data visualization and storytelling