A klasszikus idézet kecskeméti adaptációja így néz ki: „Alacsonyabb osztályban a tehetségek elfogytak, élvonalból igazolásra pénzünk nem is volt.”
Sokan hibáztatják a vezetőséget az elmaradt minőségi igazolások miatt, de ők csak azt tették amit tudtak: anyagi lehetőségeik csak az alulról igazolást tették lehetővé, és amíg az előző három évben ez nagy sikerrel járt, most nem jött be. Három év alatt ‘learattuk’ a másod-, és harmadosztály tehetségeit, a most érkezők nem tudtak annyit hozzátenni az évek során kialakult alapcsapat teljesítményéhez, hogy biztos bentmaradónak tekinthessük csapatunkat.
Az elmúlt kicsit több, mint három év átigazolásai egyértelműen a stabilitás, a kölcsönjátékosok helyett saját játékosainkra támaszkodás jeleit mutatja. Aki kölcsönjátékosként jól illeszkedett a csapatba igyekeztünk megszerezni, fokozatosan, lépésről lépésre egyre kevesebb kölcsönjátékosunk volt, hattal kezdtük az élvonalt, néggyel folytattuk, most csak egy van.
Hiányoljuk/hiányolják a minőségi erősítést, de ha visszatekintünk az előző évek érkezőire igazából egyikről se gondoltuk volna, hogy külföldre igazol, válogatott kerettag lesz, vagy éppen a csapatunk húzóembere válik belőle.
Mint látjuk egyre jobban stabilizálódni látszott a csapat, legutóbb már csak 10-11 volt a érkezők/távozók száma.
Magyar viszonylatban egyedülálló módon az ankéton elmondták nekünk az előző évek átigazolási összegeit. A tulajdonosnak ez nem lenne kötelessége, de az érdeklődők számára megmutatta, hogy lehetőségeihez mérten hogyan forgatta vissza a bevételeket, hogyan próbálta megteremteni az egyensúlyt. Ezért maximális respect neki, mert semmiféle okunk és jogunk nincs elszámoltatni őt a KTE gazdálkodásról! Abból gazdálkodnak ami van, sajnálatos módon az előző évek remek teljesítménye nem volt elég ahhoz, hogy olyan tőkeerős szponzort sikerüljön a csapat mellé állítani, akinek segítségével olyan támadókat tudnánk igazolni, akik megrúgnák a hiányzó gólokat. Sajnos a gólerős játékosokat ‘aranyárban’ mérik, például Krisztofer, vagy Grúber megszerzésének költsége annyi lett volna, mint a KTE 2-3 csúcsbevétele az igazolásokból. Nem csak az a gond, hogy azok a bevételek elmentek más játékosok megszerzésére, hanem az is, hogy egy igazi gólvágó jövedelemigénye jócskán meghaladja a klub jelenlegi lehetőségeit.
„Nem baj, ha sok gólt kapunk, ha legalább egy góllal többet rúgunk.” Szivics és Bognár Gyuri kedvenc mondása ez, aminek mi jelenleg csak az első részét teljesítjük. Senki sehol nem mondta/állította, hogy Gera jobb edző lenne, mint Szabó István. A vezetőség úgy érezte, kell egy új, eddigiektől eltérő impulzus, ami kizökkentheti a csapatot az eredménytelenségből. Gerának szavaztak bizalmat, nekünk az a feladatunk, hogy egy emberként a csapat és az edző mögé álljunk, és biztassuk, bátorítsuk a fiúkat. Most van igazán szükség arra, hogy érezzék, ott vagyunk mögöttük!