Híresek vagyunk arról, hogy rosszul kezdjük a bajnokságot.
Legalábbis ebben a században így volt, mert a korábbi 14 szezonkezdetből csak 2 meccset nyertünk, 4 lett döntetlen, ehhez 8 vereség párosult.
A két győzelem megérdemli, hogy ezeket kiemeljük:
2013 nyarán a Széktóiban a Honvédot vertük (naná, mikor nem 😉 ) 3:1-re olyan tűzről pattant alföldi gyerekek góljaival, mint Bulajic, Leo (Eliomar Correia Silva), Oussou 😉
2003 nyarán a Pápát sikerült szintén hazai pályán legyűrni a nyitófordulóban, akkor 3:0 lett a végeredmény, akkor Kislőrincz, Kiss P., Domokos szerezte góljainkat.
Mint érezhető volt a felvezetésből csak ebben az évszázadban volt ilyen rossz a kezdés korábban egészen jól indították a fiúk a bajnokságot. Különösen a nyolcvanas-kilencvenes években, hiszen ha a második világháború utáni 70 szezonnyitányát nézzük, akkor 26 győzelem, 22 döntetlen és 22 vereség a mutatónk.
Az előző években rosszul kezdtük a bajnokságot, a meccsen sokáig aggódtunk, hogy most is vereséggel kezdünk majd, de a szerencse a végén mellénk állt és sikerült döntetlenre hozni a meccset. Reméljük a következő meccseken jobb játékkal eredményesebbek, sikeresebbek tudunk majd lenni.
Hajrá lilák, hajrá KTE!
Sürgősen kellene lelni egy Salami stílusú robbanékony, gyors csatárt, különben gondok lesznek. A tegnapi meccsnek és az edzőmeccseknek is ez a tanulsága, hogy hiányzik egy középcsatár. A helyzetek kialakításával jól állunk, de befejezni senki sem tudja. Másik: kell egy belsővédő, mert farkas középen szerepeltetése nem lesz feltétlenül jó opció.