A KTE második világháború utáni bajnoki meccs-történelmében négy olyan év található, ahol a két csapat azonos osztályban játszott. Nézzük előbb ezeket a meccseket, ezek statisztikáját, majd elemezzük mi várható a szerdai meccsen:

A kétezres évek elején három év alatt tízszer találkozott a két csapat, mert az első két évben előbb az alapszakaszban, majd a rájátszásban is összemérték erejüket egymással. Az eredmények a képről leolvashatók, a mérleg egyenlő (5 győzelem, 2 döntetlen, 5 vereség), számunkra kedvező gólkülönbséggel.
Legutóbb az előző bajnoki évben mérte össze erejét a két csapat, akkor oda-vissza 2:1-re a monoriak nyertek. Van tehát miért visszavágni.

Ezen a képen a két csapat őszi menetelése látható.
Mi négy meccses győzelmi sorozatban vagyunk, vendégeinknek hármas hasonló szériájuk van. Közös a két csapatban az, hogy a monoriak ezen az utolsó három meccsen ugyanazokat a csapatokat győzték le, akik ellen ősszel már mi is begyűjtöttük a 3 pontot, és hasonló még az is, hogy mindkét gárda kikapott a Népligetben a kis Fraditól.

Két hely és négy pont választja el a csapatokat egymástól. 2-2 vereséget szenvedtek el eddig, a monoriak viszont kétszer ikszeltek is, azon a két meccsen veszítették el azt a 2×2 pontot, amivel mögöttünk vannak.

Nem lesz könnyű meccs.
Habár jó a hazai mutatónk első igazi őszi erőpróba a Széktóiban szerdán vár a fiúkra.
~ Kell a győzelem, hiszen ami pontot egy bajnokságra törő csapat egy szezon alatt elpotyogtathat az mi már elveszítettük.
~ Kell a győzelem, mert tapadni kell az Iváncsára.
~ Kell a győzelem, mert lendületet adhat a hétvégi pesterzsébeti túrához, és erőt a következő hazai bajnokihoz, amikor a Szabó István vezette Dabast fogadjuk majd szeptember végén.
~ Kell a győzelem, mert ….. KELL!



Hajrá lilák, hajrá KTE!