Gera Zoltán vezetésével többször is közel voltunk ahhoz, hogy eredményt érjünk el, de nagyon kevésszer értük el azt valójában. Felvillanásaink voltak, amelyekből nem tudott tendenciát kovácsolni, kis villanások az éjben, amelyek fájóan hamar kihunytak. A másodosztályt még megpróbáltuk vele, de 5 forduló után (nagyon hasonlóan a tavalyi, Vasasnál megélt szezonkezdetéhez) kicsúszott alóla a kispad. A helyére az a Tímár Krisztián érkezett, akire könnyű csípőből rádobni azt a bélyeget, hogy ő az az edző, akivel a Fehérvár reménytelen teljesítménnyel zuhant ki az NB1-ből a szezon végén. De valóban ennyi lenne Tímár?
- május 24-én Tímár Krisztián letörten ült le a meccs utáni sajtótájékoztatóra. Nem sokkal hamarabb fújták le a Fehérvár-DVSC meccset, amelyet a vendégek simán, 3-0-ra nyertek meg. Ez a meccs tette biztossá, hogy a Videoton a következő szezont csak a másodosztályban kezdi meg. Tímáron az egész sajttáj alatt érezhető a feszültség, a feldúltság, amit sokáig profin leszabályoz, de a végére azért kibuggyan belőle, hogy mennyire tehetetlennek érezte magát. Egy olyan klubnak próbált segíteni az utolsó fordulókban, amely már süllyedt, mint a tóba dobott kő, ő pedig nemcsak nem tudta megmenteni őket, de kilátástalan helyzetben találta magát. A Videoton teljes átalakulás, tulajdonosváltás előtt állt, a játékosok és az edzők sem tudták, hogy mi vár rájuk, mire számíthatnak, nem volt előttük semmilyen jövőkép, a munkahelyük kérdőjeleződött meg, többek számára a sokadik kérdés volt, hogy milyen teljesítményt nyújtanak. Az sem volt biztos, hogy a Videoton, mint klub megmarad. Ilyen helyzetben kellett volna megállítania a zuhanást, ami nem sikerült. Nagyon nem.
Tímár Krisztiánnak a futballpályafutása alatt többször is akadtak olyan élményei, amikor mélyről kellett felállnia. 2006-ban a másodosztályba követi az NB1-ből akkor kizárt Ferencvárost, ahonnan fél évet követően leigazolta az angol Plymouth. 2008-ban az angol másodosztályban olyan teljesítményt nyújt, hogy már Premier League klubok is figyelemmel követik, amikor egy Wolverhampton elleni bajnoki 79. percében összefejel George Elokobival, aminek következtében szilánkosra törik az arccsontja. Egy szilánk kis híján a szemébe fúródik, veszélybe kerül a látása, miközben felesége az első gyermeküket várja. A következő szezonra valamelyest újra visszaverekszi magát a csapatba. 2009-ben nagyjából egy perc van hátra a svédek elleni világbajnoki selejtezőből. Az állás 1-1, amikor egy ártalmatlannak tűnő felívelt labdának alászalad, Zlatan Ibrahimovics kilép és Babos Gábor mellett gólt szerez. Magyarország 2-1-re kikap és a következő két meccsét is elveszíti, amivel lemondhat a világbajnoki álmokról. Ezután a válogatottban már nem számoltak vele és meg kellett próbálnia újradefiniálnia a karrierjét, ám az utolsó években a térde is rakoncátlankodott már, így kénytelen volt befejezni. Tímár Krisztián többé-kevésbé mindhárom helyzetből talpra állt és ha nem is a korábbiakat idéző színvonalra, de helyreállította a pályafutását. Azt a pályafutást, amit nagyon tudatosan zárt le. Annak érdekében, hogy a visszavonulást követően utánpótlás edzőként helyezkedhessen el, utoljára olyan csapatot választ, amely ezzel az ígérettel csábítja. Így kerül Szegedre, ahol megkezdődik az edzői pályafutása.
