Minden várakozáson felüli a csapat teljesítménye. Vannak páran különböző fórumokon, akik szerint feljutunk, erre most jó esélyünk van, és alig várják, hogy ennek megfelelően erősítsünk is télen.

Ez valóban ilyen egyszerű lenne? Futunk egy jó szezont újoncként és már jöhet is a magasabb osztály?

Legyünk reálisak: még nem valós elvárás a feljutás.
Kell legalább 2-3 év mire megszokik egy feljutó csapat az adott osztályban, kellően megerősödik és ha az egyéb feltételek is lehetővé teszik (infrastruktúra, pénz), akkor lehet gondolkodni magasabb osztályban.

Az MLSZ 2015-ben nem adott licencet az élvonalba történő indulásra, a csapatot akkori tulajdonosa az NB3-ba se indította el, gyakorlatilag 3 évig nem volt KTE néven foci. Mostani csapatunk jogelődje a KLC akkor 3 évig erősödött a megyei bajnokságban, majd feljutva az NB3-ba újabb 3 év kellett az előrelépéshez a másodosztályba. Kell idő, mire ‘aklimatizálódik’ egy csapat, és csak azután jöhet a feljutás.

Mi kell a magasabb osztályhoz? Infrastruktúra és megfelelő költségvetés.

~ Infrastruktúra-fejlesztés
Feleljünk meg előbb a másodosztályos követelmény-rendszerének, mert ugyan 6-7 éve még NB1-re is megfelelt a Széktói, ma az NB2-ra nem. Legyen meg előbb az amit megkövetelnek NB2-re. Ne bízzunk abban, hogy más csapatoknál sincs meg ami előírás (például fedett lelátó egyik teljes hosszanti oldali nézőtéren Siófokon és Pécsen) és majd biztos nekünk is elnézik a hiányosságot. Erre nem lehet számolni. Ha meg van a másodosztály feltétele, és látjuk a magasabb szint anyagi lehetőségét (látjuk a forrást, amiből a következő fejlesztési lépcső megvalósítható) akkor, és csak akkor kezdhetünk ebből a szempontból tervezni az élvonalra.

~ Költségvetés
ᴘᴇ́ɴᴢ, ᴘᴀʀɪᴘᴀ, ғᴇɢʏᴠᴇʀ kell a csata megnyeréséhez.
ᴘᴀʀɪᴘᴀ (a sportoló), akiket a pályán látunk. Másodosztályra adott a keret, de az NB1 már más kávéház.
ғᴇɢʏᴠᴇʀ a vezetőség, szakmai stáb, a háttérmunkások, ide tartozik az infrastruktúra mindennapos üzemeltetése is amibe az Önkormányzat nem keveset invesztál már jó ideje.
ᴘᴇ́ɴᴢ az egész mozgatórugója. Ezt lehet jól és rosszul is elkölteni. Rossz elköltésre jó példa az élvonal pár neves csapata, akik rengeteg pénzt elszórnak, de ehhez nemcsak nemzetközi, de hazai szinten sem társul eredmény, teljesítmény. Fontos a klubvezetés, amiben lényeg, hogy ne egyszemélyi legyen, hanem képviseltesse magát a szakma mellett a pénzügyek és a jog ismeretében jártas is. Úgy néz ki ez most jól működik nálunk. A szakmai stábbal is meg lehetünk elégedve, mert a keret kétharmad része kicserélődött nyáron (zömében nem magasan jegyzett másodosztályú klubokból érkeztek az új igazolások), mégis jól szereplő, húsz forduló után dobogós, egységes csapattá sikerült őket kovácsolni. Sokszor lehetett érezni az őszi csapaton azt a győzni akarást, amit legutóbb a Szivics-korszakban láttunk a hazai csapattól a Széktóiban. A nyáron a legtöbb csapatnál a keret fele lecserélődött (ide klikkelve megnézheted), mégis talán csak nálunk volt igazán pozitív eredménye ennek. Kell még 1-2 év mire kisebb módosításokkal teljesen összecsiszolódik ez a csapat és ha a létesítmény-feltételek is adottak tervezhetünk előrelépést az élvonalba.

Feljutás esetén nem retúrjegyet váltanánk az NB1-be ha már oda eljutunk, hanem szeretnénk több évet ott eltölteni. Értelmetlen lenne olyan feljutásba belevágni, aminél szinte borítékolható lenne az azonnali kiesés (legutóbb Budafok, most Gyirmót áll így). Tehát türelem, türelem, türelem. Van egy jó csapatunk, van egy vezetőség aki teszi a dolgát, mi pedig tegyük a mi dolgunkat, biztassuk a csapatot jobb teljesítményre. Nagyon szép ez a harmadik hely, de biztos, hogy leszünk még hátrább is a tabellán, akkor még jobban kell, hogy érezze a csapat, hogy mellettük vagyunk!

Hajrá lilák, hajrá Kecskemét!