Ez a mi csapatunk?

Új időszámítás kezdődött Kecskeméten, már ha a futballt nézzük, hiszen ha ezt az oldalt olvasod, akkor elképzelhetetlen, hogy ne tudd: nyártól a megyei első osztály jelenti a hegytetőt a város labdarúgásában. Vasárnap kezdetét is vette ez a bizonyos megyei első osztály, mi pedig természetesen kimentünk a Széktóiba, hogy megnézzük milyen is ez a brigád.

klc_kte-kunszallas-2-1024x680
Új arcok, régi színek (forrás: kesport.hu)

Meg kell valljam, abszolút nem volt egyértelmű, hogy folytatjuk a blogot. Az előző szezonban nagyon kiestünk a ritmusból, nem is igazán találtunk vissza oda, az időnket agyonnyomták a különböző elfoglaltságaink, így nem az elvárt időközönként frissült az oldal. Ha PingWin nem tartja életben a tippversennyel, lehet hogy már nem is beszélnénk róla. Közben a KTE körül történt események, a hír, hogy a csapat csak az NBIII-ban folytathatja, a hír, hogy a csapat nem folytathatja az NBIII-ban sem, nincs hit, nincs pénz, nincs paripa, nincs fegyver, mind abba az irányba lökött minket, hogy vége. A lelkünk mélyén nagyon bántuk, mert azért mégiscsak a mi kutyánk kölke az oldal és fénykorában elég jó hőfokon pörgött, ezért nem vált véglegessé az elhatározás, sőt! LászlóÚrral beszélgettünk és arra jutottunk, hogy azért a megye romantikája bőven ad muníciót az ember kezébe, ezért érdemes még ezzel foglalkozni. Lehetséges, hogy csak az beszélt belőlünk, hogy nagyon nem akaródzott elengedni a blogunk, a kecskeméti futball kezét. A lényeg azonban az, hogy úgy döntöttünk kimegyünk az első megye1-es hazaira, kíváncsiságból, büszkeségből, dacból, hazaszeretetből, miegymásból. Talán lényegtelen is, hogy milyen indíttatásból, de ott ültünk Nitro mellett a lelátón (a büfében összefutottam PingWinnel is – naná, ha őt nem látom a meccsen, komolyan elkezdtem volna aggódni, hogy valami baja esett az örök optimista puttónak) és egy kicsit azért ugyanazt lehetett látni mindannyiunkon. Izgatottak voltunk, vártuk az újat, bizakodtunk, hogy valami jó kezdődhet el, de azért mélyen ott volt bennünk a kérdés: Ez a mi csapatunk? Tudunk majd hozzájuk úgy kötődni, mint ahogy tudtunk Szavicshoz, Gyagyához, Kitl Mikihez, Patvaros Zsoltihoz és a többiekhez? Választ még nem kaptunk, de jó jel volt, hogy ott ültünk.

klc_kte-kunszallas-4-1024x680
„Fecseg a felszín, hallgat a mély” És végre újra szurkol a szurkoló (forrás: kesport.hu)

És nem voltunk egyedül. Nagyon nem. Cirka 900 ember jött ki megnézni a srácokat, ami több, mint ami az NB1-es MTK két hazai meccsén összesen kint volt. A magyar futball jelenlegi állapotában ez óriási szó. A szervezett csoportok is visszatértek, volt molinó, füst, szurkolás, buziMLSZ, hülyevagy, minden, ami egy tisztességes, nem színházi focimeccshez kell, amitől ez az egész olyan zsigerien maszkulin, amitől az egésznek férfilelkülete, tesztoszteronszaga van. A csapat pedig – bár kicsit még szokniuk kell, hogy ennyien kíváncsiak rájuk – igyekezett rászolgálni a bizalomra. Nem azzal, hogy nyertek 5-2-re. A Kunszállásnál erősebb csapatokat is le kell majd győzni, ha valóban a bajnoki címet tűzzük ki célul. Sokkal inkább azzal, hogy hajtottak, akartak, élvezték a játékot. Hogy bizonyítani akarták, hogy méltóak a figyelemre. Az iram és a színvonal elmarad az első osztályétól (bár jobban játszottunk, mint az idei Videoton), de maga az élmény messze felülmúlja azt.

klc_kte-kunszallas-261-1024x680
„Varrd össze, kicsi!” (forrás: kesport.hu)

Ha a megye1 ezzel jár – szentségtörés vagy nem – nem is akarok feljutni. Nem kellenek nekem jobb játékosok, nincs szükségem tévés meccsre (eddig sem volt), nem kell a felhajtás. Azok a játékosok kellenek, akik élvezik, amit csinálnak és el tudják érni, hogy én is élvezzem mindezt. Hogy Parti Gábor sarkazva ad gólpasszt Filyó Gábornak vagy hogy Pap Szabolcs a földön fekve ad kötényt az ellenfélnek. NBI-ben mikor, hol látok ilyen felszabadult játékosokat? Nagyon régen élveztem ennyire egy futballmeccset, nagyon régen örültem ennyire annak, hogy kint voltam a stadionban. Ez az élmény számomra elég volt ahhoz, hogy továbbra is kíváncsi legyek erre a csapatra, hogy kijárjak a meccseikre. Az én dolgomat elvégzem. Remélem ők is a sajátjukat.

