Ennek is el kellett jönnie

Jóval később, mint sejtettük, de elszenvedte első vereségét a csapat. A Videoton Fehérvár jobb erőkből álló gárda, egészen más célokért küzd, mint a KTE, ez így van rendjén. Katasztrófáról nem beszélhetünk, de érdemes meglátnunk azt is, hogy miben kell javulnunk a Paks ellen.

Szabó István jól felforgatta a csapatot a Fehérvár ellen, de ezen nem nagyon lehetett kecskeméti szurkoló, aki meglepődött. Már a másodosztályban is hasonló módon kezelte a hétközi meccseket, itt a blognál is említettük, hogy nem nagyon lehet megjósolni, hogy milyen névsorral futunk ki a pályára. A kapuban csak a felületes szemlélőnek tűnhetett úgy, hogy nem történt változás: Varga helyett Varga nevével kezdődött a névsor. A védelem két széle Katona Mátéval és Zekével még nagyjából megjósolható is volt, a három belső védő személyében azonban volt változás, Belényesi mellé ezúttal Rjasko és Pejovics kerültek a kezdőbe. Vágó, Szuhodovszki és Katona Bálint maradtak a csapatban, míg az erőnlétileg még mindig nem 100%-os Banó-Szabó helyett Meszhi, az eltiltott Tóth Barna helyett pedig Szabó Levente kezdett. Mindezek fényében talán azt is mondhatnánk, hogy egyfajta B-csapattal futottunk ki, de tudjuk, hogy ilyen Szabó István száján soha nem esne ki, hiszen mindig az a legjobb csapat, amely a pályán van. A mérkőzés úgy is kezdődött, ahogyan arra számítani lehetett, a mi térfelünkön zajlott a játék, a Kecskemét a gyors ellentámadásokban bízott. Az első figyelmeztetés Rjasko eladott labdája volt amiből Funsho szétágyúzta a lécet. A kontrából egyből mi is veszélyeztettünk: Szabó Levente egymás után kétszer is Rockov kezébe lőtt. Az látszott, hogy a KTE egy Fehérvár szintű csapat ellen is elsősorban a kulturált labdakihozatalokban látja a saját játékát, többször is meglepően higgadtan építkeztünk hátulról. Persze ez veszélyes üzem, amikor belehibáztunk, akkor a Vidi a kapunkhoz közel szerzett labdát. Védekezésben a középső zónát igyekeztünk légmentesen zárni és a formán kívüli hazaiak sokszor küzdöttek is azzal, hogy hogyan törjék fel a falat. Bosszantó volt, hogy éppen amikor ígéretes támadást vezettünk, amikor olyan szituációk alakultak ki Rockov kapuja előtt, amelyek nagyobb fókuszt követeltek meg Boris csapatától, akkor tudott elfutni egy kontrával Kodro (ehhez kellett Pejovics ütemkésése is), a beadás után pedig talán éppen Pejovics helyén érkezett Nego, aki – meg kell hagyni – igen nagy gólt lőtt. A hátrány nem törte meg a csapatot, de valós veszélyt nem tudtunk jelenteni a kapura továbbra sem. Szerencsénkre Rockovról kiderült, hogy az eredmény nélküli küzdést produkáló elhagyatottakon mindig megesik a szíve, oda is adta a labdát aranytálcán Katona Bálintnak, aki élt is a lehetőséggel. Kívülről egy nagyon szerencsés gólnak tűnt, de Bálint mérkőzés végi nyilatkozatából kiderült, hogy a Fehérvár egyik gyengeségére játszottunk rá: Szabó Istvánék előtt ismert volt, hogy Rockov nem erős lábbal, így tudatos elem volt, hogy támadjuk a kapust, ami ki is fizetődött. Kodro persze azonnal válaszolhatott volna, de kaput sem talált. A szünet előtt még egy kavarodás végén Zeke mentett nagyot, gyönyörűen mutatta meg a csapat újfent a szívét ennél a szituációnál, minden lövésbe belelépett vagy belefeküdt valaki.

