Borotvaélen …

 Lehet borotvapenge élén közlekedni, de nagyon veszélyes. Ha nincs pénzed húzol egy merészet: keresel egy jó edzőt, aki ért a tehetségek felfedezéséhez és ki tudja hozni belőlük a maximumot, olyanokból tud stabil fix élvonalbeli játékosokat alkotni, akikről már több helyen is lemondtak.

A háborúhoz 3 dolog kell: pénz, pénz, pénz.
Már a megye2 se az, amit mi annak idején játszottunk: a ti falutok fiataljai játszanak a mi falunk fiataljai ellen. Egyenlő erők, egyenlő feltételek, egyenlő esélyek. Ma már közel sem így van, ahol az egyik csapat többször akkora kasszából gazdálkodik, mint a másik nem beszélhetünk versenysemlegességről/versenyegyenlőségről.
Ebbe  a közegbe csöppent bele 2021 nyarán a KTE. Pár hónappal korábban a téli szünetben még hat ponttal vezette a tabellát a harmadosztályú gárda, de sokan beláthatták, hogy feljutás esetén rájuk biztos nem számítanak majd, ezért ‘elfelejtettek’ focizni. Érkezett Szabó István június elején mindegyik játékossal elbeszélgetett, és mivel azonos osztályban edzősködött ismerte is a játékosokat. Kiválasztotta azokat aki képesek rá, és akarnak is NB2-es játékosok lenni. 1-2 kiegészítő ember mellett 3 ilyen játékost talált: Vágót, Szalait és Grünvaldot. 2-3 hét alatt 20 új játékost igazoltak az NB2 második feléből, onnan kieső csapatoktól, NB3-ból és Somát a megyei bajnokságból, a negyedosztályból.  Gyakorlatilag a szakmai stábon és a nagyon optimista szurkolókon kívül senki nem bízott abban, hogy ezzel a kerettel bent lehet maradni. Az ‘álmoskönyv’ szerint 4-6 embernél többet ne változtass a keretben egy átigazolási szezonban, mert garantált a kiesés. Ez hatványozottan igaz, ha nem sok pénzért szinte azt szerzel meg akit akarsz (egy másik lila csapatnál ez történt a nyáron), de ha alulról igazolsz garantált a kiesés. A KTE átírta az ezzel kapcsolatos szakirodalmat, és nemcsak bent maradt, de ezüstérmesként újra osztályt váltott felfelé. Nos akkor itt már biztos a kiesés, élvonalbeli rutinnal rendelkező játékos gyakorlatilag alig érkezett valaki (Zeke, Májer, Meszhi), akitől a gólokat vártuk egész ősszel csak egy gólt termelt, így Djuranovicsot télen el is engedtük. Gyakorlatilag tehát az NB2-es kerettel vágtunk neki az élvonalnak, ahol újabb csodát tettünk, megszereztük az ezüstérmet. Meddig lehet ezt még fokozni? …

Sajnos ha a csodát többször ‘elköveti’ valaki, sokakban már az az alapelvárás, ami teljesítményt állandóan elvárnak. Nekivágtunk az EKL meccseknek Zeke, Krisztofer, Nikitscher, Szabó Alex nélkül, és az első meccs első félidejének végén elveszítettük Banó-Szabót is. Olyan csapat ellen meccseltünk, amelyiknek éppúgy nincs köze hazája bajnoksághoz, mint nálunk a Fradinak, hisz ott is itt is hatalmas pénzeket ‘összetalicskáztak’, azokból vettek sok külföldit -akik nagy része hazájuk válogatottjában szerepel-, keretük csak nyomokban tartalmazott hazai játékost. Ez ellen a csapat ellen játszottunk a fenti hiányzók nélkül gyakorlatilag egál meccset, egy hajszálon múlt a csoda, a továbbjutás.

Előző nyáron elején még nem látszódott a támadószektor problémája. Jött Pálinkás, aki termelte a gólokat, utolsó pillanatban sikerült kölcsön venni Krisztofert, aki 11 góljával 9 pontot hozott, és játékával 2-3 védőt lekötött, ezzel teret adott támadásainknak. Védelmünk stabil volt, a támadásokat pedig Soma segítette.
Nem meglepő, hogy Rossin kívül más is szemet vetett játékosainkra, és télen páran eligazoltak. 16 évig a ‘mi fiunk’ volt Szalai Gabi, és bár nyáron már a Fradival hírbe hozták a svájci igazolás ígéretesebbnek tűnt számára, az esetleges több játéklehetőség miatt. Pár nappal később Soma Debrecenbe ment, és elengedtük Kiss Bencét, aki ‘elfelejtett’ január elején jelentkezni klubunknál.  Tóth Barna lényegesen többet szeretett volna szerződéshosszabbításkor kapni, mint amennyit mi meg tudtunk volna adni neki, ezért ő Paksra távozott.
Sikerült a sorokat rendezni, Banó-Szabó is felépült, így tavasszal stabilan a kiesővonal felett tudtunk lenni, Nikitscher is visszatért és nem kis szerencsével az utolsó meccs legvégén szerzett góllal kilencedik helyett hatodik helyen, vagyis a felsőházban zártuk a bajnokságot.

