A fenti dátumtól indult KTE történelmének azon időszaka ami nagy betűkkel kerül be a krónikákba. Én is ekkor kezdtem érdeklődni a kecskeméti foci iránt, mert lépten-nyomon azt lehetett hallani, hogy valami Szivics nevű edző olyan focit csinál itt, amihez foghatót eddig nem láttunk még itt. Érdekelt a dolog, kimentem és ott ragadtam.
Tényleg valami csoda volt az az időszak. Nem lehetett meccset kihagyni, nem lehetett idegenbe nem elmenni a csapattal, mert valami varázslatos játékot láthattunk.* Az akkori másodosztályt megnyerő csapat gerince, csapattá kovácsolt egysége vitte a KTE-t hét évig az élvonalban, ahonnan nem a helyezés, hanem licencprobléma miatt estünk ki.
Magasan kiemelkedik a 2008 tavaszi 14 győzelmi sorozat. Az azt követő több, mint 15 évben csak feleannyi győzelmet sikerült egymás után elérni két alkalommal. Sőt! Nemcsak győzelmi, de veretlenségi sorozatunk se volt azóta ilyen hosszú. Ha nem szigorúan bajnokságot, hanem naptári évet vizsgálunk akkor viszont elmondhatjuk, hogy 2022-ben volt 18 egymás utáni bajnoki meccs, amin nem szenvedtünk vereséget, mindig szereztünk pontot.
Voltak jó sorozatok, rossz sorozatok, tavasszal a 16. és 24. fordulókban sok pontot szereztünk, most viszont az a feladat, hogy a tavaszi fordulókból kihozzuk a maximumot, tovább javítsuk minden forduló mérlegét.
* – vannak akik nem értik miért vagyok örök optimista a csapattal kapcsolatban. Rossz eredmény, rossz sorozat bárki életében adódhat, de én a KTE-től annyi kellemes emléket kaptam, hogy miután rossz eredmény után kiadom magamból a mérget azonnal azt nézem hogyan lehetne kijavítani, hogyan lehetne jobban csinálni. Nem rágódok rajta sokáig, továbblépek, mert ami elmúlt azon változtatni már nem lehet, előre nézek, nézem hogyan lehetne jobb.
Egy gondolat “STAT#17 – 2007-től” bejegyzéshez