Az első félidőben sok gondot okozott Funsho sebessége és ezen kívül is nagy (ám meddő) nyomást helyezett ránk a Fehérvár, így a szünetben Szabó István Szalai Gáborral igyekezett stabilizálni a hátsó sort, ami összességében nem is sült el rosszul, mert Gabi jó játékkal szállt be. A második félidőben is főleg a hazaiak tudtak olyat mutatni, ami az összefoglalóba is bekerülhetett: Fiola lövése és Funsho lesgólja is veszélyt jelentett (utóbbi ráadásul nagyon kevésen is múlott). A stáb próbált cserékkel frissíteni, de nem nehéz belátni, hogy milyen különbség van két csapat között, ahol az egyik oldalon az NB1-es debütáns Gréczi Marci lép pályára, a másikon pedig magyar és koszovói válogatottak (Schön és Kastrati). Bár egy-egy ígéretes elfutást még fel tudtunk mutatni, ezekből azért nagyon kevés volt, amikor pedig sikerült, akkor az utolsó passz nem jött össze. A Fehérvár fokozta a nyomást és előbb Vargának kellett kettőt védeni, majd a 90. percben érkezett Stopira fejese, amellyel meg is nyerte a meccset a hazai csapat. Persze fájó így kikapni, hiszen a legvégéig tartottuk magunkat és azért az is érezhető volt, hogy ez a Fehérvár messze van a legjobbjától. Ugyanakkor a kapott gólnak volt előjele, a meccs utolsó ötödében már nagyon ritkán jöttünk ki a kapunk elől, sorra érkeztek a beadások. Ezt a fajta védekezést, amelyet választunk (az erősebb csapatok ellen pedig olykor rákényszerülünk), nagyon komoly fókusszal lehet csak végig bírni. Együtt kell mozogjon az egész csapat, odaadóan és önfeláldozóan kell védekezni, folyamatosan figyelemmel a társakra és az ellenfélre is, miközben a Fehérvár kézilabdás módra passzolja körbe a védelmünket. Ekkora mentális igénybevétel mellett előfordulhat, hogy ez a fókusz néha megtörik. Ilyenkor, ha szerencsénk van, akkor jön az extra a kapustól, ahogyan jött Benyótól meccseken keresztül és ahogyan ezen a meccsen is jött kétszer is Ádámtól. Ha viszont nem jön, akkor már csak az ellenfélben lehet bízni. Stopirában viszont elég nehéz bízni, ha szabadon fejelhet, ebben a műfajban ő elég jó játékos. Ahogyan az elején említettem, katasztrófa nincs, a Fehérvártól elcsent pontok az ajándék kategóriába esnének és esnek majd a későbbiekben. Mások a két csapat lehetőségei és céljai is, ez a vereség bőven elfér egy ilyen sorozat után. De csak akkor, ha a hibákból tanulunk. Egy nem túl magas színvonalú mérkőzésen – ahol nyilván nem tapsolták vissza a csapatok játékát a szurkolók – voltunk sokkal pontatlanabbak, mint az ellenfelünk, pedig a hazaiak sem idézték az Aranycsapatot. Az átmenetekben körülményesek voltunk és sokszor csúszott hiba a passzokba, nem tudtuk gyorsan megvalósítani az ellentámadásainkat, amikor pedig mégis sikerült, nem fejeztük be lövéssel az akciókat. Az élcsapatok ellen kevesebb a lehetősége a KTE-nek a kapu veszélyeztetésére, így amikor ott az esély, olyan bátornak kell lenni, mint védekezésben. Mindenesetre a process, az elképzelés, a mentalitás, a vízió és a projekt látszik a csapaton, előfordulnak gyengébb mérkőzések. A mérőszám az lesz, hogy ezekből hogyan tudunk felállni.

 

Értékelések (tízes skálán osztályzunk, az osztályzás alapja itt található):

Varga Ádám: A hazaiak nyomása ellenére nem volt igazán dolgoztatva. A második félidőben volt két nagyobb védése és a játékkal is jól élt együtt, nem lehet panasz rá első mérkőzésén. A második gólnál talán elindulhatott volna a labdára, de nem lehet őt elővenni a vereség miatt. 6

 

 

Katona Máté: Egy az egy ellen jó százalékkal védekezik, ebben valószínűleg a legjobb a csapatban a posztján játszók között, de ezen a meccsen sem tudott előrefelé igazán komoly segítséget nyújtani a csapattársaknak. Átlagos mérkőzése volt. 5

 

 

Mihajlo Rjasko: Nagyon érződik még rajta a kihagyás, egymást váltották a magabiztos közbelépések és a hajmeresztő passzok. Ha Funsho a kapufa helyett gólt lő, az egyértelműen az ő lelkén száradt volna, de ezen felül is volt szituáció, amikor bizonytalankodott. Hullámzó mérkőzése volt. 4

