Kíváncsian vártam a meccset, mert azon túl, hogy hosszú ideje nem láttuk tétmeccsen a csapatunkat, nyilvánvalóan érdekelt, hogy Szabó István hogyan képzeli el a csapatot a Szalai-Szuhodovszki kettős nélkül. Ha egy meccs után biztosak még nem is lehetünk benne, azért kezd már kirajzolódni.
Kategória: Beszámoló
Tartozások törlesztése
Jobban örültem volna, ha ez a cím több rétegjelentéssel gazdagodik és végül a csapat megszakítja a hárommeccses nyeretlenséget, de a három meccsből négy lett és ilyen értelemben nem történt törlesztés. Olyan értelemben viszont igen, hogy nekem (a blognak) vannak elmaradásai, amikkel most elszámolunk.
DÖBBENET! Nem hiszed el, hogy milyen pályán játszik az NB1-es csapat!
A KTE és az MTK bajnokija előtt esett az eső, ami mindennél pontosabban jelzi előre, hogy a mérkőzés kapcsán mindenről szó lesz, csak a mérkőzésről nem. És bár maga a jelenség mélységesen bosszant, ennek ellenére (vagy éppen ezért) én is beállok a sorba. Rendhagyó beszámoló, talán nem is a meccsről, hanem a futballal kapcsolatos közbeszéd lustaságáról.
DÖBBENET! Nem hiszed el, hogy milyen pályán játszik az NB1-es csapat! részletei…
Kifejezetten izgalmas meccsen egész jó focit láthattunk, aztán mindenki döntse el, hogy mennyire bosszantja, hogy ez csak egy pontot ért
Én például a lefújáskor még meglehetősen szívtam a fogamat. Aztán ahogy elkezdett ülepedni az élmény, egyre inkább megbarátkoztam a döntetlen gondolatával. Továbbra is a középmezőnyben vagyunk, látótávolságra a dobogótól és a visszapillantóban egyelőre apró pont a kiesőzóna.
Egyszerre tűntünk nagy csapatnak és … nem annyira nagynak
A Kisvárda elleni győzelemmel megszületett a válasz PingWin kérdésére: századosok lettünk, a KTE megszerezte 100. NB1-es győzelmét. Azt már nem állítanám, hogy lehengerlő játékot mutatott be a csapat, de éppen emiatt jutott eszembe, hogy a nagy csapatok jellemzőjeként szokták emlegetni, hogy gyengébb játékkal is behúzzák a meccseket. Más kérdés, hogy egyéb jellemzőinkben nem nagyon idéztünk egy nagy csapatot.
Egyszerre tűntünk nagy csapatnak és … nem annyira nagynak részletei…
Kaptunk egy meccsnyi Angliát
Nagy hullámokat verő meccsen győztük le hazai pályán a Ferencvárost, de ezek a hullámok talán már meg sem lepnek minket. Maga a győzelem viszont az én részemről nem volt kalkulált három pont, így pedig még szélesebb a mosoly az arcomon.
A gyógyulás útján
A Szeged ellen jutott tovább a kupában a KTE a legjobb tizenhat közé. Mondhatjuk, hogy hoztuk a kötelezőt, de azért az elmúlt időszak fényében nem biztos, hogy mindenki házat, kocsit rátett volna a továbbjutásunkra. Ugyanennek az elmúlt időszaknak a magunk mögött hagyása érdekében azonban nagyon fontos volt, hogy ne búcsúzzon a kupától Szabó István csapata. A játék nem volt lehengerlő, de a gyógyuláshoz most ez kellett.
A második legideálisabb időpont
Talán erős lenne a 11. forduló meccsét utolsó szalmaszálnak nevezni, de az biztos, hogy ez a győzelem olyan volt, mint tenni a klímaváltozás ellen: a legideálisabb időpont jóval korábban lett volna, a második legideálisabb meg most.
Önbizalomhiány és morális tartás
Érdekes, hogy a címben említett két vonást egyszerre lehetett érezni a csapaton az Újpest ellen, de tényleg így láttam: egyszerre szenvedünk attól, hogy mintha nem hinnénk saját magunkban, ugyanakkor a nagy pofon kapujában azt is meg lehetett figyelni a csapaton, hogy az önbecsülésük nem engedi, hogy kivégzés legyen a meccs vége.
Épp ez az egy pont mutatja, hogy milyet nyomot hagy négy vereség
Az elmúlt négy vereség alkalmával olykor jobban, olykor rosszabbul játszottunk. Akár nyerhettünk volna a Loki ellen, stabilak voltunk a Fradi ellen, de okosan fojtott meg bennünket a Kövesd és (a meccs kevés biztató szakaszát leszámítva) fájóan könnyedén ugrott át rajtunk a Diósgyőr. Akárhogy is, pontot egyik meccsen sem szereztünk. A második legjobb formában levő Paks ellen azért ez nem volt jó előjel, mégis most tört meg a jég, ráadásul egy olyan meccsen, amiben talán-talán még több is lehetett volna.
Épp ez az egy pont mutatja, hogy milyet nyomot hagy négy vereség részletei…