A klasszikus idézet kecskeméti adaptációja így néz ki: „Alacsonyabb osztályban a tehetségek elfogytak, élvonalból igazolásra pénzünk nem is volt.”
Sokan hibáztatják a vezetőséget az elmaradt minőségi igazolások miatt, de ők csak azt tették amit tudtak: anyagi lehetőségeik csak az alulról igazolást tették lehetővé, és amíg az előző három évben ez nagy sikerrel járt, most nem jött be. Három év alatt ‘learattuk’ a másod-, és harmadosztály tehetségeit, a most érkezők nem tudtak annyit hozzátenni az évek során kialakult alapcsapat teljesítményéhez, hogy biztos bentmaradónak tekinthessük csapatunkat.
Az elmúlt kicsit több, mint három év átigazolásai egyértelműen a stabilitás, a kölcsönjátékosok helyett saját játékosainkra támaszkodás jeleit mutatja. Aki kölcsönjátékosként jól illeszkedett a csapatba igyekeztünk megszerezni, fokozatosan, lépésről lépésre egyre kevesebb kölcsönjátékosunk volt, hattal kezdtük az élvonalt, néggyel folytattuk, most csak egy van.
Hiányoljuk/hiányolják a minőségi erősítést, de ha visszatekintünk az előző évek érkezőire igazából egyikről se gondoltuk volna, hogy külföldre igazol, válogatott kerettag lesz, vagy éppen a csapatunk húzóembere válik belőle.
Mint látjuk egyre jobban stabilizálódni látszott a csapat, legutóbb már csak 10-11 volt a érkezők/távozók száma.
Magyar viszonylatban egyedülálló módon az ankéton elmondták nekünk az előző évek átigazolási összegeit. A tulajdonosnak ez nem lenne kötelessége, de az érdeklődők számára megmutatta, hogy lehetőségeihez mérten hogyan forgatta vissza a bevételeket, hogyan próbálta megteremteni az egyensúlyt. Ezért maximális respect neki, mert semmiféle okunk és jogunk nincs elszámoltatni őt a KTE gazdálkodásról! Abból gazdálkodnak ami van, sajnálatos módon az előző évek remek teljesítménye nem volt elég ahhoz, hogy olyan tőkeerős szponzort sikerüljön a csapat mellé állítani, akinek segítségével olyan támadókat tudnánk igazolni, akik megrúgnák a hiányzó gólokat. Sajnos a gólerős játékosokat ‘aranyárban’ mérik, például Krisztofer, vagy Grúber megszerzésének költsége annyi lett volna, mint a KTE 2-3 csúcsbevétele az igazolásokból. Nem csak az a gond, hogy azok a bevételek elmentek más játékosok megszerzésére, hanem az is, hogy egy igazi gólvágó jövedelemigénye jócskán meghaladja a klub jelenlegi lehetőségeit.
„Nem baj, ha sok gólt kapunk, ha legalább egy góllal többet rúgunk.” Szivics és Bognár Gyuri kedvenc mondása ez, aminek mi jelenleg csak az első részét teljesítjük. Senki sehol nem mondta/állította, hogy Gera jobb edző lenne, mint Szabó István. A vezetőség úgy érezte, kell egy új, eddigiektől eltérő impulzus, ami kizökkentheti a csapatot az eredménytelenségből. Gerának szavaztak bizalmat, nekünk az a feladatunk, hogy egy emberként a csapat és az edző mögé álljunk, és biztassuk, bátorítsuk a fiúkat. Most van igazán szükség arra, hogy érezzék, ott vagyunk mögöttük!
Ha a változtatás előtt „valaki” így elmagyarázza, talán sok kellemetlenségtől megmenekültünk volna. Nem az edzőváltással van a fő probléma, hanem a módszerrel. Ahogy sok kommentelő jelezte, és a sportsajtó hazai legnagyobbika is, hosszú jegyzetben kifejtette. Korábban már említettem, a szurkolókkal megfelelően kell bánni, és kezes báránnyá válnak. Gera kinevezésének van napos oldala is. Hamarosan megtapasztaljuk, a főnök jól döntött-e. Nagyot nem veszíthetünk. Számomra továbbra is az a talány, Kecskemét miért nem tud a profi sportban nagyot produkálni?
Sokkal kevesebb eredménye van ennek az írásnak, mint gondolod. Az emberek érzelmi alapon legtöbben nulla háttér-információ alapján kialakítanak egy negatív álláspontot, leírják, a többiek ezt gondolkodás nélkül elhiszik, magukénak vallják. Az egész közösségi média berendezkedése olyan, hogy csak a negatívnak van követője. Gondolkozni, tájékozódni nehéz, ezért helyette inkább ítélkeznek, vádaskodnak. Jó példa erre a sportigazgató szapulása. Mi a bűne: a tulajdonos döntését elmondta nekünk. Őt tartják felelősnek az elmaradt jó igazolások miatt. Nem láttuk mire/kire van pénz, így nem lehet megítélni jól, vagy rosszul döntöttek. Az anyagiak hiánya azért nagymértékben befolyásolja céljaink elérését. Ha viszont elhisszük, hogy csak a sportigazgatón múlik kiket igazolunk le, akkor az előző 3 évben szuper munkát végzett, mert az akkor érkezőkkel szárnyalt a KTE. 3:1 Tóth Ákos javára. Ezt az eredményt vasárnap is elfogadnánk. 😉
Érdekes… Ha nem a sportigazgató, akkor ki a hunyó? Értem én a jó szándékod, javaslom, tegyük talonba az ügyet, mert egyre gyülekeznek az ellentmondások. Három egyes győzelem? Ilyen sikeres szakember kezébe kellett volna adni a gyeplőt. És ezt egyre komolyabban gondolom.
„Számomra továbbra is az a talány, Kecskemét miért nem tud a profi sportban nagyot produkálni?”
Ezt én se értem. Egy normális világban a tehetős mecénások egymást letiporva igyekeznének egy olyan sikeres csapat mellé állni, amilyen a KTE az előző három évben volt. Ők is szeretnének a további sikerek részesei lenni, ennél jobb reklámhordozó nem kell.
Igazad van. Csakhogy van itt egy apró probléma, Kecskemét nem a profi sportjáról hírös. Nagy dolognak tartom, hogy a sok kis támogatót sikerült egy esernyő alá terelni. Viszont kellene egy szupi menedzser, aki extra tulajdonosi erővel, befolyással rendelkezik. Megőrülök egy olyan élményért, amit például a veszprémi kézilabdában tapasztalok. Hogyan lehetne egy ilyen embert idecsalogatni? Amíg ez a gond nem oldódik meg, ezen az úton az első lépést sem tudjuk megtenni. A sport őrültek továbbra is mehetnek idegenbe szurkolni.
Nos, Kedves PingWin, mit szűrtél le a mai meccsből? Nekem, a vereség ellenére pozitív benyomásaim voltak.
– Az új mester kecskeméti pályafutását úgy indította, ahogy hasonló helyzetben illik. Innen lehet tovább építkezni.
– A szurkoló tábor jelentős része csatlakozott a frissen kinevezett szakemberhez.
– Van elképzelésed, ki tör be a kecskeméti szűz területre, ki lehet az új, jelentős háttérrel rendelkező tulajdonos?
Mosolygós álmot kívánok.
Én mindig bizakodó vagyok, de most nem látom hogyan sikerül kikecmeregnünk ebből a gödörből. Igaz, hogy egy dobogóra esélyes csapat ellen több támadást vezettünk, mint a korábbi őszi meccseinken, de sajnos ezeket most is könnyedén hárította az ellenfél kapusa. Nehéz sorozatba kerülünk, mert az ősz hátralévő meccsein csak kettő lesz hazai pályán, a kupameccsen kívül öt bajnoki idegenben. Nehéz menet lesz, nem tudom sikerül-e ebből a sorozatból úgy kijönni, hogy a bentmaradást jelző vonal még ‘látótávolságon belül’ lesz?
Jelentős háttérrel rendelkező szponzor egyenlőre marad az álom kategória. Ha eddig nem csatlakozott, most nem hiszem, hogy jön.
Öröm olvasni, hogy a pozitív mentalitásúak közé tartozol. Típusodat sokszorosítani kellene. Ne csüggedj, kiút több is létezik. Meggyőződésem, ezzel a kerettel is lehet csodát tenni. Talán az bizonytalanított el, hogy az új szakvezető szóról-szóra azt csinálta, amit elődje. Számomra kirívó példa, Pálinkás csereként ugyanúgy céltalanul”szaladgál, mint eddig, közben nincs az ellenfél kapuja előtt labdát megtartani képes, gólveszélyes, magas ember. Hát így nem megy. Ha egy új mester belép az öltözőbe érezni kell mindenkinek, MÖGGYÜTTEM, mostantól az én elképzelésem szerint folyik minden. Voltak kiváló példaképek, lehet követni módszereiket. Ma is beleborzongok, miként dolgoztak az NBA menői, Japán alacsony növésű női röpisei, Hollandia aranylábú focistái, Dalnoki, Mezey, Verebes csapatai. De még a Kecskeméten történelmet író férfi vízilabdázókat is idesorolom, akik már serdülő korukban végig verték a komplett OB1-et, Hogy aztán felnőve csődhelyzetbe vigyék őket. Nincs itt komoly baj, csak néhány alapszitut be kell tartani/tartatni. Figyelemfelkeltéskén rögzítek három idézetet..
-MENTALITÁS: az a faktor, amely mindent eldönt a sportolóról: aki a legkritikusabb pillanatban kemény és elszánt marad, az értelemszerűen viheti valamire, aki pedig leenged, feladja, kifulladva azt mondja, inkább nem csinálom, az elveszett. /Kiválasztásra oda kell figyelni/. Persze csak, ha a szakma az elsődleges.
– Ha profiként majd jó pénzt akarsz keresni, akkor tinédzser korodban foglalkozz a sportágaddal hétfőtől péntekig úgy három órát, a szombat és a vasárnap, a nyári szünet kivétel. Akkor mindenre jut idő, tehát gyakorolhatsz nyugodtan napi hat órát. Máskülönben sohasem leszel profi, legfeljebb ügyes amatőr, ő pedig egy centet sem kap… /A különcöket kiemelten kell kezelni/. A munka kikerülhetetlen.
– Nem ártana már végre megtanulni. Sohase magadra figyelj a pályán, hanem lásd az összes társad, sőt az ellenfeled mozgását is, ha feléd száll egy átadás, még át sem vetted a labdát és máris azt keresd, ki van jobb helyzetben nálad. /Edzőkiválasztás, menedzselés. Az én osztályzókönyvem szerint a legfontosabb feladat lenne/.
Ugye milyen egyszerű, csak tájékozódni kell a világ sportéletében, és alkalmazni a legjobb módszereket. Ma már nem kell márkáért behozatni a szakanyagokat, mint a mi időnkben. Fent van minden az felhőben.
Bízzunk tovább csapatunkban!
Hajrá KTE!