 

 

Belényesi Csaba: Érdekes játék a futball. Csaba már-már megszokott módon a védelem legjobbja volt. Mentések, becsúszások, tisztázások, megelőzések, jó passzjáték jellemezte. Aztán jött a 90. perc és pont ő maradt le Stopiráról. Ez természetesen nem teszi semmissé az egész meccsét, de arra elég, hogy a Debrecen ellen megkapott 8-as értékelésén egy kicsit rontson, elvégre, ha a végén erélyesebb, lehet, hogy ponttal távozunk. 7 (MVP)

 

Danilo Pejovics: Csendesen tette a dolgát az első félidőben, még egy kulcshelyzetben történő mentés is belefért, aztán Kodro elfutásánál gyorsan kettőt is hibázott: előbb ütemet tévesztett, majd hagyta beadni a hazaiak csatárát. A második félidőben már nem volt alkalma javítani. 4

 

 

Zeke Márió: Ahogy többeknek a meccsen, úgy neki is hullámzó volt a teljesítménye. Bár az első félidőben Kodro helyzeténél kétszer is párharcot vesztett, de összességében talán többségében voltak a jó megoldásai. 6

 

 

Vágó Levente: Főképp a védekezés emésztette fel az energiáit, a játéknak ebben a szegmensében jól is dolgozott. Keményen lépett fel a párharcokban és szokás szerint nagyot dolgozott, de a támadásokban, éppúgy ahogyan a csapat többi tagja, szürkébb volt. 5

 

 

Mihajlo Meszhi: Bár én nem láttam olyan sötéten a tegnapi játékát, mint egyesek, de tény, valószínűleg nem a Fehérvár ellen játszotta be magát a kezdőbe. A védekező feladatokat többnyire nagy odaadással végzi, de a támadásokban még sokszor pontatlan. 5

 

 

Szuhodovszki Soma: Szuhonak meglehetősen szürke meccse volt, nehéz felidézni tőle olyan megmozdulást, ami emlékezetes volt. Az ilyen jellegű meccsek sajnos nem nagyon kedveznek az ő készségeinek és ez sajnos ki is jött a mérkőzésen. 4

 

 

Katona Bálint: Bár összességében neki sem volt igazán jó meccse, azért időnként megvillantott valamit abból a kreativitásból, ami miatt kedveljük. A gólja pedig remek illusztrációja annak, hogy miért is érdemes nyomást helyezni egy kapusra. 6

 

 

Szabó Levente: Bár nagy vállalkozókedvvel kezdte a meccset, de ahogy telt az idő, egyre inkább beleszürkült. Az a küzdelem és meló viszont, amit minden alkalommal beletesz a meccsbe, nagyon becsülendő. 5

 

 

Cserék:

Szalai Gábor: Nagyon jól szállt be a mérkőzésbe, a párharcait megnyerte, jól avatkozott közbe, és többnyire jól is játszotta meg a labdákat. Stabilizálta a védelmünket. 7

 

 

Nagy Krisztián: Nagy reményeim voltak, amikor beállt, de nem tudott igazán színt vinni a játékunkba. A második félidő egyetlen értékelhető kecskeméti támadásánál szépen mozgott le a szélre, de sajnos a labdája nem találta meg Gréczit. 5

 

 

Gréczi Márton: Ez a fickó egy elektron. Kicsi, de ehhez a kb. 160 centihez társul egy olyan tempó, amit nehéz tartani. Ezen a meccsen debütált és kis szerencsével gólt is szerezhetett volna, ám az ő teljesítményét még nem ezen a meccsen kell lemérnünk. 5

 

Uros Djuranovics: Jogosan kap kritikát arra vonatkozóan, hogy támadásban nem mutat sokat és ez a mai meccsen is így volt, de megmutatott olyan készséget, amit eddig nem láttunk tőle: egészen jól védekezett. A középpályán több szerelést is bemutatott, amire elégedetten bólintottam. Csak ugye az a fránya góllövés ne lenne feladat. 5

 

 

Szabó Alex: A meccs legvégére érkezett meg, egy számára idegen posztra (ha jól láttam a védelem elé jött egyfajta szűrőnek), bár akkoriban már annyira be voltunk szorulva, hogy ennek sok jelentősége nem volt. Nem volt hatása a játékra. 5