A bajnokság ötödrészén túl vagyunk, másfél hetes bajnoki szünet következik,
így van időnk most egy kis elemezgetéshez …
…
Joggal féltettük csapatunkat a másodosztálytól, mert láthatjuk az eddigi meccsekből, hogy az NB2 már más KVház, mint a harmadik vonal volt. Fortuna szerencseasszonya a sorsolásnál nem volt kegyes hozzánk, mivel az első 8-10 meccs kifejezetten nehéz ellenfeleket kaptunk, szinte csak olyanokat akik az előző bajnokságban nagyon jól szerepeltek, vagy élvonalbeliek voltak.
Remekül indult számunkra a bajnokság! Teljesen hibátlan csak akkor lett volna ez a rajt, ha az első meccs első félórájában úgy szereplünk, mint a többi meccsen később, de ne legyünk maximalisták! Rég nem látott játék, és csapategység van Kecskeméten. A második fordulótól kezdődően mindig meg van az a kis plusz a csapatban, hogy a meccsek végén mi örülhessünk jobban az eredménynek, mint az ellenfél.
Már a harmadik forduló után is jeleztem, hogy valami készül Kecskeméten (erről ide klikkelve olvashattok), de mostanra kristályosodott ki igazán, hogy egy ugyanolyan szerethető, küzdős csapatunk lett, mint amilyet 13 évvel ezelőtt Szivicsnek sikerült összehoznia. Első NB1-es évünkben is oroszlánbarlang volt Széktói, innen az újonctól nem sok pontot vittek el a csapatok. Abban a bajnoki évben Kecskeméten csak két vendégcsapat tudott nyerni: a nyitófordulóban a Paks, és a 12. fordulóban a Kaposvár. Reméljük sikerül ezt a ‘rendszert’ ebben az évben is bevezetni. Természetesen lehet jobb is, a nyitófordulós egy gólos hazai vereségen már túl vagyunk, a 12. fordulóban a Nyíregyházát fogadjuk. Ők az NB1-ben nem bírtak sosem megverni minket, legutóbb 2007 tavaszán az NB2-ben kaptunk ki tőlük.
Eddig nagyon kedvező volt a sorsolás pályaválasztói szempontból, mert 8 meccsből hat hazai volt (igaz ebből egy az ellenfél kérésére történt), de mostantól változik a helyzet: felváltva lesz idegenbeli és hazai, az év végre két idegenbeli meccs marad, és az következő év első két fordulójában is vendégségben leszünk. A hazai pálya előnyét ezeken a meccseken már nem élvezhetjük, de Diósgyőrben és a Fáy utcában is megmutattuk, hogy nem esik a csapat kétségbe akkor se ha nem a Széktóiban játszunk.
Egy újoncnak reális célja első évben a biztos bennmaradás lehet. Mi is így vágtunk neki az évnek, és még mielőtt a többi csapat játékerőssége ismertté vált volna a klubvezetés a 8. – 12. hely elérését tűzte ki célul.
Én a 12. hely végső elérését és a kécskeiek oda-vissza legyőzését vártam a csapattól. Minden ami ennél jobb, az csak hab a tortán. Eddig nem lehet semmi okunk a panaszra, mert játékban is és tabellapozícióban is magasan jobban teljesít a KTE, mint azt vártuk. Tették mindezt annak ellenére, hogy a sorsolás az első fordulókban kifejezetten nehéz ellenfeleket állított csapatunk útjába. Messze még a vége, sok meccs van még hátra. Bízzunk a csapatban, de ne legyünk elbizakodottak, tudjuk hol a helyünk. Haladjunk lépésről lépésre: első lépésben legyen meg a biztos bennmaradás (ez kb. 44-45 pont), azután merhetünk nagyobb célokat kitűzni.
Biztassuk a fiúkat akkor is, ha rosszabb napot fognak ki, nem megy valamiért a játék, mert legközelebb biztos ki fogják javítani. Nem leszünk, nem lehetünk mindig topon, lesznek nehéz időszakok is biztosan, de adott az a csapategység, ami ezen az időszakon is átsegíti a csapatot.