Csapatunk kezdi stabilizálni az induláskor is reálisan várható és elvárható táblázat közepén történő elhelyezkedést, a 8. – 10. pozíciót. Előző héten a kiesés ellen menekülő Pécs otthonában nagyon megküzdöttünk az egy pontért, no de ki mondta, hogy a harmadosztály sétagalopp lesz.
Vasárnap a szekszárdiakat fogadjuk, akik az előző évi szereplésüknél gyérebben teljesítenek idén.
Nézzük idei eredményeiket:
Mint látjuk két helyre van egymástól a két csapat a táblázaton, két pont előnyünk van a Szekszárddal szemben.
Ha az aktuális formát nézzük a vendégek öt vereség után érkeznek a Széktóiba.
Idegenben legutóbb szeptember másodikán sikerült pontot szerezniük, akkor egy gól nélküli meccsen egy pontot vittek el Szegedről.
Otthon hat hete szereztek utoljára pontot, akkor megverték a Pécstől.
Hazai pályán is és idegenben is egy-egy ponttal többet szereztünk eddig mint vendégeink. Igaz egy meccsel több hazai és egy meccsel kevesebb idegenbeli meccsünk volt, tehát egymáshoz képest százalékos mutatóban nekünk jobb az idegenbeli mérlegünk, míg nekik jobb a hazai teljesítményük. No de most másmilyen párosítás következik, mi leszünk a vendéglátók, és a vendégek.
Az eredmények, formák, helyezések a KTE győzelmét valószínűsítik, a feladat tehát egyszerű: „csak” érvényt kell szerezni a papírformának.
Na akkor a hazai meccsek lezárásaként a kommentem: Első meccsen a Taksony ellen lehetett még hadoválni, hogy idény eleji forma meg hogy újjáépül a csapat meg stb, kínkeserves véletlen döntetlen után sikerült leikszelni egy olyan csapattal akik az életben nem voltak megyei szintnél magasabb szinten. Eztán jött a harmat gyönge Paks elleni meccs, kínkeserves siker ellenük. Utána sikerült leégni egy falusi csapat ellen hazai pályán (Szentlőrinc), bár tény őket azóta se tudta elverni senki (tehát ezek szerint ott van minimum egy normális edző, meg némi játékosanyag is. Az azt követő hazain a Misleny ellen hazai pályán sikerült kiküszködni nehezen egy döntetlent, majd a Grosics ellen legalább a küzdőszellemet sikerült megmutatni egy döntetlenre (értékeljük ezt bravúrnak) akárcsak a SZEOL legyőzését, ami az egyetlen hazai pályán mutatott normális meccsünk volt. A Makó ellen (egyébként szintén állati gyönge csapat a Makó is) nagy nehezen 2x fölállva a padlóról sikerült leikszelni. Mai napon amit műveltek itt a Szekszárd ellen az maga volt a szánalom. Az említett 8 hazai meccsből 3, jó indulattal 4 félidőt(!) tudok mondani amin elvárható játékot láttam a csapattól, a SZEOL elleni kettőt és a Grosics és a Makó elleni 1-1 bátor félidőt. 16 félidőt játszott a csapat Széktón ennek pont a negyedét úgy, ahogyan elvárható lenne.
Ami kiderült: KELL egy új edző, mert ha ilyen tempóban haladunk a remek játékunkkal tök utolsóként búcsúzunk.
Vannak játékosok akik nem ütik meg ezt a szintet, sőt a megye I.-ben jóval erősebb csapatunk volt.
Akiket azonnal kivágnék: Szabó D. (öröm, ha nincs a pálya közelében, bár ez ma nem látszott meg), Bagó, Takács
Kell igazolni csatárt, Balog hetek óta nem játszik, az meg a mázlifaktora a „kedves mesternek”, hogy Vladul ontja a gólokat. Vagy Salamit kell visszahozni, vagy másokat, de kell kettő csatár még.
Védelmet át kell variálni, Farkast kitenni a helyére, kell egy stabil középsővédő, nem ezzel a szar instabil hátsó sorral játszani, talán föltűnhetett volna, hogy a paksi meccs óta meccsenként több gólt is kapunk, holott a két kapus zseniálisan véd.
Szurkoljunk, hogy ne essünk ki mindent összegezve ez a véleményem.
Alapvetően az van amit leírtál.
Minden csapat annyira képes, amennyire a játékosok és a szakmai stáb együtt. De …
Sokakban van egy pici tévedés a kistelepülés-nagyváros viszonylatban. Minden csapat annyira képes, amennyi pénzt belenyomnak! NB1-ben is van több 20 ezer alatti, sőt egy ezer fő alatti település is!
A nyáron a Kécske újoncként megnyerte a harmadosztályt. Habár létszámra tizedakkora városuk, mint Kecskemét, gyanítom közel tízszer annyit költöttek a feljutásért, mint amennyiből mi most gazdálkodunk. Habár nincs ‘agyonkommunikálva’ a klub részéről, az azért a kezdetektől látható volt, hogy cél a 4.-6., inkább a 4.-8. hely a végére. Nem dobogós, nem feljutós helyezés, csak a tabella első fele. Ehhez is még kell keményen küzdeni, de szerintem annyit azért télen, kora tavasszal erősítünk, hogy meg legyen a biztos bentmaradás, a 8.-10, hely. Első évben ez lehet csak a cél, ha nincs nagyobb pénzügyi keret. Mivel nem a feljutás a cél, és a 2. és a 12. hely is ‘ugyanannyit ér’, kár lenne többször annyit költeni csak azért, hogy 4-5 pozícióval előbb végezzünk. Természetesen én is szívesebben látnék jobb játékot, több győzelmet, de gyanítom az előbb leírtak lehetnek a jelen helyzetben a klub szempontjai. Tavasz közepére kialakul az a nagyon kis létszámú játékosmag akik maradnak, akikhez jöhet nyáron az erősítés, és a következő évben cél az első 5 hely egyike!
Az általad leírtakkal totálisan egyetértek, de ez a keret, ez az edző a 13. hely eléréséhez is ultrakevés. Sajnos.