Dicsőséges szakaszként kerül be a KTE eredményeinek sorába az elmúlt három év. Napra pontosan ekkor írt alá Szabó István a KTE-hez, az NB2-be frissen feljutó csapathoz. Azon a tavaszon már érezhető volt, hogy a magasabb osztályban a keret nagy részére nem számíthatunk, de mindannyian meglepődtünk, hogy az előző csapatból csak négyen maradtak: Vágó, Szalai Gabi, Grünvald és Gál.
Szabó István és a szakmai vezetés többi tagja nem tétlenkedett, gyakorlatilag három hét alatt hoztak 20 játékost, akiket méretük alapján akár kosárlabdacsapatként is nevezhettünk volna. 🙂 Erről pár hónappal ezelőtt írt is a CIES sportstatisztikákkal foglalkozó oldal. 5-6 hetük volt összecsiszolódniuk a srácoknak, ami elég jól sikerült. Igaz az első meccsen 30 percet bealudtunk, kaptunk 3 gól és kikaptunk, de ezután repülőrajtot vettünk és meg sem álltunk az ezüstéremig.
Nyáron húsz, télen hat új, a második vonal alsó feléből, onnan kieső és a harmadik vonalból igazolt játékossal hatalmas meglepetés volt a második helyezés. Az élvonalra sem erősítettünk sokat. Uros Drujanovic jó befejező csatárnak tűnt, de sajnos télen meg kellett válnunk tőle, mert nem tudott jól beilleszkedni a csapatba. Meszhi több hónapos edzés-, és meccshiánnyal érkezett, Zeke az élvonalból éppen búcsúzó Gyirmóttól jött, télen kapcsolódott a kerethez Krisztofer és Májer. Ránézésre egyik sem volt az a világmegváltó igazolás, de többségük nagyon jól bevált, és meglepetésre újra ezüstérmes lett a KTE az NB1-ben is!
Második NB1-es évünkre próbáltuk stabilizálni a csapatot, ekkor is jobbára alacsonyabb osztályban kerestük az ott megbújó tehetségeket. Sajnos míg az előző két évben a sérülések szerencsére elkerültek minket addig a mögöttünk hagyott bajnokságban többen hosszú hónapokra kiestek. Télen három alapember is távozott, így különösen nagy érték az év végi hatodik hely, amit elértünk.
Mesebeli három évet éltünk most meg, de mit hozhat a jövő?
Senki nem várta az NB2-es és NB1-es ezüstöt, de azt azért reálisan érezhettük, hogy nekünk lentebb van valóságos helyünk a tabellán. Év elején azt mondtam 5.- 8. hely között fogunk végezni úgy, hogy a kiesés miatt nem kell sose aggódnunk. Bejött, hatodikok lettünk, kilencediknél lentebb sosem volt a csapat.
Mit várok a következő évtől?
6.- 9. hely és tizediknél sose legyünk lentebb, legfeljebb az első 3-4 fordulóban.
Ide jutottunk, a kosárlabda csapat erősítését is a focistáktól várjuk. Az idei eredmények tükrében rájuk férne. De… ők is bennmaradtak. A labdát lábbal bűvölő KTE összes stábja engem elbűvölt. A nyolcadik helyezéssel is megelégedtem volna.
Mit várok a következő évtől?
– Örömmel veszem tudomásul, hogy lépésről lépésre erősödünk, saját nevelésű mesterünknek is lesz szuper edzői papírja. Csak nehogy azonnal rácsapjanak.
– Talán még azt is megéljük, hogy kecskeméti születésű játékosért szoríthatunk a felnőtt magyar válogatottban. Egyik nagy álmom.
– Ami a csapatot illeti, vágyálom/?/ hogy az illetékesek találnak olyan itt nevelkedett játékosokat a palettán, akik a KTE szakmai stábjának követelményrendszerébe
beleférnek, és haza lehet csábítani őket.
– Az sem lenne ellenemre, ha sikerülne igazolni egy olyan klasszist, aki hátára venné a csapatot.
– Nem titok, kétcsatáros játék híve vagyok.
– Mint mindenkor, a Szabó fiúktól csodálatos teljesítményt várok. A helyezés „mindegy”, csak ne essünk ki. Még ha ennek ára a korábban magas szintre emelt védekezés is.
– Figyelem, a paksi történésekre figyelni kell!
Holland foci híveként, Liverpool szurkolóként ma este, HAJRÁ REAL MADRID!!!