Abban a szerencsés (?) helyzetben voltam, hogy több olyan meccset is láthattam a Széktóiban tavasszal, amit a többség nem nézhetett meg belülről. A kérdőjel azért került az előző mondatba, mert nem volt azért nagy öröm amit láttam.

Az egész tavaszunk nagyon szürkére sikerült.

A tavaszi nyitómeccsen a paksiak ellen épkézláb helyzetig alig jutottunk, így nem is szerezhettünk gól. Örülhetünk annak, hogy ők se találtak a kapunkba, és egy pontot szereztünk. Viszont kettőt elveszítettünk!

Ezután egy nagyon gyenge meccsen itthon a Vác ellen egy döntetlen. Hitehagyott, kedvetlen játékkal, ebből ennél több nem is jöhetett volna ki.

Győzelem az UTE2, Vásárhely és a Majos ellen. A vásárhelyiek idényeleji a másik két csapat egész tavaszi formáját nézve nem volt extra teljesítmény részünkről ezt a három meccset behúzni.

Jött hozzánk a Szekszárd. Ez egy ugyanolyan szenvedős meccsre sikerült kialakítani, mint mikor ősszel a szegediek vizitáltak nálunk. Vezettünk, a meccs vége előtt fél órával ráültünk az egy gólos előnyre, a végén az egy pontnak is örülhettünk.

Kirándulás Monorra. Sokat javultak vendéglátóink, de a mi játékoskeretünkkel azért ponttal, pontokkal kellett volna tőlük távozni, de kikaptunk.

Következő héten fogadtuk a pesterzsébetieket. Csak ez az egy meccs volt tavasszal olyan, amelyik hasonlított a KTE ősz végi játékához. Biztos három gólos győzelem lett a meccs vége.

Döntetlen Dabason. Sok nézőnél ekkor ‘szakadt el a cérna’, pedig szerintem nagyon sok csapat aláírná Szabó Pistáék ellen a döntetlent előre, mert jó kis csapatot sikerült kialakítaniuk. Nem a dabasi iksszel van a gond, hanem a korábbi pontvesztésekkel és a mutatott játékkal!

Joggal aggódtunk a gyóniak miatt, mert ők az élcsapatok ellen nagyon jól fel tudják szívni magukat. Ikszes meccsen a végén nyögve-nyelősen begyötörtük a győztes gólt.

Dunaújvárosban jól sikerült kezdenünk, volt egy jó negyedóránk, amikor szereztünk két gól. Nagy szerencsénk volt, hogy a hazaiaknak gyenge napjuk volt, mert ha csak egy helyzetüket gólra váltják nem biztos, hogy 3 ponttal jövünk haza Újvárosból.

A tegnapi meccset láttuk. Alibi-focival vezettünk két góllal a szünetben, amit kiegyenlítettek negyedóra alatt a vendégek. Volt hátra fél óra, de hiába képvisel sokkal jobb játékerőt a KTE, mint a ladányiak, nem volt akarat, átütőerő a csapatban, így elmaradt a győzelem.


Gombos Zsolt jó edző, ezt bizonyította Zalaegerszegen és Szentlőrincen is. Zsolt kevesebbet ma se tud, mint tudott másfél-két évvel ezelőtt.

A csapat ennél sokkal többet tud, mint amit tavasszal mutatott. Bizonyíték erre az ősz végi hat meccses győzelmi sorozat (a Taksony, RKSK, Misleny, Iváncsa, Fradi2., Honvéd2. ellen).

A kettő együtt nem működik.


Hogyan tovább?

A bajnoki cím sorsa a kezünkben van, csak meg kell nyerni mindegyik meccset!
~ Az SZVSE verhető, a csapat már lélekben elbúcsúzott a harmadosztálytól.
~ A Taksony már nem is nagyon tud kiállni, ők nem jelenthetnek akadályt!
~ A Rákosmente erősebb csapat, mint az előző kettő, de verhető.
~ A Kozármisleny 4 vereség után edzőt cseréltek tavasszal, azóta három győzelemnél tartanak, de ahogy ősszel sikerült, úgy most is meg tudjuk verni őket.
~ A végére marad a csattanó: idegenben Iváncsa.
Előttük nyolc ponttal vezettünk télen, most ők vannak előttünk 3 ponttal. 11 pontot hoztak rajtunk március eleje óta. Csak az első fordulóban ikszeltek, azóta nyerték minden meccsüket. Vasárnap fogadják a Dabast, ott bármi lehet. Ez utáni ellenfeleik: DPASE, SZVSE, RKSK, KTE. Ha a zárófordulóig nem veszít se az Iváncsa, se a KTE pontot, akkor nyernünk kell Iváncsán a bajnoki címhez. Amelyik csapat pontot veszít a következő négy meccsen, az távolabb kerül a bajnoki aranytól.


Hajrá lilák!