Hogy ez a mi csapatunk-e? Egyértelműen. Honnan tudom? Egy szempillantás alatt magukkal ragadtak. Valahol erről szól a futball. 

 

6 hozzászólás “Ez a mi csapatunk?” bejegyzéshez

  1. Szombaton 17 órakor érdemes újra kinézni…
    Megye III-as csapatunk első bajnoki meccsét játssza. Örömfoci garantált…

  2. Tisztelt blog író! Nagyon dicséretes, hogy ír.Azonban egy-két dolgot meg kell hogy jegyezzek:1. Olyan, hogy „KLC” nincs, nem volt soha és soha nem is lesz. Legalábbis Kecskeméten. Ebben a városban volt egy párt csapat a KSC, ami meg is szűnt- helyesen – és volt egy csapata a városnak, az embereknek, az volta KTE. Az volt az a csapat, amelyik a Városi pályán játszott, ahova a nagyapám vitt ki gyerekkoromban és a felső meg a középső korlát között néztem a meccset! 2. A Klc nem a mi, nem a város csapata, a széktó nem a mi pályánk! Haza kellene térnünk!

    1. Tisztelt dr. Tóth István!

      Nagyon dicséretes, hogy olvas minket, Isten tartsa meg ezt a jó szokását, köszönjük!
      1. Az írásban nem szerepel a KLC szó/rövidítés/akármi, de ha szerepelne, akkor is egészen biztosan létezne, a kérdés csak az, hogy mit értünk alatta. Mivel a jelenlegi csapat neve Kecskeméti LC – KTE SI, ezért ha használtam volna azt, hogy KLC (ahogyan biztosan fogom is használni a jövőben), ezt a jelenlegi, kecskeméti szempontból a legmagasabb szinten játszó csapatot értettem/fogom érteni alatta.
      2. Valószínűleg a köztünk tátongó korkülönbség miatt szemléljük másképpen ezt a dolgot, nekem ugyanis – bár vannak – nem olyan fajsúlyosak az emlékeim a Városi pályáról, mint Önnek, az én nagyapám nem vitt ki engem oda, ha mégis kinn voltam, akkor azt édesapámnak köszönhetem, de sajnos az én kis világomba ennyire nem épült bele a Városi pálya. Éppen ezért számomra a Széktói a hazai pálya, az a mi pályánk, a KLC (pardon, Kecskeméti LC – KTE SI) pedig mutatott magából most olyat, ami alapján őszintén nevezhetem majd őket később a saját csapatomnak, mert nekik szurkolok. Aztán a jövőben majd, hátha hazatérhetünk, ahogyan Ön is mondja. Hátha még ennél is jobb lesz. Én hiszek Önnek!

    2. Több ponton is ellent kell, hogy mondjak. Az öreg pályát én is nagyon szerettem(égjen a pokol tüzén aki hagyta így lerohadni) de 1. A KTE 1945-től játszott ott 95-ig Tehát nem is az volt az eredeti pályánk. Ha nem tévedek a legelső pályánk éppen a Széktón volt a mostani 3.-4. pálya helyén, tehát épp hogy otthon vagyunk. 2. Hogy térhetne vissza a csapat a Kurucz körútra. Még csak nem i8s romhalmaz ma már hanem egy dombbal körülvett legelő és más semmi.

      Tény hogy aránylag sokra csak a KTE és a KAC-Dózsa-KSC vonulat vitte, de azért a MÁV, Légierő, Fémmunkás is hosszú ideig fennálló csapatok voltak. És mindegyiket sajnálom hogy megszűnt, de leginkább a KSC-t. Mert egyszerűen szükség van ősellenségre akivel városi derbyket lehet játszani. Egy Sabaria-Haladás, SFC-Matáv, SZEAC-SZVSE, KTE-KSC stb. meccs mindig sok szurkolót vonzó, nagy presztízsű találkozó volt. Nekem jobban hiányzik mint az NB1 Egy Fradi elleni meccset sem vártam soha úgy mint egy KSC-ellenit. (Még gyerekként ha fociztunk legtöbbször úgy osztottuk szét a játékosokat, hogy KTE-sek a KSC-sek ellen)

  3. Alig várom, hogy kilátogassak egy meccsre 🙂

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.