Nyáron azt tettük, amit a korábbi három évben: azonnal leigazoltuk a másod-, és harmadosztály tehetségesnek látszó játékosait, és vártunk a ‘lepattanóra’, a jó lehetőségre, amit a mi anyagi eszközeinkkel meg tudunk fizetni. A borotvaélen táncolásnak nagy hátránya, hogy egy rossz lépés, és baj lehet. Mivel a KTE nem dúskál anyagi javakban ezért, próbáltak kivárni a végsőkig, hogy a legvégén még megszerezhető játékosokat leigazolhassa. Két támadóval és klubjukkal meg is állapodtak mindenben, szerződés elő volt készítve mindkét esetben, de az utolsó pillanatban mindkét klub ‘nagyfőnöke’ lefújta az átigazolás, így maradt Novothny Lengyelországban, Szánthó Regő pedig a Vasasban.
Ez van, így jártunk, létszámban minden posztra van két ember, tehát a keret  megvan, ebből kell bentmaradásra képes csapatot gyúrni. Az elmúlt három hónap azt mutatta, hogy nem sikerült. Az alapcsapat maradt, de az újak nem tudnak annyit hozzátenni, hogy az előző évekhez hasonló eredmények szülessenek. Eredmények, mert a játékkal nincs baj, a labdát többet birtokoljuk, mint korábban, csak a támadások befejezésével vannak gondok.

Mi lehet a megoldás?

Semmiképpen nem az, hogy napokon, heteken keresztül szidalmazzunk bárkit. Persze mindenki mondja el véleményét, mentalitásának megfelelően leírhatja mit gondol, de ennyi. Lépjünk tovább, nézzük hogyan lehet kijönni a gödörből.

Mielőtt továbblépünk azért valamit tisztázni kellene:

Felmerült, hogy a klub eladott NB1-es játékosokat, miközben NB2-es, NB3-as játékosok érkeztek helyettük. – Nos azok az NB1-es játékosok ugyanonnan jöttek, mint a mostaniak, belőlük épített a szakmai stáb NB1-es játékost, a mostaniaknak is ugyanannyi esélyük van kiemelkedni. Nézzük kik távoztak és érkeztek a nyáron:
A másik dolog, hogy a klub nem elad, hanem akit el akarnak vinni és a játékos is menne azt elengedi.
A játékosokért kapott pénzeket miért nem forgatja vissza a klub a játékosok megszerzésébe? – Visszaforgatta. Fizettek Nikitscherért, Katona Leventéért, Varga Bencéért, Zekéért, Lukácsért, Kovács Barnabásért, Rhjaskóért és Berkiért. Ezen kívül kifizették a szerződéshosszabbítások esetén felmerülő pénzeket is. A kiadási oldallal egyensúlyban lehet a bevételi oldal, ami csak kecskeméti viszonylatban nagy összeg, de a sok apró kiadás elvitte/elvihette. Átigazolási díjat kaptunk/kaphattunk a következő játékosokért: Szalai, Szuhodovszki, Tóth Barna, Kiss Bence, Szűcs, Leoni, Helmich.

Mit tehetünk?
~ Semmiképpen sem azt, hogy a meccsen szidalmazunk bárkit! A csapatnak minden eddiginél nagyobb szüksége van a biztatásra. A következő négy meccs az előző évi első négy helyezett ellen lesz, és bár közülük a Vidi is nagy bajban van, Fehérváron azért nehéz összecsapás várható.
~ Miután mindenki leírta véleményét, nem azzal kellene foglalkozni, ki tud még újabb ‘sarat dobálni’, hanem azzal, hogy támogatásunkról biztosítsuk a csapatot.
~ … és amit végképp be kellene fejezni az Gera cikizése, pocskondiázása. Egymást túl licitálva válogatott cifraságokat szórnak rá sokan, mint a kiscsoportos ovisok, akik örömködnek, ha valami olyat tudnak mondani, ami miatt a másik eltér a többiektől, ami számára sértő, vagy bántó lehet. Nem ő idézte el ezt a helyzetet, idehívták, jött segíteni. Reméljük sikerül neki, nem bántani kellene, hanem segíteni neki.

Hajrá lilák, hajrá KTE!