Bár sokan úgy érzik, hogy a Kecskeméti TE nagyon hasonló folyóba lépett bele most, mint tavaly ősszel Gera Zoltánnal, a két edzőnek már az indulását sem lehet összehasonlítani. Bár mindketten dolgoztak a magyar utánpótlás válogatottaknál, Tímár végigjárta a ranglétrát, megalkuvást nem tűrően tanult és képezte magát. Szegeden előbb az U10-es korosztállyal foglalkozik, majd az egész utánpótlás szekció koordinálását rábízzák, hogy aztán a Videoton második csapatánál kapjon lehetőséget, ahol bár továbbra is utánpótlás korú játékosokkal dolgozik, de már a felnőtt, NB3-as bajnokságban versenyezhet. Csak ezután kerül előbb az U18-as, majd az U19-es válogatotthoz, utóbbival pedig kifejezetten jól is szerepel. Tímár Krisztián nem spórolta meg a tyúklépéseket az edzői karrierjében, mert hisz benne, hogy csak így juthat azokhoz a tapasztalatokhoz, amik jobb edzővé teszik őt.
Az áttörés 2022. június végén jön el, amikor az azt megelőző szezonban Klausz Lászlóval az NB2 hetedik helyén végző ETO FC megkeresi (ebben az évben jutott fel a KTE a Vasas mögött az élvonalba). A győri vezetőség célja az, hogy fiatal játékosokat beépítve, fejlesztve épüljön a klub egy fiatal és motivált edző keze alatt, amelyből 3-4 év múlva aztán a feljutás is kikerekedhet. A projekt ígérete szerint egyfajta magyar Zsolnát kellene megvalósítani, tehát sok fiatal játékost kell kinevelni és játszatni, emiatt úgy tűnik, hogy nem az eredményesség lesz a munkája elsődleges mérőszáma, hanem a fiatal játékosok folyamatos fejlődése és csapatba építése, ez pedig tökéletesen passzol Tímár korábbi tapasztalataihoz. De az együttműködés annak ellenére sem tart nagyon sokáig, hogy az ETO-ban valóban sok ígéretes fiatal kap lehetőséget. Az eredmények ugyan nem javultak az előző szezonhoz képest, de nem is romlottak: a győriek 28 fordulót követően a nyolcadik helyen állnak a tabellán. Biztonságos távolban a kiesőzónától, de kellőképpen messze a dobogótól is. A győri vezetőség azonban egy Tímár számára váratlan húzással leváltja a vezetőedzőt, akinek a helyére a harmadosztályú ETO Akadémiát irányító spanyolt, Antonio Munozt ülteti. Tímár egy paradigmaváltásban látja a menesztése okát: „Ők szerintem átgondolták, hogy ha van mögöttük tőke, akkor lehet, hogy gyorsítani kellene ezt a (feljutási) folyamatot. Emiatt megváltozott a gondolkodás: nem fiatalokkal képzelték el a folytatást, leváltották a sportigazgatót, rengeteg külföldi játékost és egy külföldi edzőt hoztak. Ez egy teljesen más irányvonal és én úgy érzem, hogy ennek lettem az áldozata.” Az ETO Munozzal a tizenharmadik helyre csúszik vissza.
