Az elmúlt évben hatalmasat alkotott a csapat, igaz kicsi szerencse is kellett (a DVTK unfair ténykedése, ami végül őket zavarta meg), de megérdemelten jutottunk fel.
Egy évvel ezelőtt éppen csak felkerültünk a második vonalba, a keret több, mint kétharmada kicserélődött, így teljesen reális volt az a terv, hogy ha csak ‘vékonyan’ is, de maradjunk bent az NB2-ben. A hosszútávú terv az lehetett, hogy 2-3 évig ott erősödünk majd, és azután kacsingatunk kicsit föntebb. Jobban sikerült az év, mint azt bárki gondolta. Már az ősszel is jöttek szépen az eredmények, már akkor látszódott, hogy ha csak valami nagy katasztrófa nem jön közbe akkor kiesési gondjaink nem lesznek. Az idei naptári évet jól kezdtük: győzelem a Soroksár és az Ajka ellen, ezután sajnos jött három vereség (DVTK, Csákvár és Vasas). Ezután viszont nem találtunk legyőzőre a bajnokságban, pontot is alig veszítettünk, tavaszi teljesítményünk nagyon szépre sikerült.
Váratlanul ért minket ez a feljutás. Sokkal váratlanabbul, mint a 2008-as csapatot, mert ők már az ősz végén készülődhettek erre, most csak a Szeged elleni győzelem után látszódott igazán elérhető célnak az NB1.
Lehetősége és legjobb tudása szerint erősített nyáron a KTE, de az NB1 már más KVház, mint az NB2, itt azért keményebb meccsek várnak a csapatra. Élvonalbeli tapasztalata csak néhány játékosnak van, a keret nagy része még csak most ismerkedik majd ezzel az osztállyal.
Vesztenivalónk nincs, itt mi csak nyerhetünk!
Tapasztalatokat szerezhetünk, élményekkel gazdagodhatunk. A csapat és a szurkolók egyaránt.
Ne állítsunk lehetetlen/elérhetetlen célokat a csapat elé. Minden pont, minden győzelem siker lesz számunkra, az se katasztrófa, ha kiesünk a bajnokság végén. Mi nem vagyunk eredménykényszerben, mint a többi csapat, tőlünk senki se várja el a bentmaradást és talán ez hasznunkra is válhat. Ha nem rakunk nagy terhet a csapatra, nincsenek földtől elrugaszkodott elvárásaink könnyebb lesz a csapatnak, könnyebb lesz nekünk szurkolóknak is. Bónusz ez az NB1 a csapatnak és a szurkolóknak egyaránt. Ha egy évig tart addig tart, ha több évig akkor több évig. Örüljünk annak, hogy NB1-es meccsen buzdíthatjuk a KTE-t, az eredményeket próbáljuk meg helyükön kezelni. Csapatunknak eddig is volt tartása, ezután is lesz. Megalázó, sok gólos vereséget nem fogunk szenvedni, de az lehet, hogy a végelszámoláskor kiderül majd, hogy kevés pontot gyűjtöttünk a bentmaradáshoz. Azt is el kell fogadni. A csapat összességében biztos mindent meg fog tenni a legjobb eredmény eléréséért. Nálunk nem ‘nevek’ vannak, hanem előző NB1-es korszakunkban és az előző bajnokságban is Kecskeméten CSAPAT volt, ami sokkal-sokkal többet ér, mint a transfermatk érték-számok összeadogatásából kialakult számjegy.
Ezzel kapcsolatosak egy másik Lila Ködös posztíró gondolatai láthatók a lenti képen, ami a tegnapi tipp-posztban jelent meg:
Hajrá lilák, hajrá KTE!
Bocs fiúk, folyik a könnyem, nemcsak azért, mert erősen közeledik a pollen szezon, hanem a meghatódottságtól, ahogyan a KTE NBI-es idénye fel lett vezetve. Én egy másik szemléletet képviselek, nekem ez a szerecsenmosdatás nem megy. Főleg, hogy még el sem kezdődött a bajnokság. Ilyen mentalitással nehéz lesz bennmaradni. Nehogy már összecsináljam magam, mert feljutottunk a legfelsőbb magyar profi ligába! Vezetőink vállalták a megmérettetést, van egy feladat, meg kell oldani. Nincs vesztenivalónk? Több is mint gondolnánk, karrierek sora mehet egyik napról a másikra tönkre. „Lászlóur” jól vetíti, jön a pokol, a kiesést nem ússzuk meg annyival, hogy elbocsátanak néhány játékost, edzőt, vezetőt, és hosszú távon elvegetálunk a második vonalban, rosszabb esetben megyünk vissza tiszaugi szintre. Itt most olyan szemlélet kell, mint amilyen férfi kosarasainkat a négy közé röpítette, ha az eredmény úgy kívánta a csapat mestere, bizonyos Ivkovics úr meccs közben befeküdt a kezdő körbe, a vezetőség, az „őrült” szurkolótábor a kedvenceket itthon s idegenben mindenben támogatta. Meg lett az eredménye. Hasonló hozzáállás kell most labdarúgó csapatunknak is ahhoz, hogy az idény végén a menő osztályban maradást együtt ünnepeljük. PingWinhez kapcsolódva én is abban bízom, feltüzelt, kellően felkészített „névtelen fenevadainkkal” menni fog. Az lenne az igazi „heppi”. Sok tátott szájat kellene betömni.
Valamit félreértettél. Szó sincs itt előzetes szerencsen-mosdatásról, csak aprócska üzenet volt azokhoz akik szerint most is lazán ötödikek lehetünk, mint első NB1-es évünkben. Szemléletről? Ki mondta, hogy amit leírtam az a csapat szemlélete? Nem történt itt semmi, csak leírt valamit Laszlour, PingWin, és legutóbb zóna. 3×1 fő leírta magánvéleményét, gondoldatait. Ennyi.
A csapat teszi a dolgát, készül, hogy kihozza majd magából a maximumot és a végén majd kiderül, hogy ez mire lesz elég. A fenti írás arról szólt, azt jelezte, hogy nem csak happy end az élet (előző két évben mindkétszer feljutás), a bajnokságban elérhető eredményességünk többesélyes. Ennyiről van szó, és nem többről.
Okszi, megbeszéltük, a különbözőségek ellenére mindannyian azonos húrt pengetünk, a boldog befejezésben reménykedünk. A többi a pályán dől el. Hajrá KTE!