Az elmúlt két évben a KTE-t ősszel két-két edző vezette. Előbb testvériesen megosztoztak ősszel a meccseken, utóbb kétszer annyi meccsen kapott lehetőséget az új edző, mint a távozó. Lássuk az eredményeket:
Korábban három remek éve volt a KTE-nek Szabó István vezetése alatt, a negyedik évre a játékoskeretet nem sikerült olyanra alakítani, akikkel jó eredményt tudtunk volna elérni. A tulajdonos az ősz közepén a váltás mellett döntött, de ez sajnos csak minimális javulást eredményezett a csapat teljesítményében.
Egy évvel később az őszi szezon indulása után nem sokkal újra szükségessé vált az edzőváltás. Habár a tulajdonos bízott benne, hogy a Gera Zoltán által is jóváhagyott kerettel meg tudjuk majd valósítani céljainkat. A Szeged és a Vasas elleni vereségek még úgy-ahogy vállalhatók voltak, de a budafoki vereség már nem. Az ötödik forduló után edzőváltás történt és így utólag látjuk ezt már nyáron meg kellett volna lépni, mert akkor jó eséllyel a feljutóhelyen állnánk a téli szünetben. No de előre nézzünk, nincs még semmi veszve, mert az angyalföldi csapat megtette nekünk azt a szívességet, hogy ‘jó szokása szerint’ kicsit behúzta a kéziféket, bevárt minket, így izgalmasabbá tette a bajnokságot.
Két ponttal vagyunk lemaradva tőlük, ami nem behozhatatlan (a tabella élmezőnye a kép tetején).
Az első öt fordulóban 3 pont hátrányt gyűjtöttünk össze ellenük, (az első öt forduló tabellája a bal alsó sarokban), ezt értük el Gerával. Milyen jó is lett volna ikszelni ellenük, mert akkor nekik kettővel kevesebb, nekünk egy ponttal több van, előttünk lennének! Pedig benne volt a meccsben, ami egy kis plusszal kijöhetett volna javunkra. Egy kis plusz hiányzott, mikor Gera dirigálta a csapatot.
Az ősz második kétharmadában mi voltunk a bajnokság legeredményesebb csapata, a rivális csapat ellen három pont lemaradásból egyet behoztunk (ennek a 10 fordulónak tabellája a kép jobb alsó sarkában van). Csak így tovább!
Egy gondolat “STAT#19 – ősz két részletben” bejegyzéshez