Tímárt az idény végén több helyről is keresik, de nem akar tűzoltóként beugrani egyik csapathoz sem, így türelmesen kivár. Végül a szezon végeztével ahhoz a Nyíregyháza Spartacushoz igazol, azt a csapatot kell stabilizálnia, amely a másodosztályú tagságát csak osztályozón, a Veszprém elleni 0-0, 1-0-lal tudta bebiztosítani. Amikor Fekete Tivadar kinevezi a csapat élére, még nem tudja, hogy Tímár a kis híján kieső csapatot szilánkonként ragasztja össze és egy év múlva máris a feljutást ünnepelheti a Nyíregyháza. A Szparinál végre olyan projektben működhet, amilyenben szeretett volna: ígéretet kap arra, hogy nyugodt hátteret biztosítanak és hagyják dolgozni egy korábban alulteljesítő kerettel. A kitűzött cél a tabella első harmada, Tímár azonban tükörsimán nyeri meg a másodosztályt a Szparival: 24 győzelem és 7 döntetlen mellett csak 3-szor kapnak ki, miközben 10 pontot vernek a második helyezett, ekkor már Borbély Balázzsal épülő ETO-ra. Aztán az NB1-es idény sem indul rosszul, bár augusztus végéig nem játszhat új stadionjában a Szpari, ennek ellenére újoncként ősszel sokszor kifejezetten jó játékot mutat be, a téliszünetben pedig a 8. helyen fordul, 5 pontra a kiesőzónától. A tavaszi szezonra viszont az öltözői egység valamiért megtörik, aminek az a vége, hogy a Paks elleni vereséget követően, a 11. helyen álló Nyíregyháza edzőt vált: Tímár Krisztián helyére Szabó István érkezik, aki végül benntartja a Szparit.
Talán túlságosan hamar is kap új állást. Az előző idény végén még nagy önmérsékletet tanúsító és a Nyíregyháza ajánlatát csak nyáron elfogadó Tímár ezúttal mindössze 8 nappal később otthona, az addigra nyeletlen baltaként süllyedő Fehérvár padján találja magát. Az a türelem, ami egy évvel korábban jellemezte, ezúttal nincs meg benne, nem kizárt, hogy azért, mert nagyon szeretne segíteni annak a Fehérvárnak, amelyhez több szállal kötődik. A sorsolás sem kedvez neki, mert míg Nyíregyházán éppen akkor köszönték meg a munkáját, amikor maga mögött tudhatta az élcsapatok elleni meccseket és következtek volna a könnyebb ellenfelek, addig a Videotonnál még csak most jön az MTK-Felcsút-Paks-ETO-FTC-DVSC sorozat. Tekintve a klub gazdátlanságát, a háttérben zajló történéseket és a jövőkép nélküliséget, mindezek tetején már csak hab a sorsolás, Tímár közel lehetetlen küldetést vállal el, utólag pedig kijelenthető, hogy ebben a pillanatban egy nagyon rosszul megválasztott projekthez kötötte oda magát. A szezon vége pedig nem is sikerül szépre. Bár az első meccsén az MTK ellen még szerez egy pontot (vezetésről), utána viszont összeomlik a csapat és az utolsó öt meccsén csak egy gólt lőve, öt vereséggel hullik ki az NB2-be.
A karrierje áttekintését követően felmerülhet a kérdés, hogy milyen edző is Tímár Krisztián? A korábbi interjúiban konzekvesen emlegette a „tanulás” szót. Tette ezt a csapatai vonatkozásában, de nagyon sokszor saját magával kapcsolatban is. Egy olyan edzőről beszélünk, aki tudatosan irányította úgy a karrierjét, hogy minél több dolgot tapasztaljon. Bár volt válogatott játékosként alighanem meglett volna a lehetősége arra, hogy a visszavonulása után egyből kispadot kapjon, ő először gyerekekkel szeretett volna foglalkozni. Az utánpótlás válogatottak padján is tudatosan kereste azokat a lehetőségeket, amikor a külföldi kollégáktól tudott tanulni valamit. A számára balul elsült eseményeket követően szintén a tanulás és fejlődés szemüvegén keresztül tekintett a történtekre. A győri kirúgása után arról beszélt, hogy ezt is meg kellett tapasztalnia, hogy jobb edzővé válhasson, a fehérvári kiesést követően pedig azt mondta:
„Ez az időszak mentálisan mindenképp erősített, mert olyanokat tapasztaltam, amiket nem lehet az iskolában megtanulni, ezeket az edzői képességeket csak úgy tanulhatod meg, ha átéled. (…) Nagyon rövid volt, de tanulságos és nagyon keserű volt átélni belülről. Amit Fehérváron hat mérkőzés alatt átéltem, semmilyen képzésen sem lehet megtanulni. Ezzel a tapasztalattal több lettem.”
