Az edzőmeccsekből nem szabad messzemenő következtetéseket levonni: azok arra valók, hogy a próbajátékosokat és hazai fiatalokat tesztelni lehessen, felállásvariációkat ki lehessen próbálni.
Korábbi eredmények alapján egy nálunk előkelőbb helyen végzett Jászberénnyel kezdtünk, játszottunk két most alakuló tartalékcsapattal is (velük a következő hónapban bajnokin is találkozunk majd). A játékkal, eredménnyel nem volt gond, edzőnk biztos látta a javítandó hibákat és sikerük a bajnoki nyitányig javítani a hibák többségét. Három olyan csapattal is összemérhettük erőnket akik a másodosztály meghatározó csapatai, azokon a meccseken azért még lehetett látni, van hova fejlődni.
Lássuk az edzőmeccsek számszerű eredményeit és a nyári játékosmozgásokat:
Kilencen távoztak, heten jöttek. Olyan csapatokból érkeztek meghatározó emberek, akik nálunk magasabban jegyzettek voltak az előző két évben, mutatott játékuk alapján erősítést jelentenek. Három helyi fiatal ösztöndíjasként csatlakozott a csapathoz. Úgy tűnik a nyári igazolásunknak vége, persze messze még az átigazolási szezon vége, jöhet még 1-2 ember. Ha nem bővül a keret, akkor ebből a játékosállományból kell egy olyan csapatot összegyúrni, hogy meghatározó alakulata legyünk a Közép csoportnak.
Halkan megjegyzendő, hogy pár hét (hónap?) és jobbak leszünk, mint az aranycsapat: nekik, csak egy Puskásuk volt, nálunk lassan felépül a sérült Zoli és mi két Puskással állunk majd hadrendbe. 😉
Mire lesz, mire lehet ez a csapat elég? Pár hét és kiderül.
Hajrá lilák, hajrá Kecskemét!