Lehet ennél fájóbb egy kiesés?

Véget ért az európai kupakaland. Talán ez a mondat még nem is ér bennünket tőrdöfésként, hiszen tudtuk, hogy itt minden meccs ajándék, már az első párharcban sem mi vagyunk az esélyesek. Na de annak, aki ennek a meccsnek a forgatókönyvét írta, valami olyan mélyről jövő, generációkon át öröklődő sérelme lehet Kecskeméttel szemben, amivel már szakemberhez kellett volna fordulni. 

Azt senki nem mondhatja, hogy nem jó pozícióból érkeztünk a lett fővárosba. Otthon előnyre tudtunk szert tenni és bár kaptunk egy bosszantó gólt, bizakodva várhattuk a visszavágót. A Riga ennek ellenére továbbra is joggal gondolhatott a továbbjutásra, mert az egyetlen gólnyi különbséget igazán nem lehetetlen ledolgozni. Ilyen előjelek után nem meglepő, hogy felvetődött a kérdés, hogy vajon milyen mentalitással érdemes pályára küldeni a KTE-t. Próbáljuk meg őrizni a meglévő előnyt és csoportosítsuk az energiákat a védekezésre? Vagy igyekezzünk minél hamarabb kényelmesebbé tenni a helyzetünket azzal, hogy megindulunk további gólért/gólokért? A meccsen mindkettőből láthattunk és ez alapvetően nem tűnt rossz gondolatnak, de az arányok nagyon eltolódtak.

A hazaiak a kecskeméti játékukkal ellentétben úgy próbálták a megsérülő Jurkovskis hiányát pótolni, hogy átálltak három védőre, a jobb oldalon pedig egyfajta támadófelfogású szárnyvédő poszton a kongói Mankenda szerepelt, ez pedig sajnos a későbbiekben jelentőséggel bírt. Bekerült a kezdőbe Taiwo is Soisalo helyére, egyebekben a névsor nem változott. Szabó Istvánék pedig kétcsatáros játékra rendezkedtek be: Pálinkás és Tóth mögött a Kiss-Vágó-Szuhodovszki középpálya dolgozott, a védelembe pedig bekerült Iyinbor a fejjátéka miatt. Banó-Szabó Bence hiányát tehát nem egy az egyben akarta pótolni az édesapa, hanem támadóbbá hangolta a csapatot. Az első félidőben ez úgy tűnt, hogy eredményt is hozhat. A KTE nem húzódott vissza a saját kapuja elé, hanem saját térfelén is nyomást helyezett a Rigára, ez pedig nagyon hamar kifizetődött. Tóth Barna remekül támadta meg a bizonytalankodó Purinst, a labda pedig Kiss Bence elé pattant, aki higgadtan készített le Vágó elé, Levi pedig megszerezte a vezetést. Ráadásul a gól után is vezettünk egészen kellemes támadásokat és a hazaiakon is érződött, hogy ahogy a kecskeméti meccs elején, talán most is meg tudtuk őket lepni. Ezt Tomiszlav Sztipics is érezte és a labdakihozatalok támogatására behozta Ngomot a kevésbé labdabiztos Musah helyére, így a Riga némileg kiegyenesedett, Douglas Aurelio távoli lövésével még veszélyeztetett is. Ami viszont nagyobb gondot okozott, hogy a meccs elején még egészen jól mocorgó Leonival szemben Mankenda elkezdett sikerélményre szert tenni: míg az első egy-két próbálkozását hatástalanította a brazil, később egy viszonylag rövid idősávban három-négyszer is nagyon könnyedén verte meg Matheust a kongói, ami láthatóan a földbe döngölte a balvédő önbizalmát. Ebből ekkor még igazán nagy probléma nem alakult ki, mert Leoni többször is elkezdett hátrálni Mankenda előtt, hogy a párharcvesztéseket megelőzze és Szalai is aktívabban segített ki a bal oldalra, így komolyabb veszteség nélkül mehettünk szünetre. 3-1-es összesítés, szinte kézben a továbbjutás, nem igaz? Hát nem.

A második félidőre a kecskeméti támadójáték úgy tűnt el, mintha sose lett volna, a rigai viszont egyre több kellemetlen percet okozott nekünk. Bár a belső védőhármas többnyire magabiztosan tisztogatott és a csapat is igyekezett a szélek felé terelni a letteket egy kompakt védekezéssel, a kecskeméti meccsen látott probléma (nevesül, hogy a széleken a sebességbeli különbséget nagyon megérezzük) most is érvényes volt. Egyre több lövést kellett blokkolni, beadást kellett kifejelni, párharcot kellett megvívni. Mankenda pedig megérezte a vérszagot, továbbra sem kímélte Leonit, de ha a társak besegítettek, akkor Douglas Aurelionak vagy a félidőben beállt Contrerasnak és Penának maradt területe. Érett az egyenlítő gól, amit egy újabb Mankenda-beadást követően Ngonda meg is szerzett (Varga is rosszul mozdult ki és Nagy Krisztián is lemaradt). Mankenda ugyan kézzel vitte el a labdát a gólpassz előtt, de VAR hiányában erről nem értesült a játékvezető. A kapott gól sajnos rá is betonozta a csapatot arra a vágányra, amin a második félidő addig eltelt részében haladt, vagyis a sarkunkban lihegő Rigától megijedve elkezdtük őrizni a megmaradt kevéske előnyt, a támadásokról pedig szinte teljesen lemondtunk. A 93. percben már az egyetlen szervező játékosunkat Szuhot is lekapta Szabó a pályáról, hogy Szűcs Kornélt is a védelem elé tudja vezényelni, amikor egy jobbról bepasszolt labdát középen átléptek és az addig is remeklő Mankenda hosszabbításra mentette a meccset. Mélyütés.

Úgy kellett elkezdeni a hosszabbítást, hogy nem igazán maradt olyan játékosunk, akire a támadásokat bízhattuk: Banó-Szabó amúgy sem játszott, Kiss Bence, Pálinkás és Szuho le lett cserélve, Tóth Barna mellett ugyan Szendrei próbálkozott, de nem volt, aki kiszolgálja őket, aki összefogja a támadójátékot. Ennek ellenére a hosszabbítást meglepően jól kezdtük: előbb Szűcs Kornél tornáztatta meg Purinst, aztán Meszhi fejjel épphogy fölé, majd Szendrei lövését szinte már bent láttam, de csak oldalháló lett. A hosszabbítás második félideje viszont ugyanabban a mederben zajlott, mint a második félidő (ekkorra mondjuk már a teljesen elkészült Tóth Barna sem volt a pályán), a Riga nyomott, a védők pedig rugdosták, fejelték ki a labdákat, dobták bele magukat a lövésekbe, de a felezővonalat már nem nagyon léptük át. „Nagy Krisztián biztosan lőni fog büntetőt, jól szállt be Szűcs is, úgyhogy vele is lövetnék, Szalai sem kérdéses” – már ezeken gondolkoztam, amikor a legutolsó szabadrúgást Ngom pont olyan ívben rúgtam meg a kapu előtt, hogy Varga ne legyen biztos benne, hogy mozdulhat rá vagy ki kell várjon, persze nem ért bele senki és persze gól lett. Kiestünk.

Összességében piszkosul kegyetlen dolog a foci. Persze a Riga megérdemelte, mert ha azt kiemeljük, hogy mi nagyot küzdöttünk, akkor azt is ki kell, hogy a hazaiak is nagyot melóztak ezért a továbbjutásért, ráadásul jóval veszélyesebbek voltak nálunk. De az, hogy mindkét hosszabbítás legvégén kapunk gólt, rohadt fájó. Ez a létező legrosszabb forgatókönyv, mert a csapat lelkileg és fizikailag is keményen megdolgozva érkezik haza a Várda elleni meccsre, amin viszont nem szabadna beragadni… Hogy min múlott? Talán rutintalanság. Talán a két csapat lehetőségei és játékosállománya közti különbség. Talán Szabó István is elmeccselte magát kicsit. Azt mindenképp elemezni kell, hogy mi az oka annak koncentrációhiánynak, ami lehetővé teszi, hogy a 90+5. és a 120+2. percben is gólt kapjunk és végső soron, ami miatt az odavágón a második gólunkra egy percre megkapjuk a szépítő gólt. Csalódás ez így? Persze, hiszen voltat pillanatok, amikor a kilincsen volt a kezünk, mégsem léptünk be az ajtón. De mindent összevetve ez a két meccs az összes körülménytől eltekintve az elmúlt két év jutalma. Egy jutalomjáték, ami sajnos nem lett olyan szép, mint hittük, de a csapat nem vallott szégyent. Az eredmény teljesen vállalható, a módja mellbevágó. A csapat pedig most egy igen komoly feladat előtt áll: túl kell tennie magát ezen az egészen mihamarabb, ráadásul úgy, hogy a tapasztalatoknak köszönhetően megerősödik. Nehéz, de a közönség továbbra is velük van, ezt az itthoniak és a Rigába kiutazók (kalaplengetés nekik!) is megmutatták.

Értékelések, ezúttal még képek nélkül, amint a klubtól megkapjuk a hivatalos tablóképeket, frissítünk (tízes skálán osztályzunk, az osztályzás alapja itt található):

Varga Bence: A beíveléseknél meglepően bizonytalannak éreztem, de a meccsen bemutatott két nagy védést is. A gólok közül az elsőnél elő lehet némileg venni, de a másik kettőről nem tehetett. A hosszú labdái ezúttal nem ültek annyira. 5

 

Májer Milán: A tavalyi teljesítményeinél mérföldekkel jobban játszott ezen a két meccsen, de ezúttal sajnos majdnem minden jó megmozdulására jutott egy pontatlanság is. Idén biztosan hasznosabb tagja lesz a csapatnak, mint tavaly, de ezúttal a támadásokra nem maradt ereje. 5

 

Iyinbor Patrick: Egészen kiváló védőmunkát láthattunk tőle, olykor ugyan belehibázott, de rengeteg megnyert párharc, szerelés és labdaszerzés került a neve mellé. 7 (MVP)

 

 

Belényesi Csaba: Jól irányította a védelmet ezúttal is, sok blokkolt lövése, megnyert fejpárbaja, szerelése volt, de becsúszott hajmeresztő eladott labda is. Mindenesetre a jobbak között volt a meccsen. 6

 

Szalai Gábor: Tőle szokatlan módon két alkalommal is bemutatott olyan párharcot, amit fájóan könnyen vesztett el, de összességében jól védekezett és néha még a támadásokhoz is előrekószált. Két alkalommal is blokkolt kulcshelyzetben. 6

 

Matheus Leoni: Nagyon mélyre került az önbizalma a Mankendával szembeni harc következményképpen és egyáltalán nem jött ki jól ebből a párharcból. Sokat mondó, hogy nem volt sárga lapja, így szabálytalanul sem tudta/próbálta megállítani a kongóit. 3

 

Vágó Levente: A góljai rendkívül fontosnak tűnt, az első félidei játékunkat alapozta meg. Sok labdát szerzett, jó arányban nyert párharcokat, de a hosszabbításban már szinte észrevehetetlen volt. 6

 

Szuhodovszki Soma: Borzasztóan kellett volna a hosszabbításban egy jó Szuho, de sajnos nem biztos, hogy lett volna akkor sem, ha pályán marad. Sokszor tűnt el mezőnyben, de így is hozzá kötődik a kreatívabb támadó megmozdulások nagyobb része. 5

 

Kiss Bence: Nagy potenciál van ebben a srácban, de kicsit olyan érzésem van vele kapcsolatban, mint Horváth Krisztofernél volt: amikor megvillan, akkor nagyon jó nézni, amit csinál, de sokszor csúszik hiba a játékába. Ha ebben fejlődik, sok örömet okozhat nekünk. 6

 

Tóth Barna: Nagyot melózott az egész meccsen, a gólunk előtti zavarórepülése pedig méltó bizonyítéka annak, hogy egy csatár védekezése is milyen fontos lehet. Mezőnyben felőrlődött a védők között, de a védekezésbe jól segített vissza. 6

 

Pálinkás Gergő: Ezúttal sajnos el volt tűnve, a kapura nem tudott veszélyes lenni. Mezőnyben nagy melót tett a közösbe, de sajnos összességében nem volt igazán jó meccse. 4

 

 

Cserék: 

Nagy Krisztián: Valószínűleg egy bő fél órát akarták terhelni, ebből aztán több, mint egy óra lett. Hullámzó meccse volt, az első kapott gólunknál lemaradt Ngondáról, de ezen kívül védekezésben egész stabil tudott maradni. Ennél azért többségében jobb meccsei lesznek. 5

 

Mihajlo Meszhi: Sajnos nem tudott olyan minőséggel pályára lépni, mint Kecskeméten, de így is hajtott becsülettel. Egymást váltották a labdaszerzései és eladott labdái, de jó megmozdulásból azért több akadt. Összességében közepes meccse volt. 5

 

Szendrei Ákos: A beállását követően egy ideig észrevehetetlen volt, aztán szinte csak az ő elfutásaiban volt veszély. Az átlövése gólt érdemelt volna. 6

 

 

Szűcs Kornél: Bár a minden eldöntő gólt megelőző szabadrúgás az ő szabálytalansága miatt jöhetett létre, meglepően jól szállt be, labdával is jól dolgozott, a támadásokban is bátor volt és kockázatot vállalt, ugyanakkor a védekezése is rendben volt. 7

 

Katona Levente: Szeretném azt mondani, hogy a beállása után megfékeztük Mankendát, de ez nem igaz, Levi is többször beült a hintába. Persze nem biztos, hogy igazságos számonkérni rajta, hiszen a legutóbbi tétmeccsén még a Szentlőrinc ellen játszott. Ennél több kell majd, de lesz is több. 4

 

Nagy Olivér: Némileg kényszerből állt be Barna helyére, de becsülettel hajtott. A meccsre már nem volt nagy ráhatása. 5

 

 

Szavazzatok ti is a meccs legjobbjaira, itt:

Riga FC – Kecskeméti TE – Online Poll – StrawPoll

What’s your opinion? Vote now: Varga Bence, Iyinbor Patrick, Belényesi Csaba, Szalai Gábor, Májer Milán, Vágó Levente, Szuhodovszki Soma, Kiss Bence, Matheus Leoni, Pálinkás Gergő, …