Tímár szereti hangsúlyozni, hogy az összes játékfázisban nagyfokú tudatosságot vár el a játékosaitól. Mindegyikben tudnia kell a játékosoknak, hogy mi az elvárás velük szemben, Krisztián pedig biztosra megy: sokat kérdez a csapattól, igyekszik visszajelzéseket kapni, amik igazolják, hogy mindenki érti a feladatát. Bár apai örökségként is hozza a kemény munkát és a teljesítménykényszert („Aki éjjel legény, nappal is legyen az”), a futballról való gondolkodását mégis egyértelműen alakította, hogy az angol másodosztályban is játszott és egy ideig alapember volt. Azt szereti, ha a csapata sokat fut, nyomás alatt tartja az ellenfelét. A csapatainak kulcsembere legtöbbször az a középpályás, aki sokat robotol, cipeli a zongorát és a pálya bármely pontján fel tud tűnni. A nyíregyházi sikerei idején ez Toma György volt, nálunk talán Haris Attila vagy Derekas Zoltán játszhat ezen a poszton. Volt védőként nem meglepő, hogy elvárja a szervezettséget, de a védekezésről alkotott felfogása sokkal inkább egy támadóé: magas presszingben gondolkodik, mert ekkor lehet a legveszélyesebb helyeken labdát szerezni. A támadófutballt preferálja, ahol a csapatát kontroll és dominancia jellemzi, ugyanakkor a letámadást inkább védőfejjel közelíti meg: ezzel tudja az ellenfelet legtávolabb tartani a saját kapujától. Bár az átigazolási szezonról nagyjából lemaradt, az utolsó pillanatban két olyan játékos is érkezett, akiket jól ismer: Debreceni Ákost az U19-es válogatottból, Beke Pétert pedig a Szpariból. A kiválasztásnál egyébként hangsúlyosan támaszkodik azokra a játékosokra, akik jó mentalitású, motivált játékosok, hitvallása szerint a karakter a kiválasztás elsődleges szempontja. Ez a motiváció, akarnokság pedig benne is megvan. Sosem lehet feltett kézzel kimenni a pályára. A kérdésre, hogy hol látná magát szívesen 10 év múlva, azt feleli, hogy szeretne ő lenni az a magyar edző, aki külföldi bajnokságba tudott igazolni.
Hogy mindez a filozófia hogyan nézhet majd ki a pályán, azt egyelőre nem tudhatjuk biztosan. A korábbi állomáshelyein leggyakrabban 3-5-2-ben vagy 3-4-3-ban állt fel, tehát a háromvédős felállásunk valószínűleg megmarad.
Tímár Krisztián most a KTE-nél próbálhat újabb lökést adni a karrierjének és ez abszolút nem is elveszett elképzelés. A kecskeméti helyzet sokban idézi a korábbi nyíregyházit: a gyenge eredmények után szükség van egy új impulzusra, egy olyan edzőre, aki más habitust és más szempontokat hoz a mindennapi munkába. A KTE-ből sok olyan játékos távozott, akik tudták merre nyílik az ajtó a Széktóiban, ennek megfelelően elég sokan érkeztek is, megváltoztak az öltözőn belüli viszonyok. Tímárnak tehát amellett, hogy ki kell alakítania a kohéziót, támaszkodnia kell a legrégebb óta itt játszó Varga-Szabó-Belényesi-Banó tengelyre, valamint régi barátjára és asszisztens-edzőjére, Szalai Tamásra. Egy alulteljesítő csapatot kell felráznia és az élmezőnybe vezetnie, de minderre nem csak néhány meccse van, hanem majdnem egy egész szezonja. Volt már ennél könnyebb és ennél nehezebb helyzetben is. Amikor az ehhez leginkább hasonlító helyzetben volt, akkor nagyon jól tudott működni.
A bejegyzés alapjául az MLSZ adatbankon, a Transfermarkton és a különböző meccs utáni nyilatkozatokon kívül Tímár Krisztián 2024-ben, az M4Sportnak és a MOL Magyar Kupa oldalának adott interjúi